A félelem vezérelhette Szaúd-Arábiát

Bár Rijád jól tudta, hogy Nimr al-Nimr főpap és három másik síita kivégzése tüntetéseket vált majd ki külföldön, de a jelek szerint azzal számolt, hogy a lépés következményei kontrollálhatóak lesznek, legalábbis az ország határain belül. A négy síita megölésével Szaúd-Arábia azt üzeni a többségében szunnita lakosságnak, hogy továbbra is az ő oldalukon áll, miközben az al-Kaida nemzetközi terrorszervezethez köthető 43 személy megölésével azt közvetíti, hogy mindenki tegyen le a szunnita szélsőségesek ügyének támogatásáról.

Az a fejlemény pedig, hogy megszakította diplomáciai kapcsolatait Iránnal, miután ott Nimr al-Nimr kivégzésére válaszul megrohamozták nagykövetségét, a Szalmán király vezette Szaúd-Arábia új, Teheránnal szembemenő öntudatos külpolitikájának a bizonyítéka a Reuters szerint.

Konzervatív szunniták és nyugati kapcsolatok

Az asz-Szaúd uralkodócsalád a síita Irán befolyásának terjedését fenyegetésnek tartja a saját biztonságára nézve, valamint az irányú törekvésére nézve is, hogy az arab államok között vezető szerepet töltsön be. A sivatagi királyságon belül ugyanakkor egy esetleges szunnita lázadás aggasztja leginkább a dinasztiát, amelynek hatalma belföldön a konzervatívok támogatásán, illetve a Nyugattal való szövetségen nyugszik.

Az 1920-as évekre visszanyúló asz-Szaúd uralkodócsaládot ért múltbeli fenyegetések mindegyikének hátterében a konzervatív szunniták dühe állt a modernizáció vagy a Nyugattal való kapcsolatok miatt. Ezért volt olyan veszélyes az al-Kaida 2003-ban kezdődött felemelkedése is. A terrorszervezet az asz-Szaúd dinasztiát azáltal támadta, hogy a szunnita iszlám saját konzervatív, szalafista ágát fordította az uralkodócsalád ellen.

Ugyanezért jelent problémát a dzsihadista mozgalom legutóbbi képződménye, az Iszlám Állam (IÁ) is. Miközben a dzsihadista szervezetnek a szaúdi lakosság körében nincs igazán támogatottsága, néhányan szimpatizálnak a csoport általános elveivel, helyeselve az IÁ síiták és Nyugat elleni retorikáját, valamint az asz-Szaúd-dinasztia korrupciós ügyeinek bírálatát.

Ideológiai harc

Megfigyelők szerint Szaúd-Arábia úgy gondolja, hogy nemcsak fizikai fenyegetéstől kell tartania, hanem egy ideológiai harccal is szembe kell néznie a szalafista iszlám rivális értelmezése miatt. Ezt a nézetet megerősíti az, hogy az állami média nagy hangsúlyt helyezett a szombaton szintén kivégzett szunnita Farisz as-Suvail az-Zahránira.

A 2004 óta börtönben ülő, szakállas, szemüveges Zahránit a szaúdi médiában úgy festették le, mint az al-Kaida fő ideológusát a vendégmunkásokat elszállásoló épületek, rendőrőrsök, kőolaj-létesítmények elleni, százak halálát követelő – 2003 és 2006 közötti – támadássorozat idején. Zahráni segített a dzsihadisták azon nézetének terjesztésében, hogy az asz-Szaúd-dinasztia elhagyta az iszlámot, és a muszlimoknak kötelességük megölni az uralkodócsalád tagjait és szövetségeseiket. Ahogy az a vasárnapi szaúdi újságokból kiderült, az állami média Zahránit és a síita Nimrt egy lapon említi, mindkettőt az „erőszak és a terrorizmus\" felbujtójának tartja.

A dzsihadisták vitatják Szaúd-Arábiának a szalafista iszlám irányítására vonatkozó követelését és azt, hogy a királyságban a vallási ortodoxia vezetőinek tekintik az államilag kinevezett klérust. A dzsihadisták megkérdőjelezik továbbá az asz-Szaúd család arra vonatkozó státusát is, hogy ők az ország legitim uralkodói.

Folyamatos a feszültség

Irán és Szaúd-Arábia kapcsolata – mint ismert – az 1979-es iráni iszlám forradalom óta, néhány rövidebb időszakot leszámítva, folyamatosan feszült volt. A szaúdi-iráni kapcsolatok közvetlenül az iszlám forradalom előtt, Mohammed Reza Pahlavi sah uralma alatt sem voltak túl fényesek, bár a feszültség a sah uralmának vége felé enyhülni látszott. Mindkét állam alapító tagja volt a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC).

A nyugatbarát sah megbuktatása és az Egyesült Államok teheráni nagykövetségének elfoglalása után Szaúd-Arábia Washington legfőbb szövetségesévé vált a térségben. Az 1980 és 1988 között zajló, egymillió áldozatot követelő iraki–iráni háborúban Rijád Bagdadot támogatta, szőnyeg alá söpörve a Szaddám Husszein iraki diktátorral kapcsolatos ellenérzéseit.

A két ország közötti viszony kifejezetten jegessé vált, miután az 1987-es mekkai zarándoklatot (háddzs) az irániak politikai demonstráció céljára használták fel. A tüntető iráni zarándokok a szaúdi rendőrséggel is összecsaptak, és ezek a harcok legalább 402 ember életét követelték. Teherán szerint 600 zarándoka vesztette életét az összecsapásokban, miután állítása szerint a helyi rendfenntartó erők géppisztollyal lőttek a tömegbe. Az események következtében feldühödött tüntetők kifosztották Szaúd-Arábia és Kuvait iráni nagykövetségét, valamint rátámadtak a francia és az iraki külképviseletekre is.

Ezek után Rijád 1988-ban, a mekkai összecsapásokra és a Perzsa-öbölben bonyolódó hajóforgalom elleni iráni támadásokra hivatkozva, felfüggesztette diplomáciai kapcsolatait az iszlám köztársasággal. Az irániak az 1988-as és az 1989-es háddzs bojkottjával válaszoltak a lépésre. A két ország közötti diplomáciai kapcsolatok csak 1991-ben álltak helyre.

A szaúdi–iráni kapcsolatok ugrásszerű fejlődésnek indultak, miután 1997-ben a mérsékelt Mohammed Hatami vette át az elnöki hivatalt. A közeledést két történelmi jelentőségű látogatás pecsételte meg: Abdalláh koronaherceg 1997 decemberében látogatott el Teheránba, míg Hatami 1999-ben vendégeskedett a királyságban. A „felmelegedést\" azonban újabb „jégkorszak\" követte, a jó szomszédságnak a vitatott iráni atomprogram miatt Teherán ellen bevezetett nemzetközi szankciók és Mahmúd Ahmadinezsád akkori iráni elnök durva retorikája vetett véget.

Teherán és Rijád jelenleg a szíriai, illetve a jemeni polgárháborúban is ellentétes oldalon álló feleket támogat. Szaúd-Arábia emellett egyre növekvő gyanakvással tekint a nukleáris programja ügyében a nagyhatalmakkal kiegyező iszlám köztársaságra. 2015-ben újból a mekkai zarándoklat miatt fagyott meg a levegő a két ország között. A királyság adatai szerint 769 zarándokot taposott halálra a tömeg szeptember 24-én, míg az AP amerikai hírügynökség 2400 halálesetről számolt be. Teherán szerint legalább 464 zarándoka vesztette életét az incidens során a szaúdiak „hozzá nem értése\" miatt.