Fotó: Maria Stefanescu/Radu Stanca Nemzeti Színház
Filmművészeti látvány erejével hat, minden egyes színpadképe majdhogynem egy-egy külön festmény, de nemcsak ezért ragadja magával a nézőt – többek közt ez is elmondható a Silviu Purcărete rendezte, Oidipusz című nagyszebeni előadásról, amelyet az Európai Színházi Unió 18. fesztiválja keretében láthatott a közönség a Kolozsvári Állami Magyar Színházban.
2019. november 26., 16:542019. november 26., 16:54
Magával ragadja és egy percre sem ereszti el bűvköréből a nézőt az Oidipusz című, Silviu Purcărete rendezte nagyszebeni előadás, amelyet hétfőn este láthatott a Kolozsvári Állami Magyar Színházban zajló UTE Fest, az Európai Színházi Unió 18. fesztiváljának közönsége.
A kincses városbeli közönség megszokhatta, hogy a színház által szervezett nemzetközi szemléken az utóbbi években gyakorta megtekinthetett egy-egy Purcărete-rendezést, de nemcsak ilyenkor, hiszen a világhírű alkotó több alkalommal is dolgozott már a kolozsvári magyar színházban – legutóbb, 2015-ben Shakespeare Julius Caesar című drámáját állította színpadra.
A tudtán kívül vérfertőzést, apagyilkosságot elkövető, majd többszörösen megbűnhődő mitológiai hős történetét Szophoklész Oidipusz király és Oidipusz Kolónoszban című darabjai alapján vitte színre Silviu Purcărete a nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház társulatával 2014-ben. Ahogy az előadás ismertetőjében olvasható,
Az Arisztotelész óta csodált remekműről a rendező azt nyilatkozta, az Oidipusz a drámairodalom legszebb szövegeinek egyike. Ugyanakkor azt is bevallotta, Szophoklész szövegei olyan kérdéseket rejtenek magukban, amikre ő maga nem talált kielégítő választ.
Fotó: Maria Stefanescu/Radu Stanca Nemzeti Színház
Ilyen például az a talány, ahogyan Oidipusz a történet végén nyomtalanul, titokzatos módon tűnik el, mintegy megbüntetve azokat, akik a sírja hollétéről való tudást politikai vagy más célokra akarnák felhasználni.
A Purcărete rendezéseire jellemző letisztultságon és a diszharmóniát is harmóniával megjelenítő látványvilágon, a dráma különféle dimenzióiba vezető, kitáruló, majd záródó ajtókon, a megnyíló rejtett tereken keresztül a néző az emberi sors tragikumának legsúlyosabb kérdéseivel szembesülhet.
Kíváncsi-e még valaki napjainkban Odüsszeusz történetére? El lehet-e juttatni az ókori görög mítoszokat az okostelefonon felnőtt fiatal nemzedékhez, a „kihalt nyelven” eposzt mesélő, narratív színházat a látványos show-khoz szokott közönséghez? Kétségtelenül igen – ezt bizonyítja a milánói Piccolo Sz&
Silviu Purcărete víziójában az ókori, egyik tragédiától a másik felé tartó történet időtlenné válik. A díszletek és jelmezek, amelyek a rendezővel huzamos ideje együtt dolgozó Dragoș Buhagiar munkáját dicsérik, visszafogottan letisztultak, ugyanakkor szervesen illeszkednek a rendezői koncepcióba.
Nincsen ez másként az Oidipusz esetében sem. Szintén kiemelendő az előadást kísérő hangzásvilág, amely olykor a sorsdrámához méltóan baljós és súlyos, máskor a tragikus események egyfajta ellenpontozásaként vagy ily módon való kiemeléseként dallamos, szinte játékos.
Fotó: Maria Stefanescu/Radu Stanca Nemzeti Színház
Két külön drámában írta meg Szophoklész Oidipusz életének két szakaszát, és mindkettőben kulcsfigura egy-egy női szereplő: az elsőben anyja, majd felesége, Iokaszté, a másodikban lánya, Antigoné.
Purcărete azt mondta, számára teljesen egyértelmű, milyen erős a kapcsolat a két nőalak – az anya, feleség, illetve a halál felé vezető úton apját elkísérő, ápoló lány alakja között, így egyazon színésznőre bízta a két figura megformálását. Ofelia Popii nagyszerűen alakítja az érzéki, távolságtartó Iokasztét, illetve az alázatos, odaadó Antigonét is.
Kiváló rendezői fogás, szellemesen megvalósított színpadi „varázslat”, amint a görög tragédiákból ismert kar tagjai egy csapásra, könnyedén, természetesnek ható mozdulattal változnak át a dráma többi szereplőjévé, majd vissza a kar tagjaivá. Ezek a mesteri átváltozások is azt a folyamatot erősítik, ahogyan a görög tragédia időtlenné, örök érvényűen aktuálissá, magával ragadóvá válik egy 21 századi színpadon. Ehhez azonban egy olyan rendezői kézre van szükség, amely képes megteremteni ezt a varázslatot.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Markó Bélának ítélte Az Év Írója Nagydíjat a Romániai Írók Szövetsége – közölte hétfőn az erdélyi költő, prózaíró több könyvét megjelentető Bookart Kiadó.
A teljesítmény igazsága kell, hogy áthassa a kultúrát, ugyanakkor sokszínűségnek is kell jellemeznie a területet. Ezért a politikát száműzni, a szakmát pedig előtérbe szeretnék helyezni – hangsúlyozta Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár.
Azért indították, mert a közönség egy része a harmincas évek színházát kérte számon a kolozsvári magyar társulaton. A kortárs világszínház erdélyi seregszemléje lett: november 10. és 22. között 10. alkalommal rendezik meg az Interferenciákat.
A kincses városban lép fel a pozsonyi Ifjú Szivek Táncszínház, a Pupek című produkció november 3-án 19 órától látható-hallható a Kolozsvári Magyar Operában.
A Csíky András Alapítvány kuratóriuma 2026-ban megosztva ítéli oda a Csíky András-díjat Moldován Blanka színművésznek, valamint Kocsis Anna színművésznek.
Huszonegyedik alkalommal rendezik meg november 6. és 15. között az Ars Hungarica fesztivált Nagyszebenben és a Szeben megyei Vízaknán. A dél-erdélyi magyar közösség legnagyobb kulturális seregszemléjén minden program ingyenes.
A díszünnepségen jelen lesznek többek között a román királyi család tagjai, valamint a román és magyar kormány képviselői.
Immár 11. alkalommal szervezik meg a zsidó kulturális napokat Kolozsváron, a november 2. és 5. közt tartandó rendezvénysorozatra a szervezők a zsidó kultúra barátait várják Erdély kincses városába.
Életének 71. évében, október 26-án elhunyt Gyöngyössy János székelyföldi történeti grafikus, illusztrátor.
Ady szerelmei – több nő egy részben címmel érkezik budapesti vendégelőadás az Aradi Kamaraszínházba.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!