Fejlődésre ítélt Kolozsvár

 A Kolozsvári Magyar Napok keretében megszervezett beszélgetésen elsőként László Attila, a kincses város alpolgármestere szólalt fel, az elöljáró Kolozsvár gazdasági fejlődésének önkormányzati hátterét ismertette. Mint részletezte, a 2004 előtti és az azt követő időszak teljesen különbözött egymástól. A szélsőségesen nacionalista Gheorghe Funar vezetése alatt a városi önkormányzat úgy szűkítette a polgármester mozgásterét, hogy a város vagyonának nagy részét a megyei önkormányzat hatáskörébe utalta át, többek közt a sétatéri stadion is így került a megyei tanács tulajdonába. Ennek tudható be, hogy a mai napig átfedések vannak a városi és megyei önkormányzat hatáskörei között.

Szükség van fiatalokra

László Attila ugyanakkor elmondta, Kolozsváron a legnagyobb ingatlan-befektető a Babeş–Bolyai Tudományegyetem: összesen 168 ingatlan van a felsőoktatási intézmény birtokában. És a BBTE a legnagyobb munkaadó is. Az alpolgármester a város demográfiai helyzetére is kitért, mint mondta, az önkormányzat sem tudja pontosan, hogy hány ember él ténylegesen Kolozsváron. A nyilvántartott kolozsváriak 318 ezren vannak, rajtuk kívül 115 ezer egyetemista él a városban, akik fejenként napi 9-10 eurót hagynak a város gazdaságában. Hozzáfűzte: a nyilvántartott lakosságon kívül sokkal többen élnek a kincses városban, akiknek a személyi iratai nem Kolozsvárra szólnak. László Attila a város legnagyobb kincsének az oktatási intézményeket nevezte, ugyanis a város lakossága elöregedett, 92 ezer nyugdíjas él itt, a helyzetet pedig csak súlyosbítja, hogy a következő években további 50–60 ezer nyugdíjassal kell számolni, mert a hetvenes években a Monostorra betelepített, akkor 25–35 éves, aktív lakosság gyakorlatilag egyszerre fog nyugdíjba menni. „Szükségünk van fiatalokra” – szögezte le az alpolgármester.

Mások kárára fejlődik Kolozsvár

Az elöljáró továbbá közölte, a város bevételeinek 6 százaléka származik autó-, ingatlan- és útadóból, a bejövő pénzek 18 százalékát az önkormányzat kereskedelmi tevékenységből teremti elő, a költségvetés túlnyomó többségét, 67 százalékát azonban a kolozsvári cégek adója teszi ki. Hozzáfűzte: míg az országban a legtöbb önkormányzat saját alkalmazottait sem tudja kifizetni, Kolozsvár azon hét település egyike, amely gazdálkodni is tud bevételeiből. Az elöljáró megjegyezte, a városnak nem véletlenül van sok irigye. „A mi fejlődésünk mások kárára történik, Kolozsvár ugyanis elszippantja a fiatalokat a kisvárosokból” – jegyezte meg László Attila. Az alpolgármester gondolatmenetét Boros János, az Euréka Egyesület elnöke folytatta. A korábban szintén alpolgármesteri tisztséget betöltő szakember elmondta: a funári időszakot összevissza-fejlődés, iszonyatos építkezés jellemezte. Boros arra is kitért, hogy örvendetesnek tartja, hogy a székelyföldi és partiumi fiatalok tanulmányaik befejezése után Kolozsváron maradnak. A kincses város, ha akarja, ha nem, fejlődésre van ítélve, a kisvárosok kárára, mert regionális központ, és vonzó a fiatalok számára, jegyezte meg ő is. Ugyanakkor szóvá tette, hogy nincs megfelelően kihasználva a vasúti infrastruktúra, katasztrofális a környéken a személyforgalom. Boros János szerint elengedhetetlen a Román Vasúttársaság (CFR) megreformálása, a vállalat ugyanis jelenleg állam az államban. Kerekes Sándor, a Kárpátia Magyar–Román Kereskedelmi és Iparkamara ügyvezető igazgatója ugyanakkor úgy látja, Kolozsvár eddigi gazdasági fejlődését  az egyetemeknek, azaz a képzett munkaerőnek, a nemzetközi repülőtérnek és az ipari parkoknak köszönheti. „Nem azért fejlődtünk, mert olyan jól dolgoztunk, hanem mert kedvezőek voltak a körülmények, mi pedig úsztunk az árral” – szögezte le Kerekes Sándor.

A pályázatok viszontagságai

Ilyés Szabolcs, a pályázati és befektetési tanácsadó Region Consult Kft. igazgatója eközben arról értekezett, hogy Kolozs megyében a legnagyobb az uniós pályázati kedv, azonban kulcsfontosságú, hogy mennyire hatékonyan tudják használni a befektetéseket. Ilyés példaként az észak-erdélyi autópályát említette, ahol 12 millió euróba került egy kilométer aszfaltcsík, miközben Horvátországban 4-5 millió eurót fizettek ugyanazért az egy kilométer autópályáért. Hozzáfűzte: az úgynevezett humánerőforrás-projektek a rossz nyelvek szerint európai standardok szerinti pénzmosást jelentenek. A pályázati és befektetési szakértő ugyanakkor azt kérdezte László Attilától, hogy a különböző beruházások előtt készítenek-e összehasonlító tanulmányokat, hogy azok ne kerüljenek többe, mint külföldön. Az alpolgármester válaszában elmondta: rendkívül körülményes uniós forrásokból finanszírozni a befektetéseket. Mint mondta, 3-4 évbe is belekerül, amíg elkezdődnek a munkálatok,
1-2 év, amíg be is fejezik. Az elöljáró negatív tapasztalatként említette, hogy naponta több száz oldalas levelezést folytat az önkormányzat az uniós pénzeket kezelő intézményekkel.