Az elfuserált invázió

 A témát szinte végeláthatatlan mennyiségű filmben dolgozták fel, a Harmadik típusú találkozások és az E. T. barátságos űrlényeitől kezdve az Alien és a Ragadozó sorozat vérszomjas szörnyein át a Föld inváziójára készülő (Világok harca, A függetlenség napja) idegenekig számos formában képzeltük el a találkozást az idegen civilizációkkal. (Hogy a Földön életvitelszerűen, kiválóan beilleszkedve élő alienek mindennapjait a nézők elé táró Sötét zsarukról ne is beszéljünk.) Mivel pedig ennyiféle feldolgozás született, ma már nagyon nehéz bármi újat mondani a témában. Nem sikerült ez Jonathan Liebesmannek sem, aki a jó öreg inváziós motívumot dolgozta fel A Föld inváziója – Csata: Los Angeles című filmjében. A film ugyanis éppen annyira elfuserált, mint a cím, eredeti gondolatot vagy motívumot még elvétve is nehezen találni benne.

A sztori főhőse Nantz őrmester, a kiöregedett tengerészgyalogos, aki éppen nyugdíjazási kérelmét készül beadni, amikor egységét váratlanul Los Angelesbe vezénylik, ahol, mint kiderül, nem e világi erőkkel kell megküzdeniük. A földönkívüliek meteoritzápornak álcázva érkeznek meg az óceánba, hogy onnan fokozatosan előretörve foglalják el a metropolist, illetve a világot, lévén hogy a Föld számos más nagyvárosában is invázió zajlik. A film innentől kezdve amolyan klasszikus háborús mozivá válik, a Ryan közlegény megmentése óta kötelezővé vált imbolygó, kézikamerával készült képekben bemutatva, amelyek azt az érzést hivatottak kelteni, hogy az ember maga is ott van az ellennel csatázó tengerészgyalogosok között.

Ahogy a történet előrehalad, egyre inkább az az érzése támad a nézőnek, mintha A sólyom végveszélyben című háborús drámát összevágták volna A függetlenség napjával – annyi különbséggel, hogy a földönkívüliek itt korántsem annyira sebezhetetlenek, még akkor sem, ha amúgy fegyverzetük lényegesen fejlettebb a földinél. A fegyverzetet ugyanis pótolja a hősiesség és a hazafiság, ezzel szemben pedig természetesen még a legszofisztikáltabb sugárvető is csupán időleges előnyt biztosíthat a gonosz, két és fél méteres idegeneknek.

A sztori tehát nem az újszerű történetről szól, a lényeg az egy percen belül történő lövések és robbanások minél nagyobb számán van, a karakterek kidolgozottsága pedig semmivel sem haladja meg a testpáncéljuk miatt mindvégig arctalanul maradó földönkívüliekét. A film megtekintése után az embernek az az érzése támad, hogy az tulajdonképpen nem más, mint az amerikai hadsereg által megrendelt propagandaalkotás, amely a tengerészgyalogság erényeit hivatott bemutatni, elősegítendő a toborzást. Erre azonban kár volt ennyi pénzt pazarolni – ha valakit tényleg ez a téma érdekel, akkor például A hős alakulat című minisorozat még a propaganda terén is kenterbe veri az inváziós mozit. Arról nem is beszélve, hogy amúgy – A Föld inváziója – Csata: Los Angelesszel ellentétben – ráadásul még jó film is.

A Föld inváziója – Csata: Los Angeles (Battle: Los Angeles, amerikai sci-fi akciófilm, 2011, 116 perc). Rendezte: Jonathan Liebesman. Producer: Jeffrely Chernow, Neal H. Moritz. Szereplők: Aaron Eckhart, Michelle Rodriguez, Bridget Moynahan, Will Rothhar, Ramon Rodriguez. Írta: Christopher Bertolini. Kép: Lukas Ettlin. Zene: Brian Tyler. Értékelés az 1-10-es skálán: 6