Nabucco-csúcs Budapesten

A vezeték kaukázusi, ázsiai gázt szállítana Európába, véget vetve ezáltal Oroszország monopóliumának. Az eddigi elképzelések és korábbi hírek szerint Irán és Azerbajdzsán területéről érkezne Törökországon keresztül földgáz Európának. De ugyanakkor lehetséges, hogy türkmén gáz is kerülne a Nabuccóba. Az eddig aláírt megállapodások szerint a magyarországi Mol, az osztrák OMV, a román Transgaz, a török Botas, a bolgár Bulgargaz, valamint a német RWE vesz részt a vezeték kiépítésében.

Felszámolni az orosz függőséget

A Nabucco vezeték megépítését lényegében évek óta ugyanaz a csapdahelyzet jellemzi: a potenciális beszállító országok addig nem kötnek szerződést az európai vevőkkel, amíg nem épül meg a vezeték, a finanszírozók viszont addig nem adnak pénzt a kivitelezésére, amíg nincsenek biztos energiaforrások mögötte.

A Nabucco vezeték megépítése mellett sok érv szól. Európának meg kell szabadulnia attól, hogy újabb orosz–ukrán viták túsza legyen, de az sem elhanyagolható, hogy miközben gázigénye fokozatosan emelkedik, saját kitermelése csökken. Az Eurogas becslései szerint az Unió egyre nagyobb mértékben függ majd az importált gáztól: függőségének mértéke a 2005-ös 41 százalékról 2020-ra 68 százalékra, 2030-ra pedig 74 százalékra nő. Eközben – a becslések szerint – az unió gázigénye 2030-ra további minimum 100-120 milliárd köbméterrel nő, de lehet az is, hogy 200 milliárd köbméterrel.

A projektről szóló első megbeszélések az osztrák OMV Gas és a török BOTAS között még 2002 februárjában kezdődtek. Ezt követően indultak meg a kibővített tárgyalások a magyar Mol, a román TRANSGAZ, majd a bolgár BULGARGAZ képviselőivel. A cégek 2003 decemberében támogatási megállapodást írtak alá az Európai Bizottsággal, aminek értelmében a bizottság a megvalósíthatósági tanulmány, a piaci elemzés, valamint a technikai, gazdasági és pénzügyi tanulmányok költségeinek 50 százalékát fedezi. A megvalósíthatósági tanulmány 2004 végére készült el: eszerint a projekt technikailag és gazdaságilag kivitelezhető, pénzügyileg finanszírozható.

A felek 2005 júniusában aláírták a Joint Venture Agreementet, ami szabályozza a Nabucco partnerek részvételét a Nabucco Gas Pipeline International GmbH (NIC), illetve a Nemzeti Nabucco Vállalatokban. A Nabucco partnerek megállapodtak a szállítási szabványokra vonatkozó egyezményről (HoT) is. 2006 végén elkezdődött a műszaki tervezésről szóló tender előkészítése. Versenytárgyaláson választották ki 2007-ben a Penspen nevű brit céget, ez 2008 elején hozzálátott a tervezéshez. A munkát 2009 végére kell befejeznie. A tervező munkájának első eredményeként a NIC felülvizsgálta a Nabucco várható költségét, és azt 2008 tavaszán a korábbi 4,5-5 milliárd euróról 7,9 milliárd euróra emelte.

