Erdélyi jubileum. Centenáriumot ünnepel idén a Korunk folyóirat, az ünnepi előadássorozatot október 16-án tartják Kolozsváron. A plakett Gergely Zoltán szobrászművész alkotása
Fotó: Korunk folyóirat
Száz éve indult útjára Kolozsváron a Korunk, napjaink egyik legrégebbi alapítású magyar nyelvű folyóirata. Kovács Kiss Gyöngy történész, PhD, a Korunk főszerkesztője a centenárium alkalmából a lap küldetéséről, az október 16-i konferenciáról, az ingyenesen terjesztett különszámról és arról beszélt, mi tartja életben a folyóiratot a digitális korban.
2026. október 11., 10:082026. október 11., 10:08
– Centenáriumot ünnepel idén a Korunk folyóirat. A Korunk 1990 óta a sokadik folyamánál tart. Ön szerint most, 100 évvel az alapítás után hogyan lehet megfogalmazni a lap küldetését? Miben térhet el attól, amit Dienes László az 1925-ös induláskor, az első, 1926-ban napvilágot látott lapszám elindítása előtt, a prospektusban megfogalmazott? (Ebben Dienes az új lap kettős feladatát abban jelölte meg, hogy egyrészt tárgyilagosan feltárja és tudatosítsa az erdélyi belső viszonyokat, másrészt hogy az erdélyi magyar közösséget bekapcsolja az európai eszme- és kultúrközösségbe.)
– Igen, a Korunk idén centenáriumot ünnepel. Napjaink egyik legrégebbi alapítású magyar nyelvű folyóiratáról van szó, amely nemcsak a magyar tudományos és művelődési életben, közgondolkodásban játszott megkerülhetetlen szerepet, hanem az európai értékeknek az erdélyi kultúrába való beemelésében is. Dienes az első szám Beköszöntőjében „a kor szellemi keresztmetszetét” ígéri, programnyilatkozatában az új sajtóorgánumnak az Ön által említett két prioritást jelöli meg. Ezt az elgondolást viszi tovább – egyes időszakokban szektás elfogultsággal – Gaál Gábor is. A „kor szellemi keresztmetszetének” a megrajzolása és a Dienes által vizionált „szellemi erődítménynek” a felépítése az adott helyzetben csak egy eklektikus szerkesztői gyakorlat árán volt lehetséges. Így jelenhettek meg a folyóiratot nyilvánvalóan domináló baloldali anyagok mellett az első évfolyamokban például okkult tudományokat népszerűsítő írások is. Most már kicsit más a helyzet.
Kovács Kiss Gyöngy főszerkesztő: „Az izgalmas tematikákat és minőségi írásokból összeállított lapszámokat szeretem, azokat, amelyek meggondolkodtatják az olvasót, kérdéseket vetnek fel”
Fotó: Kovács Kiss Gyöngy archívuma
amelynek szerkesztési koncepciója nagyrészt az erdélyi és az európai hagyomány ötvözetén alapul, olyan pillérekkel, mint az önismeret, az etnikumközti párbeszéd, a térség kultúrái közötti kapcsolatok építése, globális és lokális kérdések egymást kiegészítő elemzése. Ugyanakkor hídszerepet szeretne betölteni az erdélyi és egyetemes magyar tudománypublikálás között.
A Korunk első két folyama a 20. századhoz kapcsolódott. Egy olyan korhoz, amelyben mintha több évszázad történései sűrűsödtek volna. A súlyos és esetenként mindmáig értelmezésre váró, többolvasatú történetek tárházát Eric Hobsbawm a „szélsőségek századának” nevezte. És kétségtelenül az is volt – a folyóirat vonatkozásában is. Hullámhegyek és -völgyek, rossz, jobb és jó időszakok váltogatták egymást, történelmi tévedésekkel, valós sikerekkel és eredményekkel, illetve olyan évekkel, amelyekben a szerkesztőség abszurd játékok tanújává, részesévé és szenvedőjévé vált. A folytathatóság miatt mindezekről nem lehet hallgatni. Első két folyamában a folyóiratot baloldali lapként tartották számon, mint ahogyan az is volt, markánsan marxista jelleggel.
