Az ILIÁ mindent egy lapra tett fel

Mint arról korábban írtunk, az al-Kaida nemzetközi terrorhálózatból kivált szélsőséges szunnita csoport június végén arab, angol, német, francia és orosz nyelven megjelent közleményében leszögezte: eleget tett a kalifátus megalapításához szükséges valamennyi jogi követelménynek, így az összes létező dzsihadista csoportnak, sőt a világon minden muszlimnak vallási kötelessége hűséget esküdni az új kalifának, Ibrahimnak, aki nem más, mint az ILIÁ-t vezető Abu Bakr al-Bagdadi.

A cikkíró, J. M. Berger szerint a szélsőséges szunniták ezzel olyan játszmába kezdtek, amelyben már globális hitelességük a tét, és ha nem elég óvatosak, súlyos árat kell fizetniük. A \"játék\" végére búcsút mondhatnak akár az összes iraki és szíriai nyereségüknek, elveszíthetik szövetségeseiket, ráadásul bizonyítást nyerhetnek a dzsihadista közösségen belül az ILIÁ-val szemben korábban megfogalmazott bírálatok is.

Vallási alapon vitatható lépés

A The Daily Beast újságírója a csoport eddigi legbátrabb lépésének hátterét vizsgálva felhívta a figyelmet arra az alapvető mozgatórugóra, hogy az ILIÁ ki akarja ütni az al-Kaidát a globális dzsihadista mozgalom vezetői szerepéből. Az észak-szíriai területfoglalások után a június a szomszédos Irakban is szép sikereket hozott a szunnita csoport számára: az iraki villámhadjárat nyomán elkönyvelt területi nyereségek erőt és dinamizmust sugároztak, miközben az al-Kaida gyengének és határozatlannak tűnik.

Az ILIÁ a kalifátus létrehozásával azonban egy vallási alapon erősen vitatható lépést tett, amely könnyen visszafelé sülhet el: megszilárdíthatja a dzsihadista mozgalom ILIÁ-ellenes, al-Kaida-párti szegmensét, különösen amiatt a kitétel miatt, hogy minden dzsihadista szervezetnek vallási kötelessége hűséget esküdni a csoportnak. Másfelől viszont igaz, hogy ez a fajta határozottság egyes iszlamista szerveződésekre kifejezetten lelkesítően hathat, és az ILIÁ felé tolhatja őket. Észak-Afrikában a kalifátus létrehozása óta például már több csoport is jelezte, hogy szimpatizál a szerveződéssel, sőt az Arab-félsziget al-Kaidájának (AQAP) jemeni követői közül is jelentős számban pártoltak már át az ILIÁ-hoz.

A világ muszlimjainak nagy része azonban minden bizonnyal negatívan viszonyul az Észak-Szíriától Irak Dijála nevű tartományáig terjedő új iszlám állam egyoldalú kikiáltásához. A lépés hosszú távú következményei ugyanakkor ismeretlenek, hiszen nagyban függenek attól, mi történik a továbbiakban Irakban.

Nem szabad elfelejteni, hogy az ILIÁ a Núri al-Máliki vezette síita kormánnyal elégedetlen szunnita koalíció részeként érte el sikereit Irakban. Ezek a szunnita csoportok feltehetően a rövid távú előnyökért döntöttek az ILIÁ-val való szövetkezés mellett, viszont a kalifátus létrehozása már azt az üzenetet közvetítheti számukra, hogy ők csupán alárendelt felek. Elképzelhető, hogy az ILIÁ előre jelezte szándékát támogatóinak, ellenben ha ezt nem tette meg, szétforgácsolódhat az az erőszövetség, amely az iraki területszerzéseket, illetve az elfoglalt városok megtartását lehetővé tette.

Létkérdés az ILIÁ-nak a fennhatóság megőrzése

A területek feletti fennhatóság megőrzése viszont az ILIÁ számára létkérdéssé vált azóta, hogy bejelentette az iszlám állam létrejöttét. A cikkíró rámutatott: az ILIÁ-nak most jóval könnyebb dolga lenne, ha beérte volna a területfoglalásokkal, hiszen akár vissza is vonulhatna az iraki-szíriai határvidékre komolyabb presztízsveszteség nélkül, annak tudatában, hogy a hadjárat során zsákmányolt fegyvereknek és dollármillióknak köszönhetően jelentősen javultak harci képességei.

Mindazonáltal ha a szunnita csoport a mostani helyzetben hátrálna meg, az csak nevetség tárgyává tenné az ILIÁ-t vezető Bagdadit pünkösdi királysága miatt. A kalifátust alkotó területek elvesztése ráadásul igazolná az al-Kaidát irányító Ajman ez-Zaváhiri korábbi kijelentését, miszerint az ILIÁ módszertana hibás, hiszen a szent háború helyett az iszlám állam létrehozását tette az első helyre. A magát június vége óta csak Iszlám Államnak (IÁ) nevező ILIÁ-ra komoly nyomás nehezedik, és még a legjobb forgatókönyv szerint is úgy vázolható fel a helyzete, hogy egy szakadék szélén áll, miközben naivan bízik védelmi képességében.

Esélylatolgatás

A cikkíró szerint a mostani felállásban valójában egyetlen tényező hajthatja a szunnita csoport malmára a vizet: egy amerikai katonai intervenció. Az Egyesült Államok iraki beavatkozása egy olyan dolgot adományozhatna az ILIÁ-nak, amelyet eddig képtelen volt kiérdemelni – a legitimitást. Egy amerikai támadás esetén ugyanis minden bizonnyal felszínre kerülne a muszlim szent háború igazolására egy új érv: lám a kalifátust helyreállították, de azt az Egyesült Államok lerombolta.

Egy amerikai intervenció megváltoztatná az utóbbi éveknek azt a trendjét, hogy a dzsihadista háborúk helyi konfliktusokká szűkülnek, illetve az ILIÁ központi szerepével egyesítené a jelenleg szétszórt dzsihadista mozgalmat az Egyesült Államokkal mint első számú ellenséggel szemben. Mindez nyugati merénylethullámhoz, a harcosok toborzásának és a forrásgyűjtésnek a kiterjesztéséhez, valamint a közel-keleti államok instabilitásához vezetne.

Ha az ILIÁ ezt az utóbbi utat látta maga előtt, amikor belevágott a kalifátus létrehozásába, az merész, sőt már-már az őrültséget súroló tervnek nevezhető. A szervezet \"mindent vagy semmit\" játéka a lottózáshoz hasonlítható: az esélyek ugyan az ember ellen dolgoznak, olykor azonban mégis elviszi valaki a főnyereményt – jegyezte meg Berger.