Traktorhoz nemcsak jogosítvány, szaktudás is kell – késik a mezőgépészeti szakoktatás újragondolása Erdélyben

A látványos fejlődés ellenére a mezőgazdaságnak ez a szakterülete küzd a legsúlyosabb gondokkal, elsősorban a gazdák gyenge szakmai hozzáértése és a gépjavításban jártas szakemberhiány miatt.

Pásztor Judit adjunktus, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karának mezőgépészeti oktatója szerint felszereltségében az erdélyi mezőgépészet sokat behozott a rendszerváltás utáni lemaradásából, most viszont

A kertész- és agrármérnöki szakon oktató mezőgépészmérnök úgy látja, szakoktatás hiányában sok gazda önképzéssel próbálja elsajátítani a növénytermesztés, az állattenyésztés és a mezőgépészet tudnivalóit. Ezek közül a mezőgépészet bizonyul a legnehezebb kihívásnak. A gazdák szomszédoktól, ismerősöktől lesik el a különböző gépbeállításokat, de ezek gyakran hibásan rögzülnek, ami nagyban rontja a mezőgépészeti munka hatékonyságát és minőségét.

„Az általános tévhit szerint, aki autót vezet, az traktort is vezethet. Ezzel a hozzáállással az a gond, hogy a traktor sok funkciót betöltő erőgép, amihez ismerni kell a mezőgépek különböző beállításait is ahhoz, hogy a gazda jól dolgozhasson. Azt látom, hogy nagyon sok kisgazdaságban éppen ez a szaktudás hiányzik, a helyzet siralmas” – fogalmazott a Krónikának Pásztor Judit.

Mezőgépészet: elektronika, számítógép és gépészet

Romániában nemcsak a szakiskolai, illetve a hiányos felnőttképzés mezőgépészeti szakoktatásával adódnak gondok, hanem az egyetemi szintű mezőgazdasági oktatásban is háttérbe szorult a mezőgépészet. Az 1989-es rendszerváltás előtt többnyire a műszaki egyetemeken működött a mezőgépészmérnök-képzés,

Több egyetemen megszűnt a képzés, és ahol még meghirdetik a szakot, ott lasszóval keresik a diákokat egy-egy minimális létszámú évfolyam elindításához. „Ez a szakma nem nyerte el a rendszerváltás utáni méltó helyét a mezőgazdaságban. Korábban lebecsülték, és ez mai is érződik” – magyarázza az oktató, aki naponta szembesül azzal, hogy a mezőgép-forgalmazó cégek mennyire keresik a jó szakembereket, hogy a jótállási időn belül meg tudják javíttatni ügyfeleik gépeit.

A szervizszolgálatok mindenhol szakemberhiánnyal küszködnek, ugyanakkor a mezőgépészetben nem alakult ki olyan szervizhálózat, mint a személygépkocsik esetében. Ennek a hiánya most mutatkozik meg, amikor pályázati pénzekből vagy saját beruházásból egyre több mezőgazdasági vállalkozó vásárol drága, nyugati gyártmányú, több száz lóerős traktorokat, a szükséges mezőgépekkel együtt. Ezek szervizelése sokban eltér a régebbi típusú traktoroktól, hiszen az újabb erőgépek gépészetből, elektrotechnikából és számítógépes irányításból állnak, amelyek szervizeléséhez már nem elegendő a hagyományos gépésztudás, hanem mechatronikusokra van szükség.

Pásztor Judit a Gödöllői Agrártudományi Egyetem példáját hozza fel, ahol a rendszerváltás után – akárcsak nálunk – érdeklődés hiányában megszűnt a mezőgépészmérnök- képzés. Az új mezőgépparkok megjelenésével a piac azonban szakembereket kért, így beindították a jobban hangzó gépészmérnöki és a mechatronika szakot. A mechatronikusok mintegy hatvan százaléka a mezőgazdaságban helyezkedett el, róluk viszont hamar kiderült, hogy a gépekhez igen, de a mezőgazdasághoz nem értenek. Évtizedes halogatás után így jött létre az agrármechatronika szak, mi azonban itt, Erdélyben ennek a folyamatnak még nagyon az elején járunk.

Nem a gépészet iránt érdeklődnek

A rendszerváltás utáni mezőgazdasági szakoktatás újjászervezését Romániában az a cél vezérelte, hogy a mezőgazdasági mérnökök kicsit mindenhez értsenek, ami viszont nem minden esetben bizonyult szerencsés megoldásnak. „A mezőgépészeti szakoktatás a Sapientián egy fél tanév anyagába van besűrítve. El lehet gondolni, hogy egy húsz év körüli fiatal mit tud megjegyezni ebből a nehéz és szerteágazó tananyagból, amikor először találkozik a mezőgépészet világával” – magyarázza Pásztor Judit adjunktus. A szakember a képzésből a maximumot próbálja kihozni, amikor elsősorban a mezőgépek beállítására és működésére tanítja meg a diákokat, amit szigorúan számon is kér. Mint fogalmaz,

Aki kertész- vagy agrármérnöki szakra jön, azt elsősorban a növények érdeklik.

A nyárádszeredai kihelyezett ker­tészmérnökképzés kilencvenes évekbeli hőskorához képest – amikor szemléltetőeszköznek is alig volt gépük, amit megmutathattak volna a diákoknak – ma már az egyetem modern gépparkkal rendelkezik. Ez jórészt már a kertészeti szak 2010-es akkreditációjakor kialakult, és azóta folyamatosan bővül. Ha van olyan gép, ami a gépparkjukból hiányzik, azt a széles partneri hálózatukhoz tartozó farmokon, illetve mező­gép-forgalmazó cégeknél mutatják meg diákjaiknak.

Jobb a használt, mint az új?

A fiatalok már az egyetemi évek alatt hozzászoknak a zömében használt mezőgépeket üzemeltető kisebb farmok választékához, illetve a nagyobb agrárvállalkozók korszerű, új géppark­jához, így van viszonyítási alapjuk, hogy leendő farmvezetőkként vagy agrárvállalkozókként mit tudnak majd megengedni maguknak. A kisebb területen gazdálkodók rendszerint azért szeretik a régebbi gyártású mezőgépeket, mert egyszerűek, a célnak megfelelnek, megbízhatóak és könnyen javíthatók.
„Mindenkit arra biztatok, hogy mezőgépvásárlásnál a hazai gyártmányú gépeket részesítse előnyben. Ezek szervizelése könnyebb és olcsóbb” – magyarázza az egyetemi oktató. A nagy területeken szántóföldi növénytermesztést folytató farmok rendszerint a nagy méretű, külföldi erőgépeket keresik, de ebben az esetben végig kell gondolni a szervizelés lehetőségét is. Ugyanakkor

„Az egyre drágább és hiányzó kézi munkaerő miatt a mezőgazdaságban is a gépesítésé a jövő. Ez azonban nemcsak gépeket, hanem komoly szaktudást is feltételez. A mezőgazdasági szakoktatás minden területén sokkal nagyobb hangsúlyt kell erre fektessünk a jövőben” – összegzi az ágazat előtt álló legfontosabb kihívást Pásztor Judit mezőgépészeti egyetemi oktató.