Kilencven éve írták ki a sorsdöntő népszavazást Sopronban

Az I. világháborút lezáró, 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum Sopront és környékét a későbbi Burgenlanddal együtt Ausztriának ítélte. A magyar egységek 1921. augusztus 26-án kezdték meg a terület kiürítését, a benyomuló osztrák csapatokat azonban felkelők állították meg Pinkafőnél és Ágfalvánál, a harcokban az osztrákok három, a magyarok egy embert vesztettek. A következő napokban Prónay Pál és Héjjas Iván vezetésével mintegy háromezer különítményes vonult be az Ausztriához csatolt területekre. Ostenburg Gyula, Sopron parancsnoka tevőleges, a magyar kormány hallgatólagos támogatást nyújtott nekik.

A felkelők szeptember elején viszszavertek egy újabb, immár nagyobb erőkkel végrehajtott osztrák támadást, a hónap végén pedig Prónay Ausztriába is betört. 1921. október 4-én Felsőőrön „alkotmányozó gyűlés” kiáltotta ki a független Lajtabánságot, amelynek vezetője Prónay lett. A magyar kormány nem ismerte el az új „államot”, de arra sem volt hajlandó, hogy a csapatokat kivonja a térségből.

A helyzet megoldására a két fél között olasz közvetítéssel Velencében kezdődtek tárgyalások. Az október 13-án létrejött megállapodás szerint a magyar fél kiüríti a területet, ezután nyolc nappal népszavazás dönt Sopron és a környező nyolc község (Fertőrákos, Ágfalva, Sopronbánfalva, Harka, Balf, Fertőboz, Kópháza és Nagycenk) hovatartozásáról. (Ezt a területet a magyar kormány jelölte ki, mert itt biztos lehetett az eredményben.) A kiürítést hátráltatta az október végi második királypuccs, amelyben a felkelők nagyobb része a visszatérni kívánó IV. Károlyt támogatta.

A puccs bukása után a kormány azonnal lefegyverezte a szabadcsapatokat, és a Lajtabánság is megszűnt létezni. A népszavazást 1921. december 14-én rendezték meg Sopronban, 15-én Brennbergbányán, 16-án a többi településen. Voksolásra azok a 20. évüket betöltött férfiak és nők voltak jogosultak, akik e területen születtek vagy 1918. december 31. óta ott laktak. A szavazást a jórészt osztrák hagyományú és német anyanyelvű soproni lakosság döntötte el: bár a községek közül csak háromban (Fertőboz, Kópháza és Nagycenk) szavazott a többség Magyarországra, Sopronban a résztvevők 72,8 százaléka mondott erre igent. Az egész terület összességében 65,1 százalékban döntött Magyarország mellett, 15 334 szavazattal 8227 ellen, 89,5 százalékos részvétel mellett.

Az MTI tudósítója 1921. december 18-án ezt jelentette: „A népszavazás eredménye a városban óriási örömet keltett. Az antant-városparancsnokság rendelete folytán szombaton délután 4 órától kezdve mindenféle csoportosulás, gyülekezés és fölvonulás tilos volt, de azért az utcán mégis nagy tömeg hullámzott...” 1922. január 1-jén Sopront és környékét az antant képviselői hivatalosan is átadták Magyarországnak, az antant-csapatok pedig január 5-én hagyták el Sopront. A nemzetgyűlés a népszavazás emlékét törvénybe iktatta, és Sopronnak a Civitas fidelissima (Leghűségesebb város) címet adományozta. 2001-ben a kormány december 14-ét a hűség napjává nyilvánította.