Tamási Áron Farkaslakán született 1897. szeptember 20-án, Budapesten hunyt el 1966. május 26-án
Fotó: Fortepan
Tamási életműve az erdélyi magyar irodalmi hagyomány biztos pontja: esztétikai értékeit már a kortársak is elismerték – mondta el Balázs Imre József irodalomtörténész a Krónikának a most induló emlékév apropóján. Arról is beszélt, hogy az 1989 előtti, nacionalista Romániában plusztöltete volt Tamási székelységtémáinak, ez az aura valamelyest eltűnt azóta.
2022. január 16., 19:312022. január 16., 19:31
2022. január 22., 10:302022. január 22., 10:30
– A 125 évvel ezelőtt született Tamási Áron életműve előtt tiszteleg a most kezdődő emlékév, amelyet Marosvásárhelyen és Budapesten is beharangoztak a napokban. Mint a számos programot felsorakoztató rendezvénysorozat kapcsán elhangzott, „Tamási Áron a ma embere számára is fontos”. Mi az, ami miatt időtálló az életmű és hol a helye az erdélyi irodalomban?
– Tamási életműve az erdélyi magyar irodalmi hagyomány biztos pontja: esztétikai értékeit már a kortársak is elismerték, az Erdélyi Helikon és a Korunk körében, a Nyugat és a Napkelet szerkesztőségeiben egyaránt.
Ugyanakkor a perifériáról való kitörés, a felfelé törekvés nagy történetének székely változatát is megírta az Ábelben.
Tamási Áron-emlékévet indít a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága. A 125 éve született székely-magyar író életműve köré szerveződő események január 22-én Marosvásárhelyen, a magyar kultúra napja alkalmából indulnak.
– Vizsgálják-e az életművet újabban az irodalomtörténészek?
– Az író halála óta több mint öt monográfia született az életműről, köztük Féja Géza, Izsák József, Taxner-Tóth Ernő, Z. Szalai Sándor és Sipos Lajos könyvei. Bertha Zoltán is többkötetnyit írt Tamásiról az utóbbi évtizedekben. Kiváló összefoglalások születtek az életműről a budapesti Irodalmi Magazin 2015-ös lapszámában, és fiatal irodalomtörténészek is folyamatosan vizsgálják a művek expresszionista rétegeit, a kirajzolódó székelységképet vagy az életmű interetnikus viszonyábrázolásait.
– Pár évtizeddel ezelőtt az erdélyi színpadokon gyakrabban játszották a Tamási-színműveket, mint manapság. Lehetséges-e, hogy korábban, mondjuk 1989 előtt nagyobb volt a Tamási-kultusz, mint ma? És ha igen, miért lehet ez?
– Bocsárdi László (a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója – szerk. megj. ) rendezései az 1990-es évek végén és a 2000-es években szerintem megmutatták, hogy Tamási színművei működőképesek kortárs színházi megközelítésben is (A csoda című Énekes madár-adaptációjának élményére több év elteltével is jól emlékszem például), de kétségtelen, hogy az 1989 előtti, nacionalista Romániában plusztöltete volt Tamási székelységtémáinak, ez az aura valamelyest eltűnt azóta.
További szempont még az 1989 előtti és utáni irodalomtörténeti tudatot összehasonlítva, hogy sok behoznivaló volt olyan jelentős két világháború közötti életművekkel kapcsolatban, mint a Bánffy Miklósé, Dsida Jenőé, Reményik Sándoré. Wass Albert és Nyirő József közönségsikere, Kuncz Aladár vagy Karácsony Benő korábban is közkedvelt műveinek újrakiadásai is számos új értelmezést hívtak életre. Ebben az együttállásban valamelyest tehát megszűnt Tamási kiemelt státusa, de irodalomtörténeti értéke és aktualitása nem kérdőjeleződött meg.
Balázs Imre József irodalomtörténész
Fotó: litera.hu
– A Babeș–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán foglalkoznak-e az életművel?
