Visszájára fordult a diktatúrából a demokráciába mutató átmenet Egyiptomban

Mint a német lap újságírója fogalmazott, egy hét leforgása alatt az igazságszolgáltatás két csapással adott új fordulatot a tavaly februárban kezdődött belpolitikai változásoknak. Előbb az alkotmánybíróság lehetővé tette, hogy Ahmed Safík, a Mubarak-rezsim hűséges kiszolgálója indulhasson az elnökválasztáson.

Pár nappal később a testület feloszlatta az alig öt hónapja megválasztott parlamentet. Fellebbezésnek azonban helye nincs, az alkotmánybíróság döntéseit nem lehet megtámadni. „Nehezen is lehetne fogást találni rajtuk, hiszen jogi szempontból a két első határozat teljesen korrekt. Az a – már az új parlament által elfogadott – törvény, amely szerint a bukott rezsim magas beosztású tagjai nem indulhatnak választásokon, sérti a jogegyenlőség alapelvét. Formálisan a második határozat is kifogástalan, amely kimondta a törvényhozás feloszlatását. A független jelöltek számára fenntartott helyek egy részét csakugyan pártlistákon induló egyének kapták, ami törvénysértő” – derül ki a cikkből, ami arra is rámutat, hogy az alkotmánybíróság húzásai nem igazán lepték meg a megfigyelőket, hiszen a testületet éppen ebből a célból hozta létre Hoszni Mubarak elnök: hogy erős bástya legyen bárminemű forradalommal szemben. Számos bírát maga az államfő nevezett ki. A „mély állam”, vagyis a régi rezsim – Mubarak hű kiszolgálói a rendőrség, a titkosszolgálat és az igazságszolgáltatás kötelékében – túlélte a forradalmat.

Felszámolt forradalom

Az új parlamenti választásig tehát, amelynek kiírása legalább hat hónapot vesz igénybe, ismét a Legfelsőbb Katonai Tanács kezébe került a tényleges hatalom. Sikerült megsemmisíteni a tavalyi forradalom eddigi legfontosabb vívmányát: az első szabad választások eredményét. Az új alkotmány kidolgozását is a tábornokok ragadták magukhoz, akik elvben július elsején adták volna át a hatalmat egy polgári kormánynak. Hogy ez mikor fog megtörténni, annak csak Allah a megmondhatója – írja a Der Spiegel.

A lap újságírója szerint az alkotmánybíróság húzásainak legfőbb szenvedő alanyai az iszlamisták, elvégre a választásokon kényelmes többséghez jutottak a parlamentben. Ám ahelyett, hogy az utcára szólították volna több millió hívüket, június 15-én titokban tárgyalni kezdtek a katonai tanáccsal egy „nemzeti egységkormány” megalakításáról, amelyben a Muzulmán Testvériség is tárcákat kapott volna.

A döntések „újabb lépéseket jelentenek egy katonai diktatúra létrehozása felé” – nyilatkozta Váel Abbász blogger. Ő volt a tavaly februárban kirobbant forradalom egyik kezdeményezője – ám mégsem szomorú annak a parlamentnek a sorsát látva, amelyben liberálisok és reformerek elenyésző kisebbségben voltak. „Az persze nem járja, hogy ilyen módon oszlassák fel a törvényhozást. Viszont ezáltal egy olyan parlamenttől szabadultunk meg, amely soha nem a népet képviselte, ráadásul nem volt igazi hatalma” – vélekedett Abbász.

Reménykedő ellenzék

Hozzá hasonlóan az egyiptomi keresztények, liberálisok és szekuláris erők sem sírnak az alkotmánybíróság döntése miatt. „A következő választásokon jóval több szavazatot fogunk kapni, ezért ez a helyzet jó nekünk” – jelentette ki Basszám Kamal szociáldemokrata képviselő. Váel Abbász blogger ugyanakkor szinte megkönnyebbülést érez a katonák lépései nyomán. Ezáltal ugyanis – reménykedik – az egyiptomiak számára is nyilvánvalóvá válik az, amit ő már régóta sejt: hogy a katonai tanács mindenáron hatalmon akar maradni. Lassan összeállnak a kirakós darabjai: a Mubarakra kiszabott enyhe ítélet, fiainak fölmentése a bíróságon, a régi szócsőszerepbe visszazuhant állami tömegtájékoztatás.

Jól beleillik a fenti képbe, hogy május 31-én eltörölték a szükségállapotot kimondó, évtizedek óta hatályban lévő törvényt, majd négy nappal később suttyomban visszahozták. A hadseregnek, a katonai rendőrségnek és a titkosszolgálatnak ismét joga van polgári személyek letartóztatásához, lakások átkutatásához. Tüntetéseken részt vevő egyiptomiakat akár börtönbe is csukhat a hatóság.

Máshol is visszafordulhat minden?

Ami Egyiptomban történik, az baljós jelzés a Maghreb országai számára is. Tunéziában és Líbiában ugyan megbuktak a több évtizede uralkodó diktátorok, ám egyre jobban érzékelhetők az állam és az iszlám, a város és a vidék, a nemzet és a törzsek közötti centrifugális erők – hívja fel a figyelmet a Der Spiegel. Mint arról korábban beszámoltunk, Tunézia volt az első arab ország, amelynek népe megdöntötte a helyi diktátor hatalmát. A szabad választásokat a mérsékelt iszlamisták nyerték, ám az országban ma sincs tényleges nyugalom. A gazdaság padlón hever, ami újra meg újra utcai tiltakozásokat eredményez. A radikális iszlám hívei, a szalafisták időnként megszállják az egyetemeket, és megtámadják a „túlságosan nyugati” viseletbe öltözött nőket. Tuniszban utcai harcok törtek ki, mire a kormány kijárási tilalmat rendelt el.

Líbiában még csírájában sem jött létre központi államhatalom: helyette fegyveres milíciák uralkodnak, megszállva városokat, utakat, kikötőket, repülőtereket. Azt remélik, hogy fegyvereik és meghódított területeik révén egy napon politikai befolyáshoz juthatnak. A zenteni felkelők mindmáig nem vitték Tripoliba a néhai diktátor fiát, Szaif al-Iszlámot – viszont letartóztatták a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) néhány munkatársát.

Sok jel mutat arra, hogy az „alkotmányos puccsal” megkezdődött a restauráció Egyiptomban. A hír hallatán csak néhány ezren vonultak a Tahrír térre tiltakozni. Egyiptom népe belefáradt az utóbbi 16 hónap káoszába és őrületébe. Márpedig ha itt elbukik a demokráciába való átmenet, az negatív kihatással lehet Líbiára és Tunéziára is – vélte a német hírmagazin.