Az eltüntetett falu nyomában

A két hete folyó ásatások során a 16. században épült templom sokszögzáródású szentélyét és oltáralapját sikerült feltárni, a padozat alatt pedig egy 13. századi temetőt. Székelyudvarhely központjától egy kilométerre keletre, a Varga-patak völgyében emberemlékezet óta állt egy feszület az út mellett, a hajdani templomra emlékeztetve. A régészek ettől északra, mintegy négy-ötszáz méterre bukkantak a falmaradványokra. A hagyomány több Székelyudvarhely környéki apró, rég eltűnt településről tud: Gyárosfalva és Szentimrefalva is ilyen, de eddig csak nagyon kevés, jobbára peres okirat bizonyította létüket, tárgyi maradvány nem.
A két települést 1571-ben, illetve 1577-ben fejedelmi parancsra felszámolták, lakóikat jobbára a városba, ritkán más településekre költöztették. A területet a városnak és az akkorra nagyjából felépült Székelytámadt-várnak adományozták. A 16. század közepétől önálló állammá szerveződő Erdélyi Fejedelemség közigazgatási-politikai átalakulásának egyik momentuma a két falu felszámolása. A fejedelmi hatalmat, a feudális jogot a „székely örökség” rovására is érvényesítő, olykor véres és kegyetlen folyamatnak egy viszonylag békésebb nyoma került most napvilágra. Valószínűleg a város túlnépesedése is szerepet játszott abban, hogy a környező földeket bekebelezte, de nem hagyható figyelmen kívül a fejedelmi szándék sem, amely a városok erősítésével kívánt több bevételhez jutni. Kolozsvár áruvisszatartási joga, amely a „kincses” jelzőt eredményezte, ugyanebből fakad.
A most feltárt szentély hat méter hosszú, négy és fél méter széles, és a diadalív alapjai is jól kivehetőek. Kőből és helyenként törött téglából rakták a 30–40 centiméter vastag, vakolt falakat. Sófalvi András, a székelyudvarhelyi múzeum régésze szerint az egyszer meszelt falmaradványok azt jelzik, újonnan épített templomot hagytak maguk után a szentimrefalviak. „A szentély padozata alatt talált freskótöredékek, az alapba beépített, törött, másodlagos felhasználásra utaló téglák, a kétféle kötőanyag és a feltárt temetőből származó S végű hajkarikák azt bizonyítják, nem az első templom az, amelynek a szentélyét feltártuk. A hajkarikák alapján legalább háromszáz évvel korábbiak a sírok, mint a 16. századi jegyeket hordozó szentély” – mondta Sófalvi.
A kelet-nyugati tájolású templom domboldalra épült, amelynek 10–15 százalékát az évszázadok alatt elszántották, de a régészek véleménye szerint még így is érdemes lenne teljesen feltárni, konzerválni és műemlékké nyilvánítani.