Megmentheti-e Kína az euróövezetet?

A Capital Economics közgazdászai szerint kétségtelen, hogy Európa bajai „lehetőségeket teremtenek” Kínának. „Ha Kína megmentő lovagként lépne fel, azzal felelős globális szereplőnek állíthatja be magát. Peking valószínűleg abban is reménykedik, hogy javíthatja befolyását érzékeny kérdésekben, például annak a céljának az elérésében, hogy az EU nyilvánítsa Kínát piacgazdaságnak” – fogalmazták meg a szakemberek. Hozzátették: mindemellett a pekingi hatóságok nyilván jó néven vennék Európa támogatását a kereskedelmi kérdésekben, valamint a jüan árfolyamáról folyó kínai–amerikai vitákban. Kínának az is egyértelműen érdekében áll, hogy elejét vegye az európai válság súlyosbodásának, különös tekintettel arra, hogy saját gazdasága is lassul.

A Capital Economics londoni szakértői azonban mindezek ellenére sem számítanak arra, hogy Kína kulcsszerepet játszik az euróövezeti válság megoldásában. Szerintük ez egyebek mellett azért nem valószínű, mert a görög adósságleírásról a magánbefektetőkkel létrejött egyezség „önkéntesnek” minősített jellege miatt a görög adósság felének tervezett leírása nem teljesíti a törlesztésképtelenné válás egyes technikai definícióit, így a leírás nem minősül olyan „adósi eseménynek”, amely életbe léptetné a görög törlesztéskockázatra kötött piaci biztosítási cserekontraktusokat (credit default swaps, CDS).

Kacsateszt

A közgazdászok szerint „feltehetőleg a kínaiak is jól ismerik a kacsatesztet”. Ez azt mondja ki, hogy „ami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy úszik, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa, az valószínűleg kacsa”. Hasonlóképpen, ha a görög kötvények befektetőinek 50 százalékos veszteséget kell elkönyvelniük, az törlesztésképtelenné válás, „akkor is, ha nem úgy hívják”. Ilyen körülmények közepette a ház szerint „nem tűnik nagyon vonzó ötletnek” jelentős mennyiségű kínai tőke kockára tétele például spanyol vagy olasz állampapírok vásárlásával.

A kínai illetékesek pontosan tudatában vannak azoknak a veszteségeknek, amelyeket bizonyos korábbi külföldi befektetéseken elszenvedtek, és nem akarhatják azt a látszatot kelteni, hogy „a nép tőkéjéből még többet kockára tesznek egy potenciálisan vesztes ügyért”, különösen akkor, ha a viszonylag gazdag európai országok és az euróövezeti jegybank maga sem hajlandó több pénzt előteremteni – áll a Capital Economics londoni elemzésében. A ház idézi a Financial Times minapi értesülését arról, hogy kínai illetékesek szerint Peking 50–100 milliárd dollárt kész lenne áldozni a bajba került eurótagállamok kisegítésére szolgáló Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) kapacitásbővítésére.

A Capital Economics szerint azonban még 100 milliárd dollár – 70 milliárd euró – kínai tőke sem jelentene sokat ahhoz az ezermilliárd eurós finanszírozási igényhez képest, amelyre Olaszországnak és Spanyolországnak lesz szüksége a következő három évben. A cég szerint ráadásul biztos, hogy Kína máris vásárol jelentős mennyiségű, euróban denominált adósságot, beleértve perifériális eurógazdaságok állampapírjait, ám ez az eddigi kínai támogatás sem akadályozta meg az európeriféria kötvényhozamainak emelkedését és az adósságválság súlyosbodását.

Mindemellett, ha Kína ad is még több pénzt az euróövezetnek, a valutaunió szerkezeti bajai távolról sem csak abból a nehézségből állnak, hogy „minden hónapban találni kell vásárlókat bizonyos mennyiségű kormánykötvényre”. További kínai kötvényvásárlások nem sokat, vagy éppen semmit nem segítenének annak megakadályozásában, hogy az euróövezet ismét recesszióba süllyedjen, és nem fogják enyhíteni azoknak a kényszerű kiigazításoknak a fájdalmait sem, amelyeket a gyengébb lábakon álló valutauniós tagállamoknak a közös valuta jelentette szűk mozgástér közepette végre kell hajtaniuk – áll a Capital Economics londoni közgazdászainak helyzetértékelésében.

Az EIU az övezet felbomlásáról beszél

Más nagy londoni házak szerint ezeket a kiigazításokat a bajban lévő tagországok várhatóan nem is lesznek képesek az euróövezeten belül végrehajtani. Az Economist Intelligence Unit (EIU) legújabb globális előrejelzésében közölte, hogy az adósságválság miatt most már 40 százalékosra teszi az euróövezet felbomlásának valószínűségét. Az EIU által a valutaunióra kidolgozott kockázati forgatókönyvek egyaránt elképzelhetőnek nevezik az eladósodott déli eurótagállamok leválását és azt is, hogy ellenkezőleg, Németország dönt a távozás mellett. A cég szerint ez utóbbi fejlemény egyben a közös valuta végét is jelentené.