Jól jön a húsvét a húsiparnak

– Szinte nem is létezik olyan iparág, amelyre ne hatott volna ki valamilyen mértékben a globális gazdasági és pénzügyi válság. Mennyire érezhető ez a húsiparban?
–Sajnos mi sem kerülhetjük el a recessziót. Sok hazai és külföldi húsfeldolgozóval állunk kapcsolatban, mindenütt bajok vannak. A hanyatlás igazából januártól kezdődött, számításaink szerint mintegy húszszázalékos volt a visszaesés. A december még eredményes volt, hiszen karácsonykor meg szilveszterkor az emberek mindenképpen húst vásárolnak.

– A hét végén húsvét. Az ünnep közeledte mennyiben módosította a vásárlók szokását? Tapasztaltak a napokban keresletbővülést?
–Igen, mindenképpen. A húsvét előtti időszakban az anyagi gondok ellenére megugrott a forgalom. Az utóbbi hetek, hónapok forgalmához képest mintegy ötvenszázalékos növekedésről beszélhetünk.

– 1990 óta már átvészeltek egy válságidőszakot, amikor is a kilencvenes évek elején évi 150 százalékos inflációval kellett megküzdeniük. Mi volt akkor a siker titka?
– Annak, hogy megmaradtunk, az volt a titka, hogy soha nem folyamodtunk bankkölcsönhöz. Nagyon sok céget az tett tönkre, hogy rendkívüli módon megterhelte őket a felvett hitelek törlesztése, az igen magas kamat. Mi az infláció mértékében drágítottunk, mást nem tehettünk, enélkül bezárhattuk volna a vállalatot.

Ugyanakkor mindig nyereségesen kellett dolgoznunk, hiszen anélkül nem tudtunk volna fejlődni. A húsiparban nagyon rövid a kifutási idő. Az átlagos forgási sebesség egy hét. Itt két változat van: vagy eladjuk az árut, vagy eldobjuk, tehát az árpolitikát úgy kellett alakítani, hogy ne maradjon a nyakunkon az áru. De szerencsére mindig a felszínen tudtunk maradni.

– Szinte gombamód szaporodnak a Petri saját üzletei. Immár nemcsak Marosvásárhelyen, hanem az egész megyében, sőt a szomszédos Hargita megyében is több bolttal vannak jelen a helyi piacokon. Mekkora az a napi termelési kapacitás, amivel ezeket az üzleteket, illetve a nagy bevásárlóközpontok polcait el tudják látni?
– Jelen pillanatban tizennégy üzletünk van, ezekből Marosvásárhelyen nyolc működik, a többi Szászrégenben, Segesváron, illetve Hargita megyében – Maroshévizen, Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen – található, júniusban pedig megnyitjuk csíkszeredai üzletünket. Ezek, illetve a szupermarketek ellátásához naponta mintegy 140-150 sertést dolgozunk fel, hentesáruból a napi termelés öt tonna körül van. Havonta száztonnányi hentesáru kerül ki a feldolgozó üzemünkből.

– Állattenyésztéssel nem foglalkoznak. Honnan származnak az állatok? Inkább belföldről, vagy a zömét külföldről hozzák?
– Amennyiben lehet, innen, az országból biztosítjuk a nyersanyagot. De vannak időszakok, amikor külföldi behozatalra szorulunk. A sertés a nagy hizlaldákból érkezik, egyéni tenyésztőktől tilos behozni a vágóhídra az állatokat. A marhahús fele-fele arányban származik kisgazdaságokból és nagy farmokról.

– A közelmúltban kénytelen volt bezárni kapuit a marosvásárhelyi Spar szupermarket, amelynek polcain a helyiek megtalálhatták a Petri termékeket. Mekkora kiesést jelentett mindez a vállalkozásnak?
– Igen komoly kárunk származott a Spar bezárásából. Még mindig ott van a pénzünk. Egyébként sem nevezhetem felhőtlennek a viszonyunkat a szupermarketekkel. A legtöbb ilyen üzletnek csakis az ár a fontos. Az az egyetlen szempont, amikor vásárolnak, hogy olcsó legyen az áru.

Az sem baj, ha semmi hús nincs a termékben, csak szép legyen a csomagolása, s jó nagy tételekben érkezzen az áru. Nem törődnek azzal, hogy az ínyenceknek árusítsanak, hogy hagyományos, a vidéknek megfelelő termékeket kínáljanak. Igazság szerint nem is igen törekszünk most már arra, hogy a nagyobb bevásárlóközpontokba betörjünk. Ez az üzletpolitikánk: saját üzletben saját termékek.

– Említette, hogy egyes termékekben nincs hús. Akkor miből készülnek? Sonkát másból is lehet gyártani, mint sertéscombból?
– Sonkát nem, de mást igen. A darált masszából készült szalámi, párizsi, virsli lehet gyanús. Zsiradékból, bőrpépből, vízből, adalékokból is készülhetnek ezek. A hús kimaradhat belőlük. Az az érdekes helyzet is előállhat, hogy egy virsli kilója kevesebbe kerül, mint az élő sertéshús. Feltevődik a kérdés, hogy akkor mi van benne? Éppen ezért azt tanácsolom, hogy a fogyasztók óvakodjanak a nagyon olcsó termékektől.