A fiatal Brecht lázadása

– Miért esett a választása erre a korai, ritkán játszott Brecht-darabra?
– Valóban ritkán játsszák, talán az országban elsőként mutatjuk most be Kolozsváron. Különleges darabnak tartom a Kispolgári nászt, amelyet Bertolt Brecht nagyon fiatalon, az 1920-as években írt, ez a második színpadi műve a Baal után. Nagyon tömör szöveg, amelyből azt a Brechtet ismerhetjük meg, aki fellázad a konvenciók, a kispolgári környezet, a tartalmatlan családi rituálék ellen. Kétségbeesett kiáltásnak nevezhetjük a darabot, amelyben fizikailag is megsemmisíti a kispolgári világot: a húszas évek némafilmjeit idéző gegekkel törik össze a szalon teljes bútorzata, de a hanyatlást nem kerülhetik el a szereplők sem. A darab kezdetén még szigorú, a formaságokat tiszteletben tartó szereplők egyre groteszkebbé válnak. A lakodalom eleinte a megszokott mederben zajlik, majd fokozatosan emelkedik a hangulat, mígnem csaknem tragikumba torkollik a féktelen tombolás.
– A mű két szerkezeti egységre osztható...
– Valóban, az időben jóval hosszabb első rész az esküvő, a második a fiatal pár jelenete. A menyasszony és a vőlegény – a vendégsereg távozása után – ellentétes irányban pörgeti vissza az addigi eseményeket, az esküvő kínzó emlékeit felelevenítve. Felfedezik eközben az igazi szerelmet, a csendet, a harmóniát, mindazt, ami a darab kezdetén még nem létezett köztük. Felismerik hibájukat, hogy úgy indultak útnak együtt a világba, hogy házat építettek, bebútorozták, de az anyagi körülmények megteremtése közepette eltávolodtak egymástól. A darab végén üres, lepusztult házban találnak egymásra, és együtt élik meg a nász misztériumát.
– Milyen eszközökkel „segített rá” a darab szövegében nem túl hangsúlyos, lírai befejezésre az előadás?
– Megvan a líraiság a darab befejezésében, mikor Brecht nagyon gyengéd a két szereplővel. Én ezt továbbvittem, úgy, hogy egy mesterséges, ugyanakkor naiv és titokzatos paradicsomban találjanak egymásra. Különben a szövegen egyáltalán nem változtattam, sem itt, sem a darab többi részében.
– Egyfelvonásos a Brecht-darab. Hogyan lett belőle egész estés előadás?
– Színpadra termett darab ez, amelyben számtalan dolog történik. Leginkább abszurdnak mondható, expresszionista jegyekkel. Gazdag alapanyag, amely sok fantáziát feltételez. Eleinte statikus minden, mint egy kispolgári ebéden készült fényképen, ám ez a világ lassanként felbomlik. Felszínre kerülnek az ellentétek, a párkapcsolatok feszültségei, valamennyi szereplő magányossága és fájdalma. Ez az összetettség egyik oka annak, hogy erre a kísérletre vállalkoztam.
– Dolgozott-e korábban Brecht-szöveggel?
– Ez az első alkalom, és most úgy gondolom, az utolsó is. Hozzám elsősorban a fiatalkori munkássága, illetve a költészete áll közel. Nem vonzanak a későbbi színpadi művei, ezekben hangsúlyosabbak a társadalmi, politikai kérdések. Ezek a korai darabjai időtlenebbnek is tűnnek, többet mondanak a mai kor emberének. Még nem találtam meg a kulcsot a többi művéhez, de talán sosem késő.
– Milyen kihívást jelentett Önnek a kolozsvári rendezés lehetősége?
– Fantasztikus esélynek tartom, hiszen a kolozsvári társulat az ország egyik legfontosabb színháza: nagyon jó és erős színészek vannak itt. Nyelvi nehézségeim nem adódtak, hiszen dolgoztam magyar nyelvű előadáson korábban is – elsőként a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulatnál, ahonnan jó tapasztalatokkal távoztam, de rendeztem Magyarországon is. A kolozsvári magyar színház pedig európai színház, amely jól ötvözi a román és a magyar színházi stílust.