A kultúrát és művészetet befogadó kapu – Magyar állami kitüntetést vett át Egyed Emese és Essig Kacsó Klára

– kezdte laudációját Szabó Attila. – Essig Kacsó Klára 1996-ban megalapította és 25 éven át vezette Zsobokon működő alkotótáborát, ahol száznegyven képzőművész ismerkedhetett meg Kalotaszeggel, valamint a hagyományos népi kultúránk által megőrzött Zsobokkal és vidékével.”

Mindannyian hozzájárultak a több száz alkotást számláló gyűjtemény kialakulásához, amely az erdélyi és magyar képzőművészeti kultúra ezredfordulójáról a hagyomány és avantgárd határán korképet nyújthat a művészettörténet számára. Az alkotómunka mellett a művelődéstörténet különböző területein tevékenykedő előadók jelenléte is gazdagítja a tábor programját szépirodalommal, zenével, néprajzzal, művészettörténettel, illetve filmesztétikával.

Essig Kacsó Klára táborának fő munkatársa Banner Zoltán, akivel megalkották a Képzőművészet Zsobokon – A kalotaszegi alkotótábor című művészeti albumot.

– zárta laudációját Szabó Attila.

Essig Kacsó Klára köszönőbeszédében elmondta, ahhoz, hogy a tábor huszonöt éven át tudjon működni, szüksége volt egy csapat munkájára. A legnagyobb segítséget a férjétől kapra, Essig Józseftől, illetve barátai is segítették munkáját: Egyed Emese, Szabó Zsolt, Szabó Attila.

– fogalmazott a színház- és irodalomtörténész. Hozzátette, hogy az első hivatalos találkozásaik során Egyed Emesét, mint professzor asszonyt ismerhetett meg, aki előadást tartott a 18. századi kert kultúrájáról, illetve a felvilágosodáskori természetszemléletről. Oktatási tevékenysége és kutatási területe sokrétű. Az 1700 és 1849 közötti magyar irodalom története mellett színházi kultúrát, kritikai szövegkiadást, a hungarológiai tanulmányok történetét és intézményeit, illetve antik irodalmat és kultúrtörténetet tanít.

– tette hozzá Dr. Tar Gabriella-Nóra, laudációjában.

Egyed Emese köszönőbeszédében Kolozsvárról és annak szépségeiről beszélt. „Ez a különleges város, amelyben vagyunk, olyan elvárásokat fogalmaz meg tagjai felé az iskolán, a különleges épített örökségeken és kultúrán keresztül, amelyek szinte létre hívják az emberi kapcsolatokat, az értékteremtést, tehetségek támogatását, a művészet óvását és féltését, valamint visszatérését a kapcsolatoknak egy megszakíthatatlan, különleges és sokrétű változatához – fogalmazott Egyed Emese. – Sokan nincsenek itt köztünk, mégis fontosnak tartják a Kolozsvárra való gondolást, az ide visszatérést, illetve az itteni személyekkel való szembesülést.