A játékok könyve

Egy elképzelt claudiopolisi író följegyzései a kamaszkor éveiről, a barátságról, az álmokról és az elképzelésekről, az alkotásról és a hercegről – olvasható Jehan Calvus Bumgartész című képes könyvének nyitólapján. Az 1999-ben románul Bumgartes al II-lea címmel megjelent kötet a pozsonyi Kalligram Kiadónál 2004-ben napvilágot látott magyar fordítását hétfőn mutatták be a kolozsvári Gaudeamus könyvesboltban. 

Különleges ember különleges könyve

A Chelu Iván Péter néven 1955-ben Kolozsváron született bábművész, író, festő, az egykori romániai ellenzéki mozgalom ismert alakja jelenleg Bécsben él. Bumgartész című regényében a szabad asszociációs írói technikát a képzőművészeti album, a pikareszk regény és a vizuális költészet lehetőségeivel ötvözi. „Mindaz, amit itt láttok, a díszletek, a kép festett szereplői, természetesen én is, álomból vagyunk: Peregrino álmából való dolgok és lények. Ne lepődjetek meg tehát jelmezemen és álarcomon: azért viselem őket, mert így kéri a játék. E játék azt kéri, hogy lépjünk be a képbe. A kép a kapu, amely ennek az álomnak kissé bolondos és különös világába visz bennünket. Nézzétek figyelmesen!\" – ad útmutatást olvasóinak a szerző.

Rendkívüli ember rendkívüli könyveként ajánlotta a Bumgártészt a fordító, Bréda Ferenc író, irodalomtörténész, esszéíró. Mint mondta, Calvus könyve olyan, mintha Dalí, Márquez és Borges találkoznának benne.

Világteremtés és az egyetlen könyv ideája

A Jehan Calvus mint írói álnév, álarc, díszlet vagy vallomás a szabadságról és az időről szól, a szerző klasszikus műveltség neveltje, továbbgondolója, értelmezője, nyelve mégis kortárs nyelv, könyve egy fontos közép-kelet-európai jelenség közepébe visz bennünket: a többszörös identitás jelenségét mutatja meg – mondta el a kötetet méltató Szilágyi Júlia esszéíró, irodalomkritikus. „Egy Donát úti ház padlásán papundekliből várkastélyt épített, így kezdődött Jehan Calvus írói pályafutása: a világteremtéssel” – mesélte a szerzőt több évtizede ismerő kritikus, aki szerint a Bumgártészben tetten érhető világteremtés képeiben, szavaiban és szimbólumaiban „ironikus gyöngédséggel” Európa önépítésének különböző szakaszaihoz kapcsolódik, és „az egész könyv valamilyen tiszteletlen tisztelgés a múlt világa előtt”, mintha egy művelődéstörténeti paródia volna. Calvus könyve egyaránt olvasható levélregényként, esszéregényként, álmoskönyvként, útleírásként, mesegyűjteményként vagy novellafüzérként, ugyanakkor a szöveg mellé rendelt pazar képek sem csupán illusztrációk, hiszen akár a szöveg is tekinthető egy képzőművészeti folyamat illusztrációjának: itt a látvány és a szavak kölcsönösen szolgálják egymást – vélekedett Szilágyi Júlia.

A könyv anyaga 1995-től 1998 szeptember–októberéig állt össze, és olyan szövegek is bekerültek, amelyek harminc évvel ezelőtt íródtak – árulta el a szerző. Egy ifjúkori ötlet tekinthető a már kivitelezésében sem mindennapi könyv előzményének. „Tizennyolc-tizenkilenc éves koromban az az ötletem támadt, hogy könyvet írok egy könyvet, olyan könyvet, amely a szó szoros értelmében egyedi: egyetlen példányban íródott olyan világban, ahol mindent sokszorosítanak, minden ismétlődik. Ettől az ötlettől azóta sem tudok szabadulni, és a Bumgártészban ez is benne van” – mondta Jehan Calvus, aki szerint rengeteget írtak már erről a könyvről, de egyetlen dolgot eddig még senki sem tett szóvá. „A könyv írásakor még nem ismertem azt az alapelvet, amelyet E.T.A. Hoffmann a Szerapion testvérek című műve kapcsán fogalmazott meg, és amelyet ő szerapiontikus elvnek nevez, miszerint az írónak kizárólag csak arról kell és szabad írnia, amit egyféleképpen meg is élt. Manapság bármiről lehet írni, az ember leül a gép elé, ha Sapphóról ír, minden információt megtalál a világhálón, ez a könyv viszont más: az én saját tapasztalatom, az átélt, megélt életemnek a tükre – önreferenciálisabb, szubjektívebb, szabadabb”– vallotta a szerző.