Elszegényedés a Partiumban

A polgármesteri hivatalok szolgáltatta adatok alapján készült felmérések szerint a megye nyugati részén fekvő falvak sokkal tehetősebbek, mint a keletiek. A Nagykároly környéki elmagyarosodott svábok lakta Mezőfényen, Csanáloson és Kaplonyban 17 és 22 százalék között mozog a szegények aránya, míg a távolabb lévő Szokondon, Ákoson és Sződemeteren a lakosság csaknem fele a létminimum alatt él.

Ezeