A jó vers legalább egy embernek tetszik

Ady Endre egykori iskolájának dísztermében három zilahi középiskola magyar diákjaiból verbuválódott pénteken az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) szervezte író-olvasó találkozó ötven-hatvan fős közönsége. Öt költőt, Benő Attilát, Király Zoltánt, Orbán János Dénest, Farkas Wellmann Endrét és Gáll Attilát ismerhette meg az irodalom iránt érdeklődő szilágysági ifjúság.

Kortárs irodalom „vidéken”

„Míg a nagyobb erdélyi városokban nem ritkák az író-olvasó találkozók, vidéken, a kisvárosokban-nagyközségekben az elmúlt két évtizedben legfeljebb elvétve, ha megfordult egy-egy író, és az itt élőknek általában fogalmuk sincs, mi történt az irodalomban a rendszerváltozás óta, milyen folyóiratok, könyvkiadók és milyen új alkotók vannak. Ezért az E-MIL kidolgozta az Irodalmat a vidéknek programot, amelynek célja, hogy mindenhova, főként a szórványvidékekre eljuttassa a kortárs magyar irodalmat. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és az Eurotrans Alapítvány támogatásával tavaly huszonöt írót-költő vehetett részt a kilenc Kolozsvár-környéki településen megszervezett író-olvasó találkozókon, idén pedig Fehér-, Máramaros- és Szilágy-megyei turnékat tervezünk” – ismertette a zilahi közönségtalálkozó előzményét Király Zoltán költő, az E-MIL ügyvezető elnöke.

Betekintés az írók műhelyébe

Az alkotókkal folytatott beszélgetést Csiszár Zsuzsa tanárnő kezdeményezte, aki szerint a kortárs magyar irodalmat sokan azért utasítják vissza, mert megfogalmazódott egy vélemény, miszerint a mai irodalom vulgáris, tehát határokat sért. A fiatal szerzők egyhangúlag jelentették ki, hogy nincsenek határok, fölöslegesek is volnának, hiszen a művésznek, beleértve a költőt is, mindent szabad. „Az úgynevezett vulgáris kifejezések is ugyanolyan értékűek a magyar nyelvben, mint más szavak, Franciaországban például soha nem rökönyödtek meg ezen, így létrejöhetett egy jelentős erotikus költészet. A magyar társadalom viszont vagy egyházi nyomás alatt volt, vagy a kommunizmus nyomása alatt, nálunk csak 1990 után szűnt meg a cenzúra. Mint bárki más, a költők is használhatnak minden kifejezést, baj csak akkor van, ha valaki öncélúan ír obszcén szavakat, hogy felhívja magára a figyelmet” – magyarázta Orbán János Dénes író, költő, az E-MIL elnöke.A diákokat viszont nem a határok feszegetése foglalkoztatta, hanem hogy ki miért kezdett el verset írni, a szerző után ki olvashatja el először az elkészült műalkotást, az olvasóknak vagy inkább a saját maguknak írnak-e a kortársak, és hogy milyen a jó vers. A válaszok röviden összefoglalhatóak: volt, akit a tavaszi természet szépsége ihletett meg először, más a helyi vagányok közül akart így kitűnni, de legtöbben a bájos ifjú hölgyek szerelméért versengve ragadtak először tollat. Legtöbben a kollégáiknak és a barátaiknak mutatják meg először az elkészült szövegeket, van, aki nem kéri ki senki véleményét, csak elküldi a versét a szerkesztőnek, és ritkán a feleség is kiérdemelheti az első olvasás jogát. Ma már „nem divat” a fióknak írni, a legtöbb szerző az olvasónak szánja a szövegeit, így az „eladhatóság” is szempont, és az a jó vers, amelyik legalább egy embernek tetszik. A találkozó után a diákok elárulták, hogy most voltak először ilyen irodalmi rendezvényen, ahol a szerzőkkel is el lehetett beszélgetni, néhányan a tanáraik szervezte irodalmi körökön olvastak már magyarországi kortárs irodalmat, de az erdélyi költőkről többségük most hallott először, irodalmi folyóiratokat pedig azért nem olvasnak, mert Zilahon nehéz őket beszerezni.