Minőségorientált és minőségcentrikus folyóirat, amely a szerzőit nem ideológiai és párthovatartozás alapján kéri fel, hanem szakmai hozzáértés és tudás szerint. Emellett ma is egyértelműen „kitekintő” folyóirat, azaz – mint említettem – a magyarságot és európaiságot nem egymástól elszigetelten vizsgáló lap. Ez a kitekintés vagy – ha úgy tetszik – többszólamúság nyomon követhető a tematikus blokkokban, súlypontokban, rovatanyagokban egyaránt.
A Korunk folyóirat 1929. márciusi számának borítója
Fotó: Korunk folyóirat
– A Korunk előadássorozata a folyóirat centenáriumának megünneplése. Az ünnep azonban esetünkben – úgy gondolom – nem csak a szerkesztőség magánügye, hiszen a lap bőven túllépi a lokális kereteket.
Ezért a centenáriumi előadássorozat nem a magunk öncélú ünneplése lesz, ezt inkább újabb megmutatkozási és számvetési lehetőségként fogjuk fel.
Emiatt döntöttünk úgy, hogy a két tömbből álló sorozat délelőtti paneljében a Korunk harmadik folyamának néhány prominens szerzője saját kutatási területéről választott előadástémával jelentkezik, míg a délutáni blokk kifejezetten a Korunk folyóiratról szól.
Részletesen lebontva a rendezvény programja:
Kovács Kiss Gyöngy: Korunk – az avantgárd modernizációtól a transzdiszciplinaritásig;
A Korunk szerkesztősége idei díját Kovács András művészettörténésznek, az Erdélyi Múzeum-Egyesület egykori alelnökének ítélte oda.
– Azért választottuk az ingyenes terjesztést, mert a centenáriumi különszámot nem egyszerűen egy újabb lapszámnak tekintjük. Ez az 1926 és 2025 között a Korunkban megjelent írások egyfajta antológiája, amely egy szöveghagyaték töredékes korpusza. A Korunk százéves története Erdély és a magyar kultúra közös örökségének része. Ezért tartottuk fontosnak, hogy ez a kiadvány minél szélesebb közönséghez eljusson. Elsősorban olyan intézményeket céloztunk meg, amelyek hosszabb távon is továbbadhatják ezt az értéket. Az iskolákban például a különszám a diákok és a pedagógusok számára egyaránt használható lesz, a könyvtárakban és kulturális intézményekben pedig évekkel később is hozzáférhető maradhat.
Különösen fontosnak tartjuk a fiatalabb generációk megszólítását. Szeretnénk megmutatni számukra, hogy egy százéves folyóirat nemcsak történeti emlék, hanem ma is élő szellemi műhely. Az ezer példány lehetőséget ad arra, hogy a centenáriumi lapszám Erdély számos településére és intézményébe elkerüljön. Így az ünnepi kiadvány egyszerre tölthet be kulturális, oktatási és közösségépítő szerepet. A centenárium számunkra kapcsolatépítést is jelent. Azt reméljük, hogy a különszám új olvasókat is közelebb hoz a folyóirathoz.
A centenáriumi előadássorozatot Kolozsváron, a Vallásszabadság Házában tartják
Fotó: Korunk folyóirat
– A digitális korban, amikor a folyóirat-kultúra és a papíralapú gondolkodás létjogosultsága is megkérdőjeleződik, mi tartja életben a Korunk folyóiratot – és mi az, amit ez a formátum még mindig jobban tud, mint bármilyen online felület?
