Biszku Béla: a halálos ítéleteket nem én hoztam

Biszku Béla belügyminiszterként az 1956-os forradalmat követő megtorlások egyik irányítója, 1961-től két éven át miniszterelnök-helyettes, majd 1978-ig a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottságának (KB) titkára volt. Az elmúlt húsz évben nem adott interjút, és először állt a nyilvánosság elé az után, hogy a mozikban júniusban bemutatták a róla szóló, Bűn és büntetlenség című dokumentumfilmet.

A szerdán sugárzott interjúban a 89 éves egykori belügyminiszter úgy fogalmazott: elszenvedője volt a Rákosi-rendszernek és az általa máig ellenforradalomnak tekintett 1956-os eseményeknek, amelyek idején az angyalföldi pártbizottság titkára volt.

Hozzátette, 1956-ot ellenforradalomnak, olyan nemzeti tragédiának tartja, amelyben „a rendszer leghűségesebb vezetőit, például Mező Imrét”, a budapesti pártbizottság titkárát meggyilkolták, ahogyan sok kiskatonát, karhatalmistát is.

„Nem akartam belügyminiszter lenni” – jelentette ki Biszku Béla, szavai szerint azonban a Politikai Bizottság döntése után „nem volt fellebbezési lehetőség”, így övé lett a pozíció, négy miniszteri éve alatt pedig „a közbiztonság helyreállt az országban”.

A forradalom utáni megtorlásokról azt mondta: „akik a rendszer ellen vétettek, azok felelősségre vonását a rendszer kezdeményezte”.

Saját szerepéről szólva úgy fogalmazott: politikai vezető volt, a megtorló ítéleteket – köztük a halálos ítéleteket – nem ő hozta. Tagadta, hogy a büntetőeljárásokba beavatkozott, így azt is, hogy kifogásolta „a fizikai megsemmisítések” alacsony számát, ugyanakkor elmondta, hogy a forradalom után indult eljárásokat nem tekinti koncepciós pereknek, mert azok szerinte „elkövetett cselekmények miatt” indultak.

„Rettenetesen sajnálok minden embert, akinek az életét elvették vagy megcsonkították” - mondta azzal kapcsolatban, hogy a róla készült dokumentumfilmben Nagy Imrével kapcsolatban úgy fogalmazott, „megérdemelte a sorsát”. A megtorlásokért nem kért bocsánatot.

A volt belügyminiszter arra is kitért, hogy szerinte az 1956-os események előzményeit és következményeit egy történészekből álló bizottságnak kellene megvizsgálnia, s annak ő is rendelkezésére állna.

Nyugdíjazásáról elmondta, hogy ő kezdeményezte, mivel több ügyben nem értett egyet Kádár Jánossal, akit „a huszadik század legnagyobb politikai egyéniségének” nevezett.

Biszku Béla a Duna Televíziónak adott nyilatkozatában cáfolta azt a híresztelést, miszerint több mint hatszázezer forint a nyugdíja. Mint mondta, 240 ezer forintos ellátást kap. Hozzátette: 1989-ben nem félt, nem volt félnivalója, mivel korábban „a nép érdekeit” szolgálta.

A korábbi belügyminiszter egy hete nézte meg a róla készült dokumentumfilmet, amely szerinte kizárólag a készítők – a Mandiner két újságírója, Novák Tamás és Skrabski Fruzsina – politikai véleményét tükrözi, mivel a vele folytatott beszélgetésből „önkényesen kiragadtak részleteket”, annak teljes szövegét azonban nem hozták nyilvánosságra.

A Bűn és büntetlenség című alkotás készítői eredetileg azzal keresték meg Biszku Bélát, hogy szülőfalujáról, Márokpapiról kérdeznék, és csak a negyedik, utolsó találkozáskor fedték fel, hogy újságírók, és valójában az 1956 utáni megtorlások legmagasabb rangú, még élő irányítójáról készítenek filmet.

Biszku Béla ezután előbb beleegyezett a film vetítésébe, majd visszavonta hozzájárulását, az alkotók azonban nem álltak el a bemutatótól.