Két évvel ezelőtt elkezdődött az EU Gázdirektíva alóli mentesítési eljárás is. A NIC a projekt megvalósítása körüli bizonytalanságok miatt ezt 2018-ig kérte. A mentesség lényege, hogy a vezeték építésében részt vevő vállalatok leköthetik a Nabucco teljesítményének egy részét saját szállításra, és nem kell a kapacitásért másokkal versenyezniük. Két évvel ezelőtt elindult a projektről szóló végső befektetői döntés szempontjából nélkülözhetetlen a kormányközi megállapodás (IGA) előkészítése is. A megállapodás a vezeték jogi státusát, illetve a projektben résztvevő cégek országainak egymáshoz viszonyított jogi helyzetét rögzítené. Eddig három tervezet készült el, amelyek alapján a NIC készít el egy konszolidált tervezetet. Ez lehetővé teszi, hogy bizonyos viták a török féllel vállalati keretek között kerüljenek megoldásra, és garantálja, hogy az elfogadandó szöveg élvezze a török kormány egyetértését. Tavaly február végén a német RWE is csatlakozott a NIC-hez. Ezzel a konzorcium hattagúra bővült, s abban mindegyik tag egyaránt 16,67 százalékos tulajdoni részesdéssel bír.
A hivatalos elképzelések szerint 2010-ben kezdődik a 3.300 kilométer hosszú, 1.400 milliméteres átmérőjű vezeték építése, a csővezeték 2013-ban kezdene működni. Tervezett maximális kapacitása éves szinten 31 milliárd köbméter lesz, ezt a teljesítményt 2024-25 körül érné el a vezeték. A szállított gázmennyiség 50-55 százaléka jutna el az osztrák baumgarteni csomópontba, a maradék a tranzit országokban kerülne piacra.

Csapdahelyzetben

A projekt egy sor kihívással szembesül: Törökország például arra törekszik, hogy a vezeték létrejöttét felhasználja hosszú távú energia igényeinek kielégítésére, s a Nabucco kérdését más ügyekkel, például az energia fejezetnek az uniós csatlakozási tárgyalásokon történő megnyitásával is összekötné.

Egyelőre nagy a bizonytalanság a gázt illetően is. A térségben nincs szabad, lekötetlen gázmennyiség. Azerbajdzsán kész arra, hogy – leghamarabb 2013 végétől – szállítson gázt a vezetékbe. Ezzel a működés elindulhat, azonban a Nabucco megépítéséhez 15-16 milliárd köbméter gáz előzetes lekötésére lenne szükség. Türkmenisztán maximum 10 milliárd köbmétert ígér, s a közelmúltban a kazahok is felvetették – konkrét ütemezés megjelölése nélkül – elvi beszállítási készségüket. A teljesíthetőségnek azonban feltétele, hogy a nemzetközi olajvállalatok kutassanak, és termelésbe vonjanak türkmén off shore mezőket a Kaszpi-tengeren, illetve meg kell oldani a gáz Kaszpi-tengeren keresztüli szállítását is. Irak 5 milliárd köbmétert, Egyiptom pedig 2 milliárd köbmétert ígért a Nabuccóba a 2009 végére elkészülő pán-arab vezetéken keresztül.

A Nabucco szempontjából jelenleg a legfontosabb feladatot a kormányközi megállapodás előkészítése és mielőbbi aláírása jelenti, hiszen ettől függ az is, hogy kik, milyen mértékben hajlandók finanszírozni a vezetéket. A finanszírozásban várhatóan rész vesz az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) is.

Moszkva nem örül a Nabucco-tervnek

Orosz szakértők szerint a Nabucco gázvezeték esélyei jelentősen megnőttek az orosz–ukrán gázháború nyomán, mivel Európa számára fontosabbá vált az Oroszországot elkerülő útvonal. Az orosz fél is elismeri a szállítási vonalak diverzifikálásának szükségességét, de bármit mondanak is az orosz vezetők, Moszkva a Déli Áramlat konkurenciájának tekinti a Nabuccót, és nyilvánvalóan nem örül neki. A januári orosz-ukrán gázháború kapcsán Vlagyimir Putyin kormányfő és Alekszej Miller Gazprom-vezérigazgató is hangsúlyozta, hogy Oroszország nem fogja akadályozni a Nabucco vezeték létrejöttét, ha lesz hozzá elegendő gáz. A hangsúly az elegendő gázon van: a vezeték ellátása egyelőre nem biztosított, és a Gazprom vezetői, valamint moszkvai politikusok folyamatosan tárgyalnak a forrásként számításba jövő országok illetékeseivel az ott föllelhető gáz felvásárlásáról. Az illető országok viszont, felismerve a két potenciális vásárlóval járó lehetőséget, azon fáradoznak, hogy felverjék gázuk árát, és ebben jelentős sikereket értek el az utóbbi egy-két évben.
Alekszandr Stok, a 2K Audit moszkvai tanácsadó cég szakértője az MTI kérdésére elmondta: Moszkva nem tehet mást, mint hogy az eladó fél számára előnyös, hosszú távú szerződésekkel minél több gázt vásároljon fel a térségben. Más megfigyelők azonban arra hívták fel a figyelmet ezzel kapcsolatban, hogy a Gazprom orosz monopólium nyereségét már így is jelentősen csökkenti, hogy délen drágábban vásárolja fel a gázt, mint amennyiért némely volt szovjet köztársaságnak (részben politikai megfontolásból) eladja.

