Az irodalmi blog titkai

Írásai a mûfajok közötti szabad átjárás lehetõségét hirdetik. Írónak, költõnek, esztétának vagy kritikusnak tartja inkább magát?

Tulajdonképpen mindegyiknek, nálam nem válnak külön ezek a mûfajok. Vannak dolgok, amelyeket csak prózában lehet jól kifejezni, és vannak olyanok is, amelyekre a vers a megfelelõbb mûvészi eszköz. Az én esetemben a széppróza és a kritikaírás mûfaja nagyon összemosódik. Prózai írásaimban olyan gondolatai vannak a szereplõknek, az elbeszélõnek, amelyeket akár kritikában vagy esszében is megírhatnék.

Miért véli fontosnak elmosni a mûfajok közti határt?

Ahhoz, hogy az ember jó író legyen, elengedhetetlen a kritikával és mûfordítással fenntartott köszönõviszony. Mûfordítás során teljesen más viszonyt alakítunk ki az anyanyelvünkkel, kívülrõl látjuk azt a nyelvet, amelyet teljes természetességgel használunk. Tulajdonképpen a mûfajok kiegészítik egymást.

Ezek szerint saját kötetét is tudja a mûkritikus szemével látni?

Egy éve látott napvilágot a Repülési kézikönyv címû kötetem, most már nagyon kritikusan állok hozzá. Külsõ szemlélõként megpróbálnám külön-külön és egységében megvizsgálni a szövegeket. A kritika okozhat a szerzõnek meglepetéseket, rámutathat olyan összefüggésekre, amelyekre a szerzõ nem is gondolt, még csak nem is tudatosult benne.

Kiktõl fordít legszívesebben?

Általában klasszikus francia irodalomból fordítok, és a kortárs francia nyelvû belga irodalomból.  A vallon identitásnak nagyon sok közös pontja van más kelet-európai népek helyzetével. Különösen érzékenyek a groteszk és abszurd képek iránt.

Magyarországon ma melyik mûfaj a legnépszerûbb?

Ha a szakma oldaláról közelítjük meg a kérdést, még mindig a költészet a mûfajok királynõje, a legtöbb fiatal író, többek közt én is, költõként indul. Ha gazdasági szempontból nézem, az, aki csak verset ír, nagyon nehezen tud labdába rúgni. Bizonyos kiadói és anyagi érdekek miatt egyre többen kezdenek el prózát írni. Drámából van a legkevesebb, ez a mûfaj a magyar irodalomnak mindig is mostohagyereke volt.

Alapító tagja a Telep csoportosulásnak. Mi ennek a története?

Baráti társaságként indultunk, a személyes találkozások idõvel ritkultak, de igényeltük, hogy továbbra is olvashassuk egymás szövegeit. Így támadt az irodalmi blog alakításának ötlete. Amit mi csinálunk, az nyitott mûhelymunka: a szövegeket bárki véleményezheti, és mi is látjuk egymás fejlõdését.

Van közös ideológiája a csoportnak?

A csoport nagyon sokrétû, különféle költészeti stílusoknak hódolunk, tematikailag is mást-mást szeretünk. Voltak olyan irodalomkritikusok, akik megpróbáltak közös pontokat keresni a Telep csoport írásaiban, annyi biztos, hogy mindenikünkben van vonzódás a groteszk, az abszurd iránt. Formai szempontból én vagyok a kakukktojás, a kötött formákat kedvelem inkább, a többiek szabad verset írnak.

Hogyan fogadta kezdeményezésüket az idõsebb generáció?

Ezzel kapcsolatban pozitív élményeim vannak. Az irodalmi élet, a szakmai környezet nyitottan viszonyult hozzánk. Amikor elkezdtem ezt a pályát, azt hittem, éveket kell várni, míg valahogy felfigyelnek az emberre. Nem volt igazam.

Manapság egyre többen olvasnak interneten irodalmi mûveket. Kiszoríthatja-e  az on-line publikáció a nyomtatott könyveket?

Az összes mûvészeti ág közül az irodalomnak van a legnagyobb elõnye, hiszen a betûk nem változnak. Míg egy színházi elõadás, festmény vagy film interneten rossz minõségben nézhetõ, az irodalmat könnyen át lehet menteni az egyik formátumból a másikba. De azt hiszem, még sok idõnek el kell telnie, míg teret hódít az elektronikus könyv, és az emberek leszoknak a nyomtatott formájú könyvek olvasásáról.

Varga Melinda