„Igazi kulturális revelációnak” számító tárlategyüttes a kolozsvári Bánffy-palotában

A sepsiszentgyörgyi székhelyű Erdélyi Művészeti Központtól (EMÜK) érkezett a második, Referencia című tárlat: az itt bemutatott 60 műalkotás szubjektív válogatás az utóbbi három évben a Sapientia Alapítvány által vásárolt közel 350 műtárgyból. A harmadik tárlat Ádám Gyula csíkszeredai fotóművész A megkerült Paradicsom című kiállítása, az eseményen bemutatták az azonos című fotóalbumot is.

Gergely Balázs a Kolozsvári Magyar Napok főszervezőjeként úgy fogalmazott, örvendetes, hogy bár a járvány miatt korlátok közé szorítva, de sikerült megszervezni a kincses város magyar ünnepét. Lucian Nastasă-Kovács, a kolozsvári Művészeti Múzeum igazgatója azt mondta, mindhárom kiállítás fontos, „igazi kulturális revelációnak” számít, az intézmény pedig örömmel látja vendégül a gyűjteményeket.

A két világháború közti, méltatlanul elfeledett korszak

Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója kifejtette, az Erdély festészete a két világháború között című tárlaton látható művek egy méltatlanul elfeledett korszakból származnak, közben meg nagyon értékesek. „Ez az a periódus, amivel a magyar művészettörténet már nem, a román meg még nem foglalkozott. Azért is fontos művek ezek, mert ekkorra ért be a nagybányai festőiskola termékeny hatása” – mondta Soós. A kiállítás 60 alkotást foglal magába, újszerűségét az erdélyi jellegzetes stílus kiemelése képezi, a magyar, román és szász festők alkotói sajátosságainak és közös vonásainak művészi összhangja.

A művek jelentős részét a Németországban élő ifj. Böhm József gyűjteménye képezi, melyet a Maros Megyei Múzeum és a Kolozsvári Szépművészeti Múzeum tulajdonában lévő festmények egészítenek ki. Olyan jelentős festők alkotásai láthatók, mint például Ziffer Sándor, Szolnay Sándor, Tasso Marchini, Ipolit Strâmbu, Aurel Ciupe, Popp Aurel, Hans Mattis-Teusch, Hans Eder, Fritz Kimm. Kurátorok: Oniga Erika és Boros Judit.

Parlagon heverő erdélyi életművek

Vargha Mihály a Referencia című tárlat kapcsán elmondta, a 2012-ben alakult EMÜK célja és küldetése, hogy felkutassa, begyűjtse és rendszerezze erdélyi alkotók műveit, csupa olyan alkotást, amelyek a történelem különféle válságai miatt nem mutatkozhattak be múzeumokban, kiállításokon. „Számos erdélyi alkotó életműve hever parlagon, olyanoké, akik sem Budapest, sem Bukarest számára nem fontosak. Az ő hagyatékukat gyűjti egybe a központ, amely az erdélyi képzőművészet fóruma kíván lenni” – hangoztatta Vargha Mihály. Hozzátette, a Referencia című tárlat 55 alkotást sorakoztat fel a központ tulajdonát képező 600 közül, ez a válogatás „a piramis csúcsa”. A Sapientia-gyűjtemény célja összegyűjteni az 1920-as évek utáni erdélyi magyar képzőművészek reprezentatív alkotásait, feltérképezni a fontosabb képzőművészeti irányzatokat és csoportosulásokat és ezeket szakmai hozzáértéssel és igényességgel referenciagyűjteménnyé kovácsolni.

A Referencia című kiállítás anyaga ezt a törekvést kívánja bemutatni, egy időívet a nagybányai festészettől az erdélyi magyar avantgárd és kortárs művészeti megnyilvánulásokig. Vargha Mihály azt is elmondta, olyan alkotók műveit is sikerül megvásárolnia a központnak, mint Gergely István, Vetró Artúr, Miklóssy Gábor vagy Jakobovits Miklós. A Referencia című tárlat kurátora Madaras Péter.

Ádám Gyula, aki megbecsül minden fénynyalábot

Ádám Gyula fotóművész fényképeit Pozsony Ferenc néprajzkutató, akadémikus méltatta. Mint mondta, az 1961-ben, Csíkkarcfalván született művész képei évtizedek óta őrzik az örökkévalóság számára a moldvai csángó, gyimesi csángó és székelyföldi falvak életét. „Olyan emberek életének pillanatait örökíti meg, akik biblikus kánonok szerint élnek. Fotóin látszik, hogy a művész minden fénynyalábot, minden színt megbecsül. A hallgatag csíki ember belső átéléssel és őszinteséggel készíti képeit, alkotásai helyette beszélnek és mintha azt sugallnák: egy kép felér ezer szóval” – fogalmazott Pozsony Ferenc. Kifejtette, Ádám Gyula képein mindennek arca van, nemcsak az embernek, de a tetteknek, emlékeknek és mulasztásoknak is. „Dokumentumfotóinak értékét valószínűleg csak évtizedek múlva fogjuk értékelni. Képei sajátos értelmezését adják egy sajátos érzelemvilágnak, amit a csángók, székelyek, romák máig megőriztek” – fogalmazott a néprajzkutató. A fotóalbumot az Előretolt Helyőrség Íróakadémia adta ki 2019-ben.