– Én magam két tantárgyam keretén belül is tanítok Tamási-műveket, most már több, mint egy évtizede – foglalkozunk az Ábellel, a Jégtörő Mátyással, a Szűzmáriás királyfival, de a transzilvanista programnovellájával, az Erdélyi csillagokkal is. A doktori értekezésemben is volt Tamási-fejezet a szerző mitologikus nyelvéről és megközelítésmódjáról, és több szakdolgozat is készült róla az évek során a bölcsészkaron. Jelenleg is folyamatban van két kutatás, amelyben a diákjaim az Ábel keletkezéstörténetének vagy szemléletmódjának különböző vonatkozásait elemzik.
– Vajon manapság nem merül-e ki abban a kicsit „felturbózott” , talán felületes Tamási-kultusz, hogy kötelező iskolai olvasmány az Ábel, vagy hogy kedvelt turisztikai célpont a sírja Farkaslakán?
– Székelyudvarhelyiként, egykori Tamási-ösztöndíjas diákként, farkaslaki születésű felmenőkkel rendelkezve sem mondhatok mást, mint amit szakemberként: hogy a kultuszoknak megvan a maguk helyi értelme és funkciója, közösségi igényt elégítenek ki – ez a fajta kultusz Farkaslakán és Székelyudvarhelyen lényegében folyamatos.
Az Ábel kapcsán többek közt azt tartom elgondolkodtatónak, hogy vajon megfelelő életkorban találkoznak-e vele a gyermekek. Önmagában a gyermekhős jelenléte nem teszi ifjúsági regénnyé – ebből a szempontból a helyzete hasonló például a Légy jó mindhaláligéhoz. Beszélgettem az elmúlt években olyan gyerekekkel is, akiknek tetszett az Ábel a rengetegben, és olyanokkal is, akiknek nem. Ennek rengeteg olyan oka lehet, ami nem a mű irodalmi értékével kapcsolatos. Úgy sejtem, hogy a középiskolás életszakasz első időszakától kezdődően szólíthatná meg igazán a mű az olvasókat, és tartok tőle, hogy sokan ennél korábban találkoznak vele iskolai keretben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Demeter András kulturális miniszter kedden bejelentette: visszavonják azt a minisztériumi kezdeményezést, amely a közszolgálati színházakban és koncertintézményekben napi munkaidő-jelentések bevezetését írta volna elő.
Két évtized elteltével újra színházi fesztivált szerveznek Marosvásárhelyen – jelentette be kedden Facebook-oldalán a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata.
Nyílt levelet tett közzé hétfőn az UNITER (Román Színházi Szövetség) szenátusa: a több rendező, színész, színházi alkotó által aláírt nyilatkozatban tiltakoznak a bürokrácia ellen.
Szuggesztív erejű előadás készült Sardar Tagirovsky rendezésében Szatmárnémetiben, a Harag György Társulatnál: Mihail Bulgakov halhatatlan, A Mester és Margarita című művén alapuló, jól sikerült produkciót láthat a közönség.
Életének 93. évében, csütörtökön éjjel elhunyt Vásáry Tamás, a nemzet művésze, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester, a Szent István Rend birtokosa a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja.
Marosvásárhelyen és Kolozsváron is bemutatják hamarosan a Kossuth- és a Nemzet Művésze-díjjal kitüntetett ének- és mesemondó, Berecz András pályáját, szerteágazó életművét a teljesség igénye nélkül ismertető portréfilmet.
Fennállásának 76. évfordulóját ünnepli a Puck Bábszínház február 5-én, csütörtökön. A születésnap alkalmából ünnepi előadás-sorozattal készül a bábszínház román és magyar tagozata.
A Kölcsey-díj 2003 óta íródó történetében ő az első magyarországi születésű, nem Aradon élő személy, aki megkapta a kitüntetést, amelyet a magyar kultúra és a magyar identitás megőrzése, ápolása terén kifejtetett munka elismeréseként osztanak ki.
Szövés, fafaragás, kosárfonás, fazekasság, kovácsmesterség vagy éppen cipészet – egyre többen tekintik meg a Mesterségek nyomában című videósorozatot, amely hónapról hónapra rövidfilmekben mutatja be a lassan feledésbe merülő foglalkozások világát.
Vajda Gergely nemzetközileg is elismert karmester irányítja idéntől a kolozsvári filharmónia zene- és énekkarát. Terveiről, a klasszikus zenének a közönséggel való megszerettetéséről, a zenekar és az énekkar sajátos karakteréről beszélt a Krónikának.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!