Tamási Áron Farkaslakán született 1897. szeptember 20-án, Budapesten hunyt el 1966. május 26-án
Fotó: Fortepan
Tamási életműve az erdélyi magyar irodalmi hagyomány biztos pontja: esztétikai értékeit már a kortársak is elismerték – mondta el Balázs Imre József irodalomtörténész a Krónikának a most induló emlékév apropóján. Arról is beszélt, hogy az 1989 előtti, nacionalista Romániában plusztöltete volt Tamási székelységtémáinak, ez az aura valamelyest eltűnt azóta.
2022. január 16., 19:312022. január 16., 19:31
2022. január 22., 10:302022. január 22., 10:30
– A 125 évvel ezelőtt született Tamási Áron életműve előtt tiszteleg a most kezdődő emlékév, amelyet Marosvásárhelyen és Budapesten is beharangoztak a napokban. Mint a számos programot felsorakoztató rendezvénysorozat kapcsán elhangzott, „Tamási Áron a ma embere számára is fontos”. Mi az, ami miatt időtálló az életmű és hol a helye az erdélyi irodalomban?
– Tamási életműve az erdélyi magyar irodalmi hagyomány biztos pontja: esztétikai értékeit már a kortársak is elismerték, az Erdélyi Helikon és a Korunk körében, a Nyugat és a Napkelet szerkesztőségeiben egyaránt.
Ugyanakkor a perifériáról való kitörés, a felfelé törekvés nagy történetének székely változatát is megírta az Ábelben.
Tamási Áron-emlékévet indít a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága. A 125 éve született székely-magyar író életműve köré szerveződő események január 22-én Marosvásárhelyen, a magyar kultúra napja alkalmából indulnak.
– Vizsgálják-e az életművet újabban az irodalomtörténészek?
– Az író halála óta több mint öt monográfia született az életműről, köztük Féja Géza, Izsák József, Taxner-Tóth Ernő, Z. Szalai Sándor és Sipos Lajos könyvei. Bertha Zoltán is többkötetnyit írt Tamásiról az utóbbi évtizedekben. Kiváló összefoglalások születtek az életműről a budapesti Irodalmi Magazin 2015-ös lapszámában, és fiatal irodalomtörténészek is folyamatosan vizsgálják a művek expresszionista rétegeit, a kirajzolódó székelységképet vagy az életmű interetnikus viszonyábrázolásait.
– Pár évtizeddel ezelőtt az erdélyi színpadokon gyakrabban játszották a Tamási-színműveket, mint manapság. Lehetséges-e, hogy korábban, mondjuk 1989 előtt nagyobb volt a Tamási-kultusz, mint ma? És ha igen, miért lehet ez?
– Bocsárdi László (a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója – szerk. megj. ) rendezései az 1990-es évek végén és a 2000-es években szerintem megmutatták, hogy Tamási színművei működőképesek kortárs színházi megközelítésben is (A csoda című Énekes madár-adaptációjának élményére több év elteltével is jól emlékszem például), de kétségtelen, hogy az 1989 előtti, nacionalista Romániában plusztöltete volt Tamási székelységtémáinak, ez az aura valamelyest eltűnt azóta.
További szempont még az 1989 előtti és utáni irodalomtörténeti tudatot összehasonlítva, hogy sok behoznivaló volt olyan jelentős két világháború közötti életművekkel kapcsolatban, mint a Bánffy Miklósé, Dsida Jenőé, Reményik Sándoré. Wass Albert és Nyirő József közönségsikere, Kuncz Aladár vagy Karácsony Benő korábban is közkedvelt műveinek újrakiadásai is számos új értelmezést hívtak életre. Ebben az együttállásban valamelyest tehát megszűnt Tamási kiemelt státusa, de irodalomtörténeti értéke és aktualitása nem kérdőjeleződött meg.
Balázs Imre József irodalomtörténész
Fotó: litera.hu
– A Babeș–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán foglalkoznak-e az életművel?
