Arcok és fák vonzásában – Valovits László munkáiból nyílt kiállítás Kolozsváron

A kincses városban gyakran kiállító művész Németh Júlia művészettörténész szerint akkor kezdett visszanyúlni korábbi korok művészetéhez – egészen a reneszánszig –, amikor „dühöngött” a modern és a posztmodern.

„Valovits László festészete rituális, a szép esztétikai kánonjába tartozik, látszik rajta, hogy semmi sem véletlen. Számára a művészet az élet egyedüli értelme” – méltatta Ioan Horváth-Bugnariu grafikus Valovits László munkásságát a kolozsvári alkotó festészeti és grafikai kiállításának szerda esti megnyitóján. A tárlatnak a kolozsvári Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva Terme ad otthont.

Németh Júlia művészettörténész lapunknak kifejtette: Valovits Lászlót nem kell bemutatni a nagyközönségnek, hiszen a gyakori kiállítók közé tartozik a kincses városban, évtizedek óta szinte minden évben rendez egy-egy nagyszabású kiállítást. Mint mondta, tematikailag úgy tűnhet, hogy viszonylag behatárolt Valovits munkássága – ezen a kiállításon csak portrék és fák láthatók – de ez csak látszólagos behatároltság, hiszen ezt a tematikát a művész teljes mértékben kiaknázza.

Egy-egy munka előtt Németh Júlia szerint érdemes hosszasan elidőzni, és az első pillanatban megkapó látvány „mélyére hatolni”, mert ezek a munkák hosszas meditáció során születtek, és a hosszas elmélyülést a nézőtől is igénylik.

„Valovits nem az a spontán művész, akinek valami eszébe jut, és azt mindjárt papírra veti, vagy festővászonra viszi, hanem hoszszasan érleli magában a témát, és felszínre hozza azt a sok-sok tapasztalatot, amelyet felhalmozott, és amelyeket ezekben a munkákban kifejezésére juttat” – fűzte hozzá Németh Júlia.

Mint részletezte, Valovits nem pusztán munkássága okán sajátos, hanem alkotóként is, hiszen akkor kezdett visszanyúlni korábbi korok művészetéhez – egészen a reneszánszig –, amikor mondhatni „dühöngött” a modern és a posztmodern, és semmi másnak nem volt helye.

„Abszolút szembement a kordivattal, bár a maga nemében ez is különleges, már-már avantgárd tett volt – és nagy merészség a részéről – olyan időszakban visszanyúlni a reneszánszhoz, amikor ez egyáltalán nem volt divat. Most kezd általánosan elfogadottá válni ez a szemlélet – a fotó például realista művészeti ág –, de Valovitsnál sokkal mélyebbről törnek elő az alkotások. Az ő művészetfelfogása metafizikus magaslatokba vezet” – fejtette ki a művészettörténész.