Magyarországi kárpótlás a fekete március áldozatainak?

Balog Zoltán szerint a mindenkori magyar kormánynak anyagi és erkölcsi kárpótlást kell nyújtania az 1990-ben Marosvásárhelyen elkövetett magyarellenes pogrom áldozatainak, bebörtönözötteinek vagy hozzátartozóiknak, akik között a magyarokért kiálló cigányok is voltak. A fideszes országgyűlési képviselő erről csütörtökön Budapesten egy megemlékező rendezvényen beszélt, ahol felszólalt Schmidt Mária, Kincses Előd, Tőkés László, és felolvasták Bajnai Gordon levelét is. Balog Zoltán, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnöke a Terror Háza Múzeum és a Polgári Kultúráért Alapítvány közös rendezvényén kitért arra: 1990-ben nem először fordult elő, hogy a magyarok segítségére sietett egy másik kisebbség, amelynek tagjait meghurcolták, mert segítettek a magyaroknak az ellenük indított pogrom legyűrésében. Mint mondta, a magyar állam a pogrom áldozatait megillető kárpótlással még mindig adós, pedig az a leghelyesebb, „ha a mi sorsunkat mi magunk intézzük”. A politikus hangsúlyozta: meg kell írni, közzé kell tenni és meg kell értetni mindenkivel, hogy évszázadokon keresztül volt, és ma is van békés egymás mellett élés Erdélyben, ahol „mindig volt szeretet és tolerancia a nemzetiségek között”. Balog Zoltán arról is szólt, hogy Magyarország előrelépése, boldogulása „nem fog menni a cigányság nélkül”, akik mintegy 700–800 ezren élnek az országban.

A rendezvényen felolvasták Bajnai Gordon miniszterelnök levelét, melyben a kormányfő nemzeti és személyes tragédiának nevezte a Marosvásárhelyen 1990. március 19–20-án történt magyarellenes pogromot. Mint írta, sokan életükkel vagy szabadságukkal fizettek a nemzeti önrendelkezés és a kisebbségi magyar nyelven való oktatás melletti kiállásukért. „Marosvásárhelyen alapvető emberi jogokat ért brutális támadás, de minden csepp vér a szabadságot erősítette Erdélyben” – mutatott rá Bajnai Gordon.

Elmaradt számonkérés

Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója köszöntőjében arról beszélt: magyar szeparatizmussal és polgárháborús veszéllyel riogatott 1990 elején a hivatalos román állami vezetés, a figyelemelterelő hadművelet célja az volt, hogy a pártállam és a titkosszolgálat átmenthesse hatalmát. A magyarok ellen feltüzelt és felbérelt 1500 román paraszttal elhitette a hatalom, hogy Erdély ki akar szakadni Romániából, és megostromoltatták velük a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség székházát, ahol a bennrekedt 79 magyar felmenekült a padlásra. A románok szétzúztak mindent, amit az épületben találtak, majd tárgyalások után szabad elvonulást ígértek a magyaroknak. Ezt nem tartották be, Sütő András írót ekkor verték meg úgy, hogy elvesztette fél szeme világát – folytatta Schmidt Mária. Arról is beszélt, hogy e napokban az erdélyi cigányok segítettek a magyaroknak, ekkor skandálták az azóta szállóigévé vált mondatot, hogy „Ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok!” A pogrom során három embert szándékosan halálra gázoltak, a gyilkosok megbízói ismertek, de a számonkétés azóta sem történt meg – hangsúlyozta. A magyaroknak segítő romákat perbe fogták emberölési kísérlet és a román állam vagyona megrongálásának vádjával, melynek során tetemes pénzbírságot és néhány hónapostól másfél évig terjedő börtönbüntetést róttak ki rájuk.

Tőkés: ma is érvényes az uszítás taktikája

Tőkés László volt református püspök, európai uniós képviselő kitért arra: a magyarok március 15-i ünnepsége adott alkalmat arra a román titkosszolgálatnak, hogy a magyarok ellen pogromot szervezzenek. Egymásnak ugrasztották nemcsak a román és a magyar nemzetiséget, hanem a különböző társadalmi rétegeket is. Felhívta arra a figyelmet, hogy ez a taktika most is érvényes, ennek alátámasztására felhozta azt az egyébként kudarcba fulladt kísérletet, melynek során bukaresti romákat akartak volna elhozni Csíkszeredára, hogy tüntessenek az ottani székely magyarok ellen. 1990-ben a román kormány „Magyarországra kente” a marosvásárhelyi vérengzés kirobbantását, a vádaskodás leple alatt pedig „újjáalakították a régi kommunista titkosszolgálatot, ugyanabban a szellemben, a posztkommunizmus egyik alapintézményeként”. A politikus azt mondta: Bajnai Gordon ígéretet tett arra, hogy „utánanéz a jóvátétel lehetőségeinek” a marosvásárhelyi vérengzés kapcsán, ennek végrehajtása azonban a román kormányon múlik. Beszédében egyoldalúnak nevezte a holokauszttagadásról szóló, kedden Sólyom László államfő által aláírt törvényt, mert szerinte – noha „a zsidóság fájdalmára is oda kell figyelni” – más típusú üldöztetés tagadását is büntetni kellene. Kincses Előd, az 1990-ban működött Maros Megyei Nemzeti Megmentési Front akkori alelnöke a román média 1990-es tevékenységéből kiemelte: az azzal ijesztgetett, hogy a magyarok el akartak szakadni Romániától. Meglátása szerint azért nem sikerült a nemzetek közötti összefogás, mert a rendszerváltás során hatalomra kerülők „nem voltak érdekeltek Románia demokratikus útra terelésében”. Az ünnepi alkalmon a magyarok mellett kiálló cigányok közül a Petőfi-emléklap a helytállásért nevű elismeréseket Balog Zoltán adta át. Lőrinczi József kőműves, Sütő József vállalati alkalmazott, Szilágyi József asztalos személyesen vette át a díjat, míg Puczi Bélának, Szilveszteri Kis Péternek és Tóth Árpádnak posztumusz ítélték oda a díjakat.