– A februári, centenáriumi lapszám összeállításakor felkértük a folyóirat néhány – a magyar tudományos és kulturális életben jelentős szerepet játszó – szerzőjét, mondják el véleményüket a lapról. Az írásaikból szemléznék – az általuk megfogalmazottak talán választ adnak kérdésére: „A Korunk sajátossága, hogy nem kisebbségi provinciális, hanem össznemzeti »kozmopolita« folyóirat, amely – ma szinte egyedüliként – képviseli és integrálja a teljes magyar nyelvű tudományos és szellemi életet. […] Napjainkban az egyetlen olyan havonta megjelenő értelmiségi folyóirat, amely a szellem igazi tágasságában tájékozódik és tájékoztat.” (Gyáni Gábor)
„Mindig meglep az a szerkesztői ötletesség és merészség, ami ezeket a nem hagyományos témákat bemutató számoknál megfigyelhető, s csak gratulálni tudok hozzá. Külön érdekes számomra, hogy egy-egy tudomány- vagy művészeti ághoz kötődő tematikus számok mellett megjelennek az »asszociatív«, egy-egy fogalom, jelenség köré épülő számok, amelyekben az egyes írások között valóban csak igen laza kapcsolat van. A Korunk ebből a szempontból is egyedi jelenség a magyar folyóirat-irodalmon belül.” (Hermann Róbert)
Világgazdaság, világpolitika, szemle és bírálat az 1957-es Korunkban
Fotó: Korunk folyóirat
Ami különösen tetszik nekem: a tematikus számok tematikájának kiválasztása: mindig meg tudnak lepni az épp aktuális vizsgálati anyagukkal.” (Hörcher Ferenc)
„Sommás véleményem a Korunk szerkesztési koncepciójáról talán az lehetne, hogy: van szerkesztési koncepciója. […] A lényeg: a Korunk ma is pótolhatatlan, nem pedig egy a sok közül.” (Markó Béla)
„A Korunk vitathatatlanul erdélyi és azon belül kolozsvári folyóirat. Tartalmi szempontból azonban egyáltalán nem provinciális, és még csak nem is regionális. Szerkesztői európai perspektívában gondolkodnak, s szerzőik között a világ minden részének magyarul író entellektüeljei megtalálhatók.
„A Korunk sok mindent megélt és átélt, és ami a leglényegesebb, ma is él. Ez az élni vágyás teszi lehetővé, hogy nyitott legyen minden nála jelentkező szerző számára, akikkel szemben a szerkesztőség alapvetően egy elvárást támaszt: minőség.” (Szakály Sándor)
„A Korunk úgy erdélyi – és persze magyar –, hogy közben ízig-vérig európai. Napjainkban ez korántsem számít magától értetődőnek…” (Zsoldos Attila)
– Ha főszerkesztőként ki kellene emelnie: az elmúlt években-évtizedekben melyik volt a kedvenc tematikus lapszáma és miért? Mely téma áll a legközelebb a szívéhez?
– Az izgalmas tematikákat és minőségi írásokból összeállított lapszámokat szeretem. Azokat, amelyek meggondolkodtatják az olvasót, kérdéseket vetnek fel, és nem ex cathedra válaszokat fogalmaznak meg. Nem szeretem az autoritatív szövegeket, mint ahogyan a tekintélyelvű szerzőket sem. Ha egy súlypont, egy összeállítás továbbgondolásra késztet, esetleg meghökkent, vagy az olvasottak még másnap is vissza-visszatérnek az olvasó fejében, már érdemes volt elkészíteni az adott lapszámot. Ilyen például az idei, októberi, megjelenés előtt álló Katasztrófa-történelem című összeállításunk. A magyar közvélemény egy része hajlamos ugyanis a magyar történelmet – különösen a 16. század utáni időket – katasztrófák sorozataként látni, de ennek a szemléletnek a korábbi századok tekintetében is vannak jelei. Muhi, Mohács, Majtény, Világos, Trianon, hogy csak a legfőbb hívószavakat említsem, szinte túlnőttek azokon a konkrét eseményeken, amelyeket jelölnek. Mohács 500. évfordulóján különösen aktuális feltenni a kérdést: vajon valamennyi ilyen katasztrófa az volt-e, s ha igen, valóban olyan súlyos volt-e, olyan döntő mértékben befolyásolta-e a magyarság sorsát, amint azt gondolni hajlamosak vagyunk.
A Korunk Kulcsa díj. Gergely Zoltán szobrászművész alkotása
Fotó: Korunk folyóirat
Kérdése második részére:
Modellváltások; A mi 20. századunk; Erdélyi arisztokrácia; Filozófusviták; Kérdőjelek kényszerében (vázlatképek a székelyek történetéből); Színházi szférák; Erdélyi magyar politikusok (1918–1989); Magyar filozófusok; Gasztronómia és kultúra; A tragédia formanyelve; Boldogságképzetek; Magyar borvidékek; Nőírók. E súlypontok némelyikét a megjelenést követően kötetté is bővítettük.
