A Holnap-centenárium jegyében

„A belső udvaron délután öt órakor avatjuk fel a Holnap emléktábláját, majd a Magyar Írószövetség lapja, a Magyar Napló irodalmi estjét megelőzően Faragó Laura énekes és Lászlóffy Zsolt zeneszerző egy népdalokból és megzenésített versekből összeállított műsorral lép fel” – részletezte a programot Barabás Zoltán. A Magyar Napló mellett pénteken a Várad, szombaton pedig az Egerben megjelenő Agria folyóiratot is bemutatják. A rendezvény megszokott helyszínén, a Góbé csárdában Szűrös Mátyás politikus, egykori megbízott magyar köztársasági elnök jelenlétében mutatják be pénteken Székelyhidi Ágoston Debreceni Napló Erdélyből című kötetét és Sipos Lajos Tamási Áron életpályája című könyvét. A táborban több neves magyarországi irodalom és művészettörténész is részt vesz: Vasy Géza, a Magyar Írószövetség elnöke, Pomogáts Béla, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete lapjának, a Literaturának a főszerkesztője, Szakolczay Lajos irodalomtörténész, Ködöböcz Gábor irodalomtörténész és Bertha Zoltán irodalomtörténész tart előadást a Holnap-antológia szerzőiről.

A „legpoétásabb” irodalmi mozgalom
A modern magyar irodalom kiindulópontjaként emlegetik az irodalomtörténészek a száz évvel ezelőtt Nagyváradon megjelent Holnap-antológiát. Az Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula és Miklós Jutka alkotta Holnap Társaság 1908-ban és 1909-ben megjelentetett antológiái már megjelenésükkor a viták kereszttüzébe kerültek. A Holnap a Nyugat védőernyőjeként kezdett működni, a modern magyar irodalmat célzó bírálatok a holnapos szerzőket pécézték ki, gúnyiratok karikírozták őket, szereplésük és írásuk kabarétréfák tárgyává vált, fellépéseiket botrányok kísérték, párbajokra került sor irodalmi nézeteltérések miatt. Míg a vele egyidős Nyugatnak indulásakor alig volt kimutatható hatása, addig a holnaposok törekvéseivel rokon szándékkal irodalmi társaságok alakultak, 1909-ben pedig Közös úton címmel antológia jelent meg Kolozsváron is. A holnaposok irodalmi matinékat szerveztek, ahol műveikből olvastak fel, vagy színészek adták elő őket, zeneszerzők mutatkoztak be új szerzeményeikkel, a falakra pedig a modern festők alkotásai kerültek, így ezek a rendezvények a kortárs művészetek fontos fórumaivá váltak. Juhász Gyula a Nagyváradi Napló 1914. március 25-i számában közölt A Holnap városa (Lírai feljegyzések) című írásában rajongással ír az öt évvel korábbi, rövid életű, de nagy hatású irodalmi kezdeményezésről: „Igen bizony, jól esik erre emlékezni, mert valljuk be őszintén: ennél önzetlenebb, magyarabb, poétásabb irodalmi mozgalom nem volt azóta, mióta az irodalmat részvénytársasági alapon szervezik és még a költőknek is juttatnak belőle osztalékot. Szeretem az üldözött, a kigúnyolt és immár beszűnt Holnapot, a gúny, az üldözés, az agyonreklámozás és agyonhallgatások dacára is szeretem, mert a fiatalságom volt ez a Holnap, őszinte, lelkes, örökké édesbús ifjúságom.”