Hirdetés

Az elsikkadt Szigligeti nyomában

Névadója előtt tiszteleg a nagyváradi Szigligeti Színház: a város szülötte, a 19. századi magyar drámairodalom és színházi élet meghatározó alakja, Szigligeti Ede születésének kétszázadik évfordulóján nagyszabásúnak szánt, külön erre az alkalomra írt darabot vittek színpadra, amelyben a szerzők, Béres Attila és Selmeczi György Szigligeti életművét kísérli meg „rehabilitálni”.

Balogh Levente

2014. március 09., 19:532014. március 09., 19:53

Ez persze érthető, ha már róla nevezték el a teátrumot, azonban a darab, amelynek ősbemutatóját szombaton láthatta a Bémer téri színház közönsége, néha épp a szerzők szándékával ellentétes hatást ér el.

A mű alapkoncepciója tulajdonképpen érdekes, a rendező-társszerző Selmeczi György, a kolozsvári születésű neves zeneszerző fogalmazta meg, miszerint ő úgy gondolja, Szigligeti Edét ma – és az elmúlt jó száz évben – méltánytalanul felejtették el, ok nélkül száműzték a magyar színpadokról a Liliomfin keresztül minden darabját.

Az ezt alátámasztani hivatott érvként bemutatott darabrészletek, illetve a történelmi körítés azonban éppen hogy azt sugallják, hogy a darabok, amelyek a maguk korában sem számítottak igazán remekműnek, bár szerzőjük színházszervezői és -vezetői munkáját méltán honorálták akadémiai tagsággal, bizony gyakran túlontúl modorosak és pátoszosak ahhoz, hogy ma színpadra lehessen vinni őket.

(Külön érdekesség amúgy, hogy a Szigligeti Színház megépítésekor, 1900-ban a váradi sajtóban polémia folyt arról, hogy Szigligetiről nevezzék el a teátrumot, vagy a Városi Színház nevet viselje. Ady például publicistaként ez utóbbi mellett kardoskodott, éppen arra hivatkozva, hogy Szigligeti darabjai csupán a maguk korában bírtak relevanciával, „a színház azonban, mely minden kornak, de elsősorban a jelennek tükre, nem szolgálhat eszközül a köteles kegyelet könnyű lerovására”.)

Nos Béres Attila és Selmeczi György megpróbáltak vitába szállni Adyval, illetve a Szigligeti műveit túlhaladottnak tartó felfogással. Ezért olyan fantáziajátékot találtak ki, amely amúgy az alapszituációt tekintve érdekes. Abból a premisszából kiindulva, hogy Szigligeti halhatatlan, a címszereplő saját temetésén kiszáll a koporsójából, és időutazásra indul, hogy a halála utáni korok színidirektorait megpróbálja rávenni: tűzzék műsorra valamely darabját.

Ennek érdekében a társulat tagjai részleteket adnak elő az ajánlott darabokból, a színházi vezetők azonban a 19. század végéről a 20. század nagy korszakain át egészen a máig vagy a publikum igényeire hivatkozva, vagy ideológiai okokból nem hajlandóak repertoárra venni Szigligetit, akinek szelleme így céltalanul bolyong.

A gond csak az, hogy a bemutatott történeti tablók meglehetősen színtelenre sikeredtek, nagyon sok a vontatott párbeszéd, az üresjárat, miközben a felvonultatott történelmi szereplők, irodalmárok, színházi vezetők, Csiky Gergelytől Major Tamásig, igencsak egysíkú karakterekként jelennek meg.

A darabban számos jó ötlet, poén, kiszólás és kikacsintás is van – például Major Tamás karaktere, illetve az utolsó szín, amikor megelevenednek a város főutcáján néhány éve felavatott Holnaposok-szoborcsoport alakjai –, azonban ezeket nem sikerül kibontani, nem sikerül eredeti megoldásokkal felépíteni és lezárni a jeleneteket. Ehelyett didaktikus, szájba rágós szentenciákat kapunk arról, mennyire értetlen és érzéketlen az utókor, amiért nem képes Szigligeti géniuszát megérteni.

Külön meghökkentő, sőt megdöbbentő az a jelenet, amelyben a modern színházat próbálják nevetségessé tenni a szerzők – pont abban a teátrumban, amely épp mostanában készül arra, hogy korszerű felfogást tükröző rendezésű darabokkal kerüljön fel végre a magyar és az európai színházi térképre.

A színészeken amúgy semmi nem múlik, ők megpróbálják élettel megtölteni az amúgy eléggé papírízű karaktereket, a „mezei” színészt és mesélőt játszó Hajdu Géza, a címszerepet alakító Hunyadi István, illetve Varga Balázs vagy Tasnádi-Sáhy Noémi játéka ezúttal is jó. Mint ahogy külön érdemes megemlékezni a Nagyvárad Táncegyüttes tagjairól, akik a különböző tablókat elválasztó zenés jelenetekben megmutatják: nem csupán a néptánchoz értenek jól, de a többi tánc is nagyon megy nekik – az őket felvonultató táncjelenetek jelentik a darab legkiemelkedőbb pontjait.