– Én magam két tantárgyam keretén belül is tanítok Tamási-műveket, most már több, mint egy évtizede – foglalkozunk az Ábellel, a Jégtörő Mátyással, a Szűzmáriás királyfival, de a transzilvanista programnovellájával, az Erdélyi csillagokkal is. A doktori értekezésemben is volt Tamási-fejezet a szerző mitologikus nyelvéről és megközelítésmódjáról, és több szakdolgozat is készült róla az évek során a bölcsészkaron. Jelenleg is folyamatban van két kutatás, amelyben a diákjaim az Ábel keletkezéstörténetének vagy szemléletmódjának különböző vonatkozásait elemzik.
– Vajon manapság nem merül-e ki abban a kicsit „felturbózott” , talán felületes Tamási-kultusz, hogy kötelező iskolai olvasmány az Ábel, vagy hogy kedvelt turisztikai célpont a sírja Farkaslakán?
– Székelyudvarhelyiként, egykori Tamási-ösztöndíjas diákként, farkaslaki születésű felmenőkkel rendelkezve sem mondhatok mást, mint amit szakemberként: hogy a kultuszoknak megvan a maguk helyi értelme és funkciója, közösségi igényt elégítenek ki – ez a fajta kultusz Farkaslakán és Székelyudvarhelyen lényegében folyamatos.
Az Ábel kapcsán többek közt azt tartom elgondolkodtatónak, hogy vajon megfelelő életkorban találkoznak-e vele a gyermekek. Önmagában a gyermekhős jelenléte nem teszi ifjúsági regénnyé – ebből a szempontból a helyzete hasonló például a Légy jó mindhaláligéhoz. Beszélgettem az elmúlt években olyan gyerekekkel is, akiknek tetszett az Ábel a rengetegben, és olyanokkal is, akiknek nem. Ennek rengeteg olyan oka lehet, ami nem a mű irodalmi értékével kapcsolatos. Úgy sejtem, hogy a középiskolás életszakasz első időszakától kezdődően szólíthatná meg igazán a mű az olvasókat, és tartok tőle, hogy sokan ennél korábban találkoznak vele iskolai keretben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A Bukaresti Liszt Intézet idén immár 22. alkalommal rendezte meg a Magyar Zene Fesztivált, amely különleges találkozási pont a magyar zeneművészet és a román közönség számára.
A magyar irodalom közösségformáló szerepéről, az erdélyi kulturális örökség megőrzéséről és a múltfeltárás fontosságáról is szó esett a Méhes György – Nagy Elek Alapítvány kolozsvári díjátadó gáláján.
A főként befogadó színházként működő, de azért évente egy-két saját produkciót is bemutató kamaraszínház összesen tíz nagyszínpadi és nyolc stúdióelőadást kínál a bérleteseknek: már a jövő héten egyet-egyet.
A rossz emlékű Funar-korszakot és egy közismert hollywoodi filmes figurát idéz meg ironokusan a kolozsvbári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) idei plakátja.
Pongrác, Szervác és Bonifác napjaihoz – május 12., 13. és 14. – a magyar néphagyományban számos időjárással kapcsolatos megfigyelés és hiedelem kapcsolódik.
Roman Gutek lengyel forgalmazó, producer és jelentős filmszemlék szervezője kapja elsőként az idén létrehozott Janovics Jenő-díjat a kolozsvári Transilvania nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF).
A 2026 májusára tervezett, VI. UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja idén elmarad – jelentette be hétfőn a Facebook-oldalán a Csíki Játékszín.
Nemes László Árva című játékfilmjét is vetítik a június 12. és 21. között tartandó kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF). Az alkotást az amerikai Film Independenttel kötött partnerség keretében mutatják be.
Barátom, a vámpír – ez a címe a családi előadásnak, amelyet a Csiky Gergely Állami Magyar Színház a magyarországi MárkusZínház független bábos műhelyével együtt mutat be.
„Kérem, szánjanak több pénzt a kultúrára!” – zárta rövid köszönőbeszédét Tompa Eszter, aki a 20. alkalommal megszervezett gálán átvette élete első Gopo-díját, a Kontinental '25 című alkotás főszerepéért.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!