Gálfalvi György író
Új kötete jelent meg az idén 80 éves Gálfalvi György marosvásárhelyi írónak, szerkesztőnek, irodalomszervezőnek, aki meghatározó egyénisége az elmúlt évtizedek erdélyi magyar irodalmi életének. Gálfalvi Györgyöt a 22 alkotó arcképét felvillantó, Szárnyas malomköveink című kötetről, az irodalmi emlékezetről és az erdélyi „irodalmi tájról” kérdeztük.
2022. július 30., 19:142022. július 30., 19:14
2022. július 30., 19:162022. július 30., 19:16
– Frissen jelent meg Szárnyas malomköveink – Arcképek című kötete a Bookart kiadónál. Ön íróként, szerkesztőként, majd főszerkesztőként meghatározó egyénisége az elmúlt évtizedek erdélyi magyar irodalmi életének. A kötet olyan írásokat sorakoztat fel, amelyek összesen 22 erdélyi és magyarországi alkotó arcképét kísérlik megrajzolni az Ön „szemüvegén keresztül”. Milyen szempontok szerint válogatta ki a régebbi és újabb írásokat?
– A válogatási szempont magától adódott: ezek az írások egyetlen kivételével megvoltak, csak össze kellett gereblyézni őket, mert az az illúzióm, hogy így, együtt talán ráirányítják az olvasók figyelmét szerzőjük alapállására és rögeszméire. Vénségemre elhatalmasodott rajtam a kétely: miközben magányunkban szótlanná váltunk, elmondtunk-e magunkról és másokról a legfontosabb emlékeinket, mindazt, ami beépült az életünkbe? Kínoznak a kimondatlanul maradt mondatok, amelyek hol pilleként, hol szárnyas malomkövekként körülöttem röpködve végigkísértek az életemen.
– Székely János, Sára Sándor, Kántor Lajos, Hervay Gizella, Jókai Anna, Balogh Edgár – csak néhányan azok közül, akikről személyes, esszészerű hangvételű írása jelent meg. A kötetben olvasható „arcképek” irodalom- és művelődéstörténeti értéke megkérdőjelezhetetlen, hiszen az elmúlt évtizedek irodalmát, irodalmi életét ha úgy tetszik, nagyon „belülről” ismerte, ismeri. A Szárnyas malomköveink olvasói számára hogyan lehetne körvonalazni, röviden jellemezni: milyen az az „irodalmi táj”, ami a kötetből kirajzolódik?
– Szerettem volna, és még mindig szeretném, hogy a kérdésben említett irodalmi táj mindenekelőtt barátságosnak tűnne.
Sorsunk, a kisebbségi sors fokozottan arra kényszerített, hogy egymásrautaltságunkat tudatosítsuk és átéljük; talán nem egészen véletlen, hogy a kötetben többször is szó esik arról a mélyben kiépült kapcsolatrendszerről, amely a határoktól függetlenül összekötötte az alkotói műhelyeket.
– Idén lett nyolcvan éves, erre az alkalomra kötet is született Világlátó világszélen – A 80 éves Gálfalvi György köszöntése címmel a Mentor Könyvek kiadónál. A kötetben írók, költők, irodalomtörténészek, kritikusok méltatják a pályáját. Ha lehetne röviden válaszolni a kérdésre: szerteágazó munkássága „labirintusából” mi az, amire a legszívesebben emlékszik?
– Egyetlen szóban is válaszolhatnék: a munkára. „Legjobban mindig is dolgozni szerettem” – idézem a könyvben Páskándi Gézát. S legszívesebben hosszasan idézném a Szárnyas malomköveink ötvenegyedik oldaláról a vallomásomat a szerkesztői munkáról; aki kíváncsi rá, ott megtalálja. Talán annyit tennék itt hozzá, hogy én az írás mellett szerkesztésből és irodalomszervezésből próbáltam összesodorni egy nem textuális értelemben vett, de az írói szándékkal egy irányba mutató életművet.
A 22 alkotó arcképét felvillantó, Szárnyas malomköveink című kötet idén jelent meg
Emlékszem a közönségre: tudom, hogy hihetetlen, de több alkalommal is megtöltötték a marosvásárhelyi színház is- és nagytermét – a Bolyai díszterméről nem is beszélve. Azok az estek számomra az irodalom igazi ünnepei voltak, olyan erőt adó élmények, amelyekért érdemes volt dolgozni.
– A 80. születésnapjára elkészült kötetben Füzi László magyarországi irodalomtörténész Látta a történelmet című írása idézi az Ön 1974-ben megjelent kötetéből azt a mondatot, hogy „nem az a fontos, hogy ki hol van, hanem az, hogy ki van valahol.” Ezt azóta is így gondolja? És ha igen, kifejtené bővebben, hogy miért gondolja így?
– Igen, ma is így gondolom. Azért gondolom így, mert azt tapasztaltam – és következetesen kerestem erre az alkalmat –, hogy egy-egy ember hangsúlyosan érezteti jelenlétét ott, ahol él, és meghatározza nemcsak közvetlen környezete életét, hanem messzire sugárzik munkájának a hatása. Én egész életemben következetesen kerestem azokat az embereket, akiket környezetük hol „fanatikusnak”, hol „nehéz embernek” nevez, róluk fohászkodtam első kötetemben: Áldassál, emberi konokság! Kifelé sántikálva az életből, ma is csak ezt tudom megismételni.
Gálfalvi György író, szerkesztő, irodalomszervező
Gálfalvi György József Attila-díjas író, szerkesztő, irodalomszervező Marosvásárhelyen született 1942. április 28-án. Iskoláit a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban végezte, az Unirea-Egyesülés Líceumban érettségizett. Magyar irodalom szakot végzett Kolozsváron a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen 1965-ben. A sajtóban először irodalmi kritikákkal jelentkezett. 1965 és 1970 között a Bukarestben megjelenő Ifjúmunkás szerkesztője. Ebben az időszakban vált a lap a riport és publicisztika egyik megújító műhelyévé. 1970-től a marosvásárhelyi Igaz Szó című irodalmi folyóirat munkatársa. Az Igaz Szót 1989. december 23-án Látónak keresztelték át, itt dolgozott nyugdíjazásáig, 2008-ig. 1993 januárjától megbízott főszerkesztő, 2005-től kinevezett főszerkesztő volt. A Látó Irodalmi Színpadán tizenhét éven keresztül 121 esten mutatta be a marosvásárhelyi közönségnek a magyar irodalom legnevesebb alkotóit, folyóiratait, kiadóit. Kismonográfiát írt róla Gáspár György (Alattvalónak alkalmatlan. Polis, 2018), nyolcvanadik születésnapjára baráti köszöntők jelentek meg a Mentor Könyvek gondozásában, Világszélen címmel.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.
Báró Kemény János író, színházalapító, mecénás és közösségépítő köztéri mellszobrának felavatásával, kiállításmegnyitókkal, könyvbemutatókkal ünnepelték szombaton Marosvécsen az Erdélyi Helikon megalakulásának centenáriumát.
Új műsorstruktúrával várja nézőit szombattól az M1 csatorna – közölte az MTVA Sajtó és Marketing Irodája az MTI-vel.
A Színházi Kritikusok Céhe levelet juttatott el Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszternek, valamint Nagy Ervin államtitkárnak, amelyben az Orbán János Dénesnek kifizetett összegek kivizsgálását kérik.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!