A darab vége amúgy azt az érzést kelti az emberben, hogy a szerzőknek nem jutott eszébe semmilyen jó lezárás, ezért aztán a színészek váratlanul dalra fakadnak, és a színház, a színészet szépségeiről énekelnek. Ami persze egy ilyen ünnepi előadásban még helyénvaló is lenne, azonban – magához az egész darabhoz hasonlóan – nem igazán jelent érdemi érvet amellett, hogy a mai magyar teátrumok színpadait ismét elárasszák Szigligeti művei. Hogy visszatérjünk Adyhoz: a „kegyelet könnyű lerovására” viszont kiválóan alkalmas.

Selmeczi György – Béres Attila: Szigligeti – zenés történelmi fantázia két részben. Rendező: Selmeczi György. Szereplők: Hunyadi István, Hajdu Géza, ifj. Kovács Levente, Dimény Levente, Kiss Csaba, Kocsis Gyula, Kovács Enikő, Csatlós Lóránt, Varga Balázs, Csepei Róbert, Tóth Tünde, Pitz Melinda, Gajai Ágnes, Tasnádi-Sáhy Noémi. Koreográfus: Dimény Levente. Zenei vezető: Lászlóffy Zsolt. Díszlet: Lőrincz Gyula. Jelmez: Florina Bellinda Vasilatos.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2025. november 30., vasárnap

Erdélyi mozikba érkezik a Szenvedélyes nők című magyar film

Alig egy héttel a magyarországi premier után Erdély-szerte is debütál a mozikban a Futni mentem rendezőjének új vígjátéka, a Szenvedélyes nők – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület.

Erdélyi mozikba érkezik a Szenvedélyes nők című magyar film
Hirdetés
2025. november 29., szombat

„Nagy az adósságunk az Erdélyről szóló filmek terén”. Káel Csaba rendező Kalotaszegről, a Magyar menyegzőről (INTERJÚ)

Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.

„Nagy az adósságunk az Erdélyről szóló filmek terén”. Káel Csaba rendező Kalotaszegről, a Magyar menyegzőről (INTERJÚ)
2025. november 27., csütörtök

Román író-rendező „székely öko-románca” a sepsiszentgyörgyi színházban

Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.

Román író-rendező „székely öko-románca” a sepsiszentgyörgyi színházban
2025. november 27., csütörtök

Idős népzenészekért indult jótékonysági kampány

Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.

Idős népzenészekért indult jótékonysági kampány
Hirdetés
2025. november 26., szerda

Groteszk, abszurd művészi reflexiók: alkotásra ösztönöz pályázatával a temesvári színház

A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.

Groteszk, abszurd művészi reflexiók: alkotásra ösztönöz pályázatával a temesvári színház
2025. november 25., kedd

Csipkeszegi táncház: múzeumokkal, közösségi eseményekkel őrzik a széki népi kultúrát

Minden korosztály számára kínál programot a mezőségi Széken található Csipkeszegi és Forrószegi táncház, legyen szó táncbemutatóról vagy -oktatásról, tárlatvezetésről, az állandó fotókiállítás megtekintéséről vagy a rendszeresen szervezendő táncházakról.

Csipkeszegi táncház: múzeumokkal, közösségi eseményekkel őrzik a széki népi kultúrát
2025. november 23., vasárnap

Bogdán Zsolt színművész Márai-estjéről: „a legegyszerűbb a legértékesebb, csak meg kell tudni hallani”

Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze ezúttal Márai Sándor Füves könyv című művéből készült előadással áll a közönség elé.

Bogdán Zsolt színművész Márai-estjéről: „a legegyszerűbb a legértékesebb, csak meg kell tudni hallani”
Hirdetés
2025. november 22., szombat

Az úszó- és filmcsillag Johnny Weissmullerről elnevezett mozi kezdte meg működését Temesváron

Megkezdődtek a vetítések Temesváron az újjászületett szabadfalui moziban, amelyet Johnny Weissmullerről neveztek el. Az úszó- és filmcsillag, Tarzan, a majomember megformálója az egykor önálló településnek számító városrészben született.

Az úszó- és filmcsillag Johnny Weissmullerről elnevezett mozi kezdte meg működését Temesváron
2025. november 22., szombat

Színház a színházban, ahol a fontos dolgok láthatatlanok – A szatmári Harag György Társulat ősbemutatójáról

A színház a pillanat tünékeny művészete, ekként az emberi létezés múlandóságának metaforájává válhat – többek közt ez egyik fő gondolata Tiago Rodrigues kortárs szerző darabjának, amelynek magyar nyelvű ősbemutatóját tartotta a szatmári társulat.

Színház a színházban, ahol a fontos dolgok láthatatlanok – A szatmári Harag György Társulat ősbemutatójáról
2025. november 21., péntek

Magyar, román, erdélyi, dobrudzsai – Doina Gecse-Borgovan magyarra fordított kötetéről, kultúrák közti átjárhatóságról

Megjelent magyarul Doina Gecse-Borgovan brăilai születésű, több mint három évtizede Kolozsváron élő rádiós újságíró, író kisprózákat felsorakoztató, Haza: úton című kötete.

Magyar, román, erdélyi, dobrudzsai – Doina Gecse-Borgovan magyarra fordított kötetéről, kultúrák közti átjárhatóságról
Hirdetés
Hirdetés