– És ha előre kellene tekinteni: mi az, amit a következő 10–25 évben a legfontosabbnak tart a lap fennmaradása szempontjából – anyagi, szellemi vagy közösségi értelemben?ű
– A tematikus számok rendszere – amely a harmadik folyam indulásától a lap védjegye – olyan masszív tudástárat hozott létre, amely nélkül – azt hiszem, nem túlzás ezt állítani – ma már elképzelhetetlen a kortárs magyar értelmiségi lét. Nemcsak az erdélyi. Ez a döntés mentette meg a folyóiratot a szétforgácsolódástól és a marginalizálódástól. A Korunk nem egy lett a sok közül, hanem a Lap maradt, amely minden hónapban egy-egy égető társadalmi, kulturális vagy tudományos problémakör mentén szervezte és szervezi az adott laptest anyagait. Azt gondolom, az az út, amelyet a Korunk harmadik folyama választott, semmiképpen nem zsákutca. Meglátásom szerint ez a jó és helyes út. Ebből következően a jövőben is ezen szeretnénk járni, mind a folyóirat, mind intézményrendszere – gondolok itt a Komp Press Kiadóra vagy a Korunk Stúdiógalériára – vonatkozásában.
de azt hiszem, a Korunknak nemcsak hagyománya, de jelene és jövője is az a magyar európaiság, világra nyitott modernség, ami jelenleg is jellemzi a folyóiratot.
– Ha 100 év múlva is lenne Korunk, mit üzenne a szerkesztőség nevében az akkori, majdani olvasóknak?
– Szeretnék bízni abban, hogy a Korunk megér még 100 évet. És abban, hogy 100 év múlva is akadnak olvasni szerető/tudó emberek. Nekik jó Korunk-olvasást kívánok.
A Korunk folyóirat 1991-es folyama első lapszámának címe beszédes és kérdőjeles: Kilábalás a szegénységből?
Fotó: Korunk folyóirat
INTERJÚ – A Kárpát-medence egyik legrégebbi alapítású magyar nyelvű folyóiratáról, a kilencvenéves Korunkról beszélt Kovács Kiss Gyöngy főszerkesztő a Krónikának.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Soha nem volt még ennyire elfogadott és kedvelt a romániai magyar színjátszás a román szakma és közönség körében, mint most – ez derül ki az ötödik BukFeszt mérlegéből.
Németh László Iszony című regényéből készült adaptációt mutat be a szatmárnémeti Harag György Társulat a Gyulai Várszínházzal koprodukcióban. Az előadás rendezője Szabó K. István.
Jubileumi kiadásához érkezett a brassói Magyar Színházfesztivál: október 16-án, majd 21. és 25. között színházi előadások, zenés-irodalmi estek, bábjátékok, könyvbemutatók, fotókiállítás és koncert várja a közönséget.
Elvándorlás, családi kötelékek és kultúrák találkozása kerül előtérbe a 26. Filmtettfeszt filmjeiben. Az október 7-én kezdődő szemle Erdély több településén várja a nézőket, Kolozsváron húsz közönségtalálkozót is tartanak.
Kőszínházban szokatlannak számító kezdeményezést indított a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház: színészeik saját élettörténetükből, személyes emléktöredékeikből, rendező nélkül készítenek monodrámát.
Élőszavas mesemondással, interaktív bemutatóval és családi történetekkel várják a látogatókat a kisbaconi Benedek Elek Emlékházban, ahol szeptember 30-án a nagy meseíró születésének 167. évfordulóját és a népmese napját ünneplik.
Életének 88. évében hétfőn elhunyt F. Bathó Ida színművész, a nagyváradi magyar színjátszás meghatározó alakja – közölte a Szigligeti Színház.
Három erdélyi művész vehette át Budapesten a Színikritikusok Díját: a legjobb férfi főszereplőnek, a legjobb női mellékszereplőnek és a legjobb zeneszerzőnek járó elismeréseket kapták.
Bartha Borókáé a Kaszás Attila-díj! – újságolta az örömhírt a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház a Facebook-oldalán. Bartha Boróka négy jelölt közül egyedüli erdélyiként versenyzett a rangos elismerésért.
Csíkszeredában, a Kolozsvári Magyar Opera mini-évadának részeként szeptember 30-án és október 1-jén, két napon át mesterkurzust tart Miklósa Erika Kossuth-díjas operaénekes, egyetemi tanár, a Magyar Szent István-rend kitüntetettje.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!