Csak papíron robog az egykori szerb tartomány

 A Koszovó alkotmányos és jogállami kereteinek kiépítését felügyelő Nemzetközi Irányító Csoport (ISG) a napokban befejezte működését Pristinában, ennek ellenére az egyébként eurót használó fiatal állam továbbra is olyan gondokkal küzd, amelyek már az egyoldalú lépés idején is jelen voltak.

Noha papíron évi 4-5 százalékos a GDP-növekedés, a gazdasági adatok inkább becslésen, semmint rendes, mérhető statisztikákon alapulnak, ráadásul sok esetben egy-két évvel korábbiak. Ennek fényében naprakészen nemigen tájékozódhatnak a befektetni vágyók. A CIA nyilvános adattára szerint 45 százalék feletti a munkanélküliség, amely az elmúlt években is ezen a szinten stagnált. A majdnem kétmilliós lakosságból a feltételezett szürkegazdasággal együtt is mindössze 800 ezren dolgoznak, az egy főre jutó GDP pedig elvileg 6500 dollár volt tavaly. A bérek ugyanakkor alig emelkednek.

A függetlenedés idején az átlagkereset 200–250 euró volt, amely négy év alatt mindössze ötven euróval nőtt, a korábban alacsony infláció közben tavaly megugrott, és meghaladta a 8 százalékot. A sokszor angolul is jól beszélő fiatalok ezért hiába végeznek a helyi, egyes esetekben teljes angol nyelvű képzést nyújtó egyetemeken, szinte lehetetlenség elhelyezkedniük.

A többség így – noha a frissen függetlenedett országban lépten-nyomon tapintható a hazaszeretet – inkább külföldön kamatoztatná a megszerzett tudást. A gazdasági teljesítmény mérését nehezíti, hogy külföldön, többek között Svájcban vagy Németországban jelentős koszovói emigráció él, amelynek pénzvisszautalásaira nagyon nagy szüksége van az otthoniaknak. E két országban dolgozó koszovóiak évi mintegy 650 millió dollárt juttatnak vissza otthon élő rokonaiknak.

A lakosság harminc százaléka ugyanakkor még bőven a szegénységi küszöb alatt él, sok család pedig úgy képes valahogy a felszínen lebegni, hogy az amúgy jellemzően 3-4-5 gyerekes famíliák együtt lakva összedobják a keresetüket. Noha 2008 óta érezhető némi elmozdulás, az egyoldalú függetlenség kikiáltása miatt Pristinának komoly diplomáciai csörtéi vannak Belgráddal. Különösen Észak-Koszovó kérdésében, ahol a Mitrovica városát átszelő Ibar folyótól északra megközelítőleg 70 ezer szerb masszív tömbben maradt a többségében albánok lakta területen.

Összességében a teljes lakosság 6-7 százalékát teszi ki a szerbség, amely különösen északon nem igazán akarja magát alávetni a koszovói közigazgatásnak. Saját tisztségviselőket választanak, szerb dinárral fizetnek, szerb rendszámú autóik vannak, nem engedik be a koszovói rendőrséget, olykor pedig heves, a KFOR-ral is szembeszálló tüntetéssorozatokkal a határállomásokat is blokád alá veszik. 

Balogh Roland