Bevándorlás: Európa egységre van ítélve

A militáns cselekményeknél is fontosabb, hogyan épül be ez az embertömeg, és hogyan érinti Európa fenntarthatóságát, stabilitását az egyre összetettebb és zűrösebb beáramlás.

Szakértők szerint a helyzet kezelhető, hiszen Európában a bevándorlás nem új keletű jelenség, a fejlett nyugati társadalmak rendelkeznek a korábbi bevándorlási hullámok során szerzett tapasztalatokkal. Az Eurostat 2010-es adatai szerint az 500 milliós Európai Unió területén több mint 31 millió harmadik országból érkezett ember él, legtöbben Németországban (6,4 millió), Franciaországban (5 millió) és Nagy-Britanniában (4,7 millió).

Ezen belül az Európai Unióban élő 20 millió muzulmán az összlakosság 4 százalékát teszi ki, de a fejlett országokban ez a részarány nagyobb az átlagnál. A The Economist kimutatása alapján a muszlim populáció Franciaországban nyolc, Németországban hat, Svédországban és Nagy-Britanniában ötszázalékos. Ezekben a számokban nincsenek benne azok, akik gyermekként már az ország területén születtek, és állampolgárságot szereztek. Megjegyzendő, hogy a demográfusok 2030-ra 8 százalékot kitevő muszlim lakossággal számolnak az Európai Unióban.

Gazdasági szakértők szerint a migráció hosszú távon megéri Európának, mert az itteni demográfiai helyzeten, a társadalom rohamos elöregedésén eddig semmilyen intézkedéssel nem sikerült javítani. A jelenlegi bevándorlási hullám egyfajta megoldás lehet erre, mivel a menekültek nagyobb része fiatal, ami jelentősen enyhítheti Európában az eltartók és a nyugdíjba vonult eltartottak közötti arányt.

Így a bevándorlás nemcsak az EU-ba áttelepült embereknek kedvez, hanem a befogadó társadalmaknak is. A bevándorlók a munkaerő valamennyi szintjén betölthetik a meglévő hézagokat, a magasan képzett szakemberektől kezdve egészen az olyan feladatok ellátásáig, melyeket az uniós polgárok már nem szívesen végeznek. Természetesen a menekülthullám pozitív hozadékai inkább hosszú távon várhatók, de rövid távon politikai és társadalmi kockázatokra kell felkészülni.

Az egyik ilyen, egyáltalán nem jelentéktelen kockázat a tömeges migráció hatása az európai nemzetállamokra. Tudvalevő, hogy a felvilágosodás kora óta az ember meghatározója nemzeti hovatartozása, Európa a származás és a hit mentén nemzetállamokra tagolódik, melyekkel szemben a fokozódó integráció, a globalizáció, a szabad mozgás, a közösségi oldalak és nem utolsósorban a migrációs jelenségek révén most egy új, „közösségesedési” világrend alakulhat.

A nemzetállamok az uniós szabályozás és az etnikai fellazulás ollójába kerülnek, mely az európai országokban heves védekezési reflexeket produkál ezzel az újfajta, feltűnő idegenséggel szemben, amit a tömeges bevándorlás jelent. A többségi társadalmak összezárnak, a nacionalizmus szinte mindenütt új erőre kap, és „újnáci” színezetű pártokban ölt testet. A fejlett országok vezetői, de a kisebb országok politikusai is a kialakuló új páneurópai rend és a nemzetek újjáéledése közé szorulnak.

Ahhoz, hogy a feszültségek csökkenjenek, ebből a szorultságból kellene keletkeznie valami újnak. Tény, hogy a migráció problémájára nincs nemzetállami megoldás, a tagállami érdekek mentén polarizált Európai Unió pedig nem képes hatékonyan kezelni a tömeges bevándorlást. Talán a Victor Hugo által megálmodott „európai nemzetiség” – mely éppen az európai hagyományok és értékek alapján integrálni tudja e legkülönbözőbb kultúrákat – lehet az egyetlen megoldás. Európa egységre van ítélve.

dr. Gulyás József

A szerző nagyváradi jogtanácsos