Dmitrij Medvegyev orosz államfő  a múlt hét végén Üzbegisztánban járt, és a tárgyalások középpontjában ott is a gáz állt. Miközben Üzbegisztán nyugati kapcsolatai kiépítésén fáradozik, jelenleg minden földgázát Oroszországnak adja el, és Moszkva ott sem szeretne vetélytársakkal találkozni. Iszlam Karimov elnök ezúttal évi 16 milliárd köbméter szállítását vállalta és jelezte: a mennyiséget később 31 milliárd köbméterre növeli, és kész a Közép-Ázsia-Centr vezetéken is gázt küldeni Oroszországba. Karimov leszögezte: kizárólag az orosz fél ügye, hogy Oroszország hová és hogyan adja el az üzbegisztáni gázt.

Alekszandr Stok úgy vélekedett: egyelőre minden potenciális beszállító és némely potenciális tranzitország a saját pecsenyéjét igyekszik sütögetni a tervezett új vezeték kapcsán. A tömött sorokban oda látogató európai és orosz politikusoknak hol ezt, hol azt ígérik, és az árak felverése mellett a lehetséges beszállítók és a tranzitállamként a Nabuccóban fontos szerepet betöltő Törökország minden bizonnyal politikai céljaik elérésére is igyekeznek felhasználni a tervet. Ezért némely kérdésben e téren is versengésre kell számítani Oroszország és Nyugat-Európa között. Törökország EU-csatlakozása bizonytalan, és Törökországnak külön politikai nézeteltérése is van például Franciaországgal az anatóliai örmények 1915-1917 közötti tömeges legyilkolásának megítélése körül ez a nézeteltérés eddig megakadályozta a Gas de France felvételét a Nabucco-konzorcium tagjai közé, mondják szakértők. Törökország különleges bánásmódot szeretne magának, és kedvezményes áron akar hozzájutni a gázhoz, ezt nevezte a minap az egyik fő problémának a Nabucco-konzorcium ügyvezetője, Reinhard Mitschek is. Politikai körökben egyesek Törökországot már “a Nabucco Ukrajnájaként\" is emlegették újabban.

Több moszkvai független szakértő azonban arra hívta fel a figyelmet: a tranzitországoknak - hacsak nem fizetnek túlzott árat a részvételért - minden áthaladó gázvezeték előnyös nemcsak energiabiztonsági szempontból, hanem a tranzitdíjakból származó bevételek miatt is.

Gázvezeték-tervek orosz és ázsiai szállításra

Az orosz gázt Európába szállító Északi Áramlatot már építik, a törökországi Kék Áramlat már készen van, a szintén az európai uniós államoknak szállító energiavezeték, a Déli Áramlat létrehozatalában már megegyeztek az érdekeltek, miközben az év elején Ukrajna felvetette egy újabb, szintén Európába szállító vezeték, a Fehér Áramlat létrehozatalát. Ez utóbbinak, részben politikai háttere van: Kijev ugyan nem tilthatja meg a Déli Áramlat építését, de egyeztetni kell vele a nyomvonalat és a környezetvédelmi vonatkozásokat, amelyek elbírálására az ukrán törvények szerint legfeljebb egy év áll rendelkezésre. Ukrajna a gyors engedélyért cserébe azt szeretné, ha Európa támogatná az ukrán Fehér Áramlatot, amely részben orosz felségvizeken haladna át. Oroszország ugyanakkor azért akar Ukrajnát elkerülő európai vezetékeket építeni, mert ezzel elkerülheti, hogy Kijev a kettejük között újra meg újra kiújuló árvitában a gázvezetékek elzárásával zsarolhassa Moszkvát.

