Magyar tőkére várva

Ahhoz, hogy fejlődjenek, két út áll a kis- és középvállalkozások előtt: vagy szorosabbra fűzik az egymás közötti együttműködést, vagy az exportra összpontosítanak – derült ki a tegnap Szovátán megrendezett Nemzetközi Tőkeexport Konferencián. A budapesti KKVHÁZ Zrt. által negyedik alkalommal szervezett tanácskozás résztvevői abban is egyetértettek, hogy amennyiben az anyaországi cégek külső piacokat keresnek, vagy ha a kapacitásaikat egyesíteni kívánják más piaci szereplőkkel, akkor nem kell messzire menniük, hiszen természetes, kulturális, földrajzi közegük a Kárpát-medence, a szomszédos országok, illetve a velük szoros történelmi kapcsolatban lévő nyugat-balkáni régió.

„Ez a lehetőség persze nem azt jelenti, hogy a számunkra meghatározó német, vagy a potenciálisan legígéretesebb távol-keleti vagy orosz piacokra ne kéne figyelni. Inkább azt feltételezi, hogy a külpiaci kapcsolatokat még csak most kereső, egyébként ígéretes termékekkel rendelkező KKV-szektor ne Kínában próbáljon szerencsét először, hanem a környező országokban, ahol számíthat arra, hogy még a szavát is értik a magyarnak” – fejtette ki a Krónikának Gulyás József főszervező.

Rossz az infrastruktúra

Ehhez viszont kölcsönösség szükségeltetik: fejlett infrastruktúra nélkül nehéz külföldi beruházót a térségbe vonzani. Románia pedig köztudottan a kezdetleges infrastruktúrájával is hadilábon áll. Amint Nagy Ágnes, a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsi tagja is megerősítette, ez az a terület, ahol az államnak a legkevesebb uniós pénzt sikerült lehívnia. Ugyanakkor elsődlegesnek számít az állam és az önkormányzatok „befogadókészsége” is. Ezt azért is fontos megérteniük a hatóságoknak, mert a legtöbb beruházó nem viszi haza az itt termelt nyereségét, hanem újabb fejlesztésekre fordítja.

Bogár Ferenc külgazdasági szakdiplomata Romániában megtelepedett anyaországi cégek felsorolásával is alátámasztotta állítását. A MOL, az OTP Bank, a Richter Gedeon vagy éppenséggel a szovátai konferencia helyszínéül szolgáló Danubius Hotel Szováta a legkézenfekvőbb példáknak mutatkoznak. Az utóbbi kapcsán jegyezte meg Hidvégi Balázs, a Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára, hogy a tőkeexportnak jobban ki kellene terjednie a turizmusra. S ha már a gyógy- és fürdőturizmus terén jelentős előrelépés történt, a vallási turizmus még nagyon sok lehetőséget rejt magában. A szakember szerint a csíksomlyói és máriaradnai búcsún túl a leendő Mária-út kialakításával sokkal jobban ki lehetne aknázni a zarándokturizmust, amely például Spanyolország és Franciaország bizonyos régióit élteti.

„Megváltóként” érkezett Szovátára a magyar tőke

A székelyföldi felszólalók kiselőadásaiból kiderült: térségünkben tárt karokkal várják a magyar tőkét. „A Sóvidéken és ezen belül Szovátán úgy várták az anyaországi befektetőket, mint a Megváltót” – jelentette ki Fülöp Nagy János, a budapesti Danubius Rt. tulajdonában lévő helyi fürdővállalat vezérigazgatója. Azon túl, hogy a Corvinus Zrt.-vel tandemben érkezett Danubius teljesen keresztülhúzta a helyi kis érdekszövetségek nem éppen tisztességes és turistabarát terveit, a román gyógyturizmus legsikeresebb magánosítását hajtotta végre.

„Ezt a mai napig is így emlegetik Bukarestben és az ország többi fürdőtelepein” – nyomatékosította Fülöp. A konferencián kiderült, a szovátai sikeres privatizáció titka elsősorban a kiírásban, másodsorban az előírások betartásában rejlik. Míg sajnálatos módon a román tengerparton épületenként árusították ki, Szovátán nem az aktívákat, hanem a részvénycsomagot privatizálták. Ez azért lényeges, mert így a nyereséget termelő szálloda meg vendéglő képes eltartani a veszteséges, ám nélkülözhetetlen kezelőbázist – magyarázta az igazgató. Szerinte jó lenne most már az oktatásba, és ezen belül a középiskolai szakoktatásba is befektetni, mert, amint fogalmazott, a konyhákon lassacskán nincs kinek kést ragadnia és hagymát pucolnia.

Sajnálatos módon a szovátai példa nem számít általános jelenségnek Erdélyben; inkább egy szerencsés kivételt képez. Erre mutatott rá Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere is, aki szerint a térségben még mindig nem fajsúlyos az anyaországi jelenlét. Példaként főként az olaszországi, spanyolországi beruházókat hozta fel, akik rengeteg termőföldet vásároltak fel az ország déli részén, míg a magyar befektetők elmaradtak az erdélyi telekvásárlásokkal. „Húsz éve várjuk az anyaországi tőkét, ami – néhány kivétellel – alig-alig jön. És ami jön, az is többnyire Magyarországon megtelepedett külföldi cégek részéről érkezik” – állapította meg Csegzi Sándor.