Alkotóműhelyek párbeszéde a kolozsvári Helikon-esten

A magyarországi szerzők csütörtök esti irodalmi estjén Karácsony Zsolt, a Helikon főszerkesztője köszöntötte a résztvevőket, majd Balázs Imre József költő, irodalomtörténész beszélgetett Térey Jánossal, Kollár Árpád költővel, a Fiatal Írók Szövetsége elnökével, Orcsik Roland Sziveri János-díjas íróval, költővel, a Tiszatáj szerkesztőjével és Sopotnik Zoltán költővel, szerkesztővel.

Balázs Imre József kérdésére, hogy melyik irodalmi műfajt tartják a legrangosabbnak, a meghívottak szinte egybehangzóan válaszolták azt, hogy mindig az a legfontosabb műfaj számukra, amellyel éppen foglalkoznak. Orcsik Roland kifejtette, legutóbb egy novellát akart írni, amelyből végül regény lett, így számára a regény áll a “hierarchia” csúcsán. Mint részletezte, négy év alatt írta meg regényét, ebből egy-két hónapot töltött rendkívül intenzív írással. Azóta is, hogy a regény megjelent, szinte minden ötlete prózában „jelent meg” számára.

Térey János Őszi hadjárat című kötetéből olvasott fel, mint mondta, gyakran átírja korábbi „dolgait”. Mint részletezte, „nagyon” átírta azokat a szövegeket, amelyeket húsz évesen írt. „Az életműben kezdettől imponáló formakészség és formai tudatosság, a lírai világ határozott, epikus ívekre feszülő megkomponálása, a múlt és a jelen összecsendítése, olykor drámai, olykor érzelmesebb dinamikájú ütköztetése, a legkülönbözőbb nyelvi regiszterek megszólaltatásának elegáns, nemegyszer ironikus, szatirikus könnyedsége Térey Jánost a kortárs magyar líra megkerülhetetlen szerzőjévé emelte. Az Őszi hadjárat eddigi lírai művének méltó összegzése” – olvasható a kötetről a Bookline.hu oldalon.

Sopotnik Zoltán Balázs Imre József kérésére beszélt a Telep csoportról, amely 2005-2009 között online versblogként, illetve költészeti műhelyként működött. A csoporthoz tizenegy fiatal költő tartozott. Mint Sopotnik mesélte, az alkotóműhelyben egy kicsit „leporolták az avantgardot”. Futóalbum című, 2009-ben megjelent kötetéről megtudhattuk, hogy rossz élethelyzetben készült, amelynek életérzését mintegy leképezik a versek, a rövidebb mondatokat hosszabbak követik, „utánozván” a futás ritmusát.

Sopotnik Zoltán Salgótarjánban született 1974-ben, 1998-tól publikál irodalmi lapokban. „Költészete a megfigyelő és a megfigyelt viszonyát problematizálja: hogyan láthatja kívülről magát az, aki befelé figyel? Milyen élményanyagtól fosztja meg magát, aki szakmája szerint dokumentál, hogyan változtatja meg a megfigyelés tárgyát a megfigyelés ténye? Ám nála ezek a kérdések elsősorban nem ismeretelméleti, hanem etikai (és persze esztétikai) jelentőséggel bírnak” – írta Sopotnik verseiről Peer Krisztián költő. Kollár Árpád az irodalmi esten elárulta, két okból lett költő: az egyik, hogy korán elvesztette édesapját, a másik, hogy családja az egykori Jugoszláviából költözött át Magyarországra, és mindig is foglalkoztatta az az „iszonyatos, elfogadhatatlan helyzet”, hogy kisebbségben élt.