A vezetékek építése alapvetően azért szükséges mert a következő években jelentősen megnő az európai fogyasztók gázfelhasználása: Európa évente 500 milliárd köbméter gázt használ, ám a következő 20 évben az igény 30 százalékkal nő. Éppen ezért minimálisan 40-50 milliárd köbméter kapacitású szállítóvezeték hiányzik a várható szükségletekhez képest, de reálisan akár 100 milliárd köbméterrel több kapacitásra is szükség lehet ahhoz, hogy valóban verseny alakulhasson ki az európai gázpiacon.

Az Európai Unió földgázfelhasználását részben saját kitermelésből, részben algériai importból és nagyrészt orosz behozatalból fedezi. A tagállamok nagyon eltérő helyzetben vannak. Jelenleg a Barátság gázvezetéken évi 160-180 milliárd köbméter földgáz érkezik, míg Lengyelország felé a Jamal-vezetéken évi 50 milliárd köbméter. A Törökországig elkészült Blue Stream, Kék Áramlat évi 16 milliárd köbméter kapacitású, a már épülő North Stream, Északi Áramlat kapacitása évi kétszer 27 milliárd köbméter lesz, a tervezés alatt lévő South Stream, Déli Áramlat kapacitását pedig évi 30-36 milliárd köbméterre tervezik.
Az Ukrajnát elkerülő Déli Áramlat építésében már megegyeztek felek, továbbra is nyitott azonban a vezeték nyomvonalának iránya: a gázvezeték utolsó szakasza Magyarországról Olaszország felé – az eredeti terveknek megfelelően – Ausztrián keresztül is haladhat, de a szlovéniai irány is lehetséges. Igaz, orosz források szerint Ausztria ki is maradhat a Déli Áramlat gázvezeték nyomvonalából, és a vezeték Szerbiából Szlovénia felé mehet esetleg tovább Észak-Olaszországba. Korábbi hírek szerint viszont a vezeték szárazföldi útvonalterve készen áll: a gáz Bulgárián, Szerbián, Magyarországon és Ausztrián át jutna Észak-Olaszországba, illetve egy másik ágon Görögországon keresztül Dél-Olaszországba - az utóbbi szakaszról április végén szándékoznak aláírni a megállapodást. A Déli Áramlat gázvezeték – a Gazprom és az olasz Eni közös vállalkozása – a krasznodari területről indul, s a Fekete-tengeren át jut el Bulgáriába, onnan egyik ága Dél-Olaszország, másik ága Közép-Európa felé indul, s az utóbbi ág halad át Magyarországon Ausztria felé. A tervek szerint a vezeték évi 30-36 milliárd köbméter gázt szállít, s ebből a magyar-orosz megállapodás értelmében a magyarországi ágon legalább évi 10 milliárd köbméter halad át. A vezeték építési költségeit mintegy 10 milliárd dollárra becsülik, a pontos összeget a pontos tervek alapján később nevezik meg. A tervek szerint a vezetéket 2013-ban helyezik üzembe.
Egy másik gázvezeték, a mintegy 7,4 milliárd euróba kerülő, az Ukrajnát szintén nem érintő Északi Áramlat vezeték építése 2005 végén kezdődött: a Fehéroroszországot, Lengyelországot és a balti államokat megkerülő földgázvezeték az Északi-tenger alatt Németországba vezet. Az Északi Áramlatban a Gazprom fele résszel, a német BASF vegyiművek és az E.ON energiavállalat 20,5-20,5 százalékkal, a holland állami Gasunie 9 százalékkal tulajdonos.

Az Északi Áramlat a Balti-tenger alatti vezetéken 2010-től évi 27,5 milliárd köbméter földgázt továbbít majd Európába, és egy újabb vezeték megépítésével a kapacitás megduplázódik. A vezetékekben Oroszország, illetve a Gazprom dominanciája egyértelmű, hiszen Európai lehetséges földgázforrásai közül az orosz van a legközelebb, és az ország jelentős tartalékokkal is rendelkezik.