Van-e jövője a G8-nak?

 Valóban így volt? Vagy Deauville csupán egy értelmetlen és költséges abszurdumnak volt a színhelye, egy hiú rendezvénynek, amelynek résztvevői hanyatló nemzeteket képviseltek – olyanokat, amelyeket háttérbe szorít Kína és más iparosodó nemzetek fölemelkedése?

Olyan nemzeteké, amelyeknek a szemében a 70-es években alapított fórum nem egyéb neokolonialista atavizmusnál? A kérdések egy részére választ adhat a következő esztendő, amikor Franciaország az Egyesült Államoknak fogja átadni a G8-csúcs házigazdájának a szerepét. Amerikai illetékesek meglehetősen szkeptikusan vélekednek a G8 hasznosságáról. A Fehér Ház még nem tűzte ki a jövő évi csúcsértekezlet időpontját. Arra lehet számítani, hogy a G8 egybe fog olvadni a G20-szal, amelynek tagja Kína, India, Brazília és más fejlődő hatalmak. Ez a csoport Washington kedvenc globális fórumává vált azóta, hogy George W. Bush elnök három évvel ezelőtt megrendezte az első G20-csúcstalálkozót.

A deauville-i tanácskozás zárónapján viszont úgy tűnt, hogy az Egyesült Államok némileg fölengedett a szűkebb körű G8 iránt, amely nagylelkű hiteleket szavazott meg az újsütetű arab demokráciák számára. A franciaországi üdülőhelyen egyúttal sikerült megnyerni Oroszországot ahhoz az elhatározáshoz, hogy megbuktassák Moammer el-Kadhafi líbiai vezetőt. „Ez egészen jó G8-fórum volt, amely sok tekintetben megerősítette azt, amiben a G8 csakugyan kiválónak mondható – vélekedett egy amerikai illetékes. – Mi változatlanul a G20-at tekintjük a nemzetközi gazdasági koordináció legfontosabb fórumának. Ugyanakkor van valami a G8-ban, a kormányfők szűk csoportjában, akik rendszeresen összejönnek, hogy számos témáról tárgyaljanak.”

A G8 bírálóit azonban ez sem győzi meg. Szerintük a deauville-i csúcstalálkozó „monumentális idő- és pénzpocsékolás volt. Ha a G8 nem létezne, álmában sem jutna eszébe senkinek, hogy kitalálja. Legfőbb témájáról, a globális gazdaság irányításáról nem lehet igazán vitatkozni olyan nehézsúlyú államok távollétében, mint Kína, India vagy Brazília” – írta Timothy Garton Ash angol kommentátor a The Guardian hasábjain. Szerinte Barack Obama elnöknek arra kellene törekednie, hogy beolvassza a G8-at a G20-ba, javítva az új, nagyobb fórum működését.

A szűkebb csoport csodálói közé tartozó John Kirton, a torontói egyetem szakértője viszont úgy látja, hogy a G8-ra ma nagyobb szükség van, mint korábban bármikor. A Deauville-ben Egyiptomnak és Tunéziának megszavazott segítséget ahhoz a szerephez hasonlította, amelyet a Nyugat játszott Európában a berlini fal leomlása után. „Ha volt valaha időszerűsége a G8-nak a hidegháború befejeződése után, akkor most volt; Deauville pedig elvégezte a feladatát” – hangoztatta Kirton. Mindazonáltal nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy a G8 (illetve elődei: a G5, majd G7) létrehozása óta drámai mértékben megváltozott a világ. Az első ilyen jellegű összejövetelre 36 évvel ezelőtt Rambouillet-ban került sor. A házigazda Valéry Giscard d’Estaing francia elnök amerikai, német, brit és japán kollégáival próbált konszenzust kialakítani az egyre erősödő globális tőkeáramlás és az emelkedő olajárak problémájára. Kanada és Olaszország egy évvel később, 1976-ban történt csatlakozásával héttagúra bővült a fórum: akkor a G7 a világ gazdasági teljesítményének kétharmadát adta. Ma azonban – Oroszország 1998-ban történt meghívása ellenére – a G8 csupán 40 százalékát képviseli a Föld országaiban előállított GDP-nek. Kína gazdasága, az egy Amerikát leszámítva, lekörözte az összes résztvevőét.

Csakhogy – mint Daniel Schwanen, a kanadai székhelyű Centre for International Governance Innovation munkatársa rámutatott – „roppant gazdag országokról van szó, amelyek a világ katonai erejének legalább kétharmadát képviselik... Emiatt a G8 még ma is hiteles és életképes intézmény – olyan, amely nem szükségszerűen áll szemben a G20-csoporttal.”

„A lényeg az, hogy összejöjjünk és tárgyaljunk – jelentette ki Deauville-ben egy francia diplomata. – Tudjuk, hogy számos kérdésben eltérő nézeteket vallunk. A legmagasabb szinten történő találkozók alkalmasak arra, hogy összehangoljuk álláspontjainkat, még ha nem születik is azonnal döntés.” A „klub” iránti rokonszenvet nem mindenki osztja. David Bosco, a Foreign Policy című amerikai magazin munkatársa szerint „jó esély van rá, hogy ez (Deauville) volt az utolsó jelentősebb G8-találkozó. Ám a fórum nem fogja eltemetni magát: az Obama-kormánynak kezdenie kell vele valamit. A következő hónapokban a kormányzatnak azt kell mérlegelnie, hogy megéri-e a G8 felszámolása az evvel járó diplomáciai fejfájást.” Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes viszont értésre adta Deauville-ben, hogy hazája mindenféle „csúcsot” fontosnak tekint az orosz politika érvényesítése szempontjából. „A G20 nem jelent alternatívát a G8-cal szemben – hangoztatta Rjabkov a normandiai városban. – Ki kell használnunk a meglévő lehetőségeket és fórumokat, megsokszorozva a nemzeti érdekeink előmozdítását szolgáló csatornákat. A jövőben is ott leszünk valamennyi sakktáblán.”