A Látó idei legjobbjai

A 2007-es díjazottak listáját idén januárban hirdették ki, most viszont a szerkesztőség úgy döntött, hogy az advent, a várakozás idején adják át a szerzőknek a Batsányi Jánost ábrázoló plakettet, a diplomát és a pénzjutalmat – mondta el Kovács András Ferenc költő, a folyóirat főszerkesztője.

Váradi Nagy Pál debütdíjas szerzőt Vida Gábor író ajánlotta a közönség figyelmébe, aki a fiatal kolléga keresztapjának tartja magát, hiszen a „többszörösen foglalt” Nagy Pál névhez egykor ő ajánlotta Váradi előnevet. „Váradi Nagy Pál a márciusi Látóban megjelent Öregtorony című novelláját azért szeretem, mert minden benne van, amiből egy bő tollú magyar író nagyregényt kanyarítana” – mondta Vida, aki úgy véli fiatal prózaírónál a legnagyobb erény, ha rövid tud lenni, nemcsak szűkszavú. „Váradi Nagy Pál tömör, kegyetlen, ironikus. Megint van egy erdélyi prózaírónk.” – zárta laudációját Vida Gábor.

Selyem Zsuzsa szerkesztő, kritikus, irodalomtörténész esszé-kritika kategóriában kapott nívódíjat, melyhez Demény Péter költő, a Látó belső munkatársa mondott laudációt. Demény a díjazott három „vegyértékéről”, a tanári, a tanulmány- és esszéírói, valamint a prózaírói tevékenységéről szólt.  Mint mondta, Selyem Zsuzsa egyetemi tanárként „nagy felfedező”, mert kiváló emberismerőként meglátja tanítványaiban a tehetséget, „jó szemmel veszi észre az okos embereket, és kapcsolatokat teremt számukra.” Selyem Zsuzsa tanulmány- és esszéírói, valamint publicisztikai tevékenységében Demény fordulatot lát: a szerző ugyanis korábban kimondottan elméleti síkon mozgott, az utóbbi időben pedig a közélet, a politika, a film felé fordult. Selyem Zsuzsa prózaíróként 9 kiló. Történet a 119. zsoltárra című regényével okozott meglepetést.

Láng Zsolt író, a Látó prózarovatának a vezetője méltatta Márton László budapesti prózaírót. Mint mondta, Márton jellegzetes vonása az, hogy jelen van az írásaiban, beleszól a történésekbe, megjelenik, mutatja, hogy ott van a szereplői mellett. Láng szerint Márton László írásai közeli rokonságban állnak a posztmodern építészettel, mint mondta a szerző alkotásaiban „látszik a mű felvonulási szakaszának emléke, a tervezéssel és a véletlennel egyetemben.  Látszik az alkotó, az építő is. Látszik az épület, a tér, és a kontinens is, ahol ez az épület áll”. Márton László a Velencében játszódó A regényhősnő hazatér című novelláját közölte a februári Látóban. A fél év múlva kötetben is megjelent szöveg az első közléshez képest sok változáson esett át, például A regényhősnő mégsem tér haza lett a címe. Láng ezt úgy értelmezte, hogy a szerző ezzel azt jelezte, hogy bármivel kapcsolatban vannak verziók: megírható így is, amúgy is. Márton László felolvasott regényrészlete nagy sikert aratott.

Kovács András Ferenc a vers kategóriában díjazott Király Lászlót köszöntötte. Selyem Zsuzsa és Király László harmadjára nyerte el a Látó nívódíjat: 1997-ben, 2000-ben is együtt szerepeltek a kitüntettek névsorában – emelte ki a főszerkesztő, akinek költői indulására bevallása szerint nagy hatással volt Király László költészete. Kovács András Ferenc Erdély legegyetemesebb költőjének tartja Király Lászlót, és mint mondta kettejük egyik közös vonása az, hogy „szerepjátszó” verseket írnak.