Nobel-díj Bush bírálójának

Paul Krugman, az amerikai Princeton egyetem közgazdásza részesült az idei közgazdasági Nobel-díjban – jelentette be tegnap a Svéd Tudományos Akadémia. Krugman a nemzetközi kereskedelem mozgásainak és a gazdasági aktivitás területi összefüggéseinek elemzéséért kapta az elismerést, amelyhez 10 millió svéd korona (1,4 millió euró) pénzdíj is járul. A professzor emellett új elméletet dolgozott ki az urbanizáció mozgatórugóinak témakörében.

Miért tudja uralni néhány ország a kereskedelmet?

Krugman „integrálta a nemzetközi kereskedelemre és a gazdaság földrajzi összefüggéseire vonatkozó, korábban össze nem illesztett kutatási területeket” – olvasható a bizottság közleményében. Elmélete segít megérteni, hogy miért tudja néhány ország uralni a nemzetközi kereskedelmet. Az elmélet arra a feltételezésre épül, hogy igen sok áru, illetve szolgáltatás jellegű termék létrehozása olcsóbb, ha nagy mennyiségben, a méretgazdaságosság elve szerint történik. A sokféle fogyasztói igény kielégítésére a helyi piacra termelés helyét átveszi a világpiacra való termelés. A világpiacon azonos jellegű termékek gyártói kelnek versenyre. Egyes országoknak ehhez megvannak a nagyjából azonos feltételei. Így történhet meg, hogy például Svédország jelentős kereskedelmet bonyolít le gépkocsikkal, mert gyártja is ezeket, de importál is versenyző országoktól. A kereskedelem révén kialakulnak a sajátos termékeket nagyban termelő bázisok, és az ilyen termelés alacsonyabb árakat és nagyobb diverzifikációt tesz lehetővé.

A középosztály szakértője

A friss közgazdasági Nobel-díjas ismeretterjesztő szakkönyvei mellett azonban kemény kritikai írásai révén lett közismert, a New York Times amerikai vezető napilap számára írt vezércikkei alapján a középosztály szakértőjeként emlegetik a sajtójelentések, aláhúzva, hogy Bush elnök gazdaságpolitikájának élesen fogalmazó bírálója. Hírnevet azzal is szerzett, hogy előre jelezte a 90-es évek vége felé kirobbant pénzügyi válságot is.

A most kitüntetett tudós a napokban is felhívta magára a világsajtó figyelmét – idézi fel az Origo internetes portál. Bírálta ugyanis az amerikai pénzügyi kormányzatot, szerinte meg kellett volna menteni az összeomlástól már a Lehman Brothers befektetési bankot és brókercéget is, így nem ingott volna meg világszerte a bizalom a pénzintézetekben. Krugman egyébként is Geroge W. Bush elnök egyik kritikusának számított. Krugman korábban bírálta a rögzített árfolyamok rendszerét Kelet- és Délkelet-Ázsiában, és különösen Thaiföld pénzügyi politikáját az 1997-es ázsiai válság idején. Az 1998-as orosz válság előtt Krugman kritizálta az olyan befektetőket, mint a Long-Term Capital Management (LTCM) – amelynek vezetőségében két korábbi közgazdasági Nobel-díjas, Scholes és Merton is tag volt –, amiért azok profitja kizárólag a rögzített árfolyamoktól függött. Az LTCM később hatalmasat bukott, és a washingtoni kormánynak és több banknak kellett kivásárolnia a rossz befektetéseket.

Krugmant általában neo-keynesiánus közgazdásznak tartják. John Maynard Keynes angol közgazdász volt, aki a nagy gazdasági világválság nyomán dolgozta ki elméletét. Keynes elsősorban az állam keresletösztönző szerepét emelte ki, a nagy infrastrukturális beruházásokkal például az államok a válság utáni hatalmas munkanélküliséget és a cégek megrendeléshiányát tudták csökkenteni. Keynes politikáját nem Angliában valósították meg, hanem elsősorban az Egyesült Államokban, Franklin Delano Roosevelt elnöksége idején.

A közgazdasági Nobel-díjat 1968-ban a svéd központi bank alapította. A kitüntetést a svéd akadémia ítéli oda, elnevezése hivatalosan: a Svéd Királyi Bank Alfred Nobel Közgazdaságtudományi Emlékdíja.

Hírösszefoglaló