Nadrággyárból az eperföldre

Az alkalmazottak egy része ugyanis felkerekedik, és Spanyolországban, valamint Olaszországban vállal idénymunkát. A gyárak kénytelenek átszervezni a termelést, az elmúlt évek tapasztalata szerint a gyümölcs- és zöldségszedés két-három hónapig tart. Az idény lejártával a háromszéki munkások hazatérnek, és újra a készruhagyártásban vállalnak munkát. Kelemen Tibor szerint a Kovászna megyei nadrággyárak megemelték a béreket, mivel szakképzett munkaerőre van szükségük, így egy alkalmazott rendes munkaidőben is megkeresheti a havi 1 300 lejt. Két készruhavállalat is bevezette, hogy ezerlejes beilleszkedési jutalompénzt ad az új alkalmazottaknak, ezzel is csábítva a munkaerőt.
Dobra László, a kézdivásárhelyi Secuiana nadrággyár igazgatója szerint az elvándorlás nem csupán idényjellegű: egy év alatt 110 alkalmazott mondott fel, közülük kevesen térnek vissza a gyárba. Külföldön még mindig vonzóbb béreket ajánlanak, gyümölcs- és zöldségszedéssel is meg lehet keresni a havi 500–600 eurót. Keresztes Zoltán, a sepsiszentgyörgyi Leineweber-Brax nadrággyár igazgatója elmondta, az elvándorlás miatt a háromszéki nadrággyárak évente munkásaik egynegyedét veszítik el. Az elvándorló alkalmazottak 80 százaléka külföldön vállal munkát, és mintegy 20 százalékra tehető azok száma, akik más nadrággyárakhoz igazolnak át. A Leineweber olyan módon próbál megbirkózni a munkaerőhiánnyal, hogy vidéki alkalmazottainak a vonzó bérezés mellett ingyen utaztatást biztosít.
A textiliparnak több mint százéves hagyománya van Háromszéken, jelenleg a 13 nadrággyárban több mint hétezren dolgoznak. A térséget a „Nadrágok Völgyének” is nevezik, a rendszerváltás után ez az ágazat fejlődött a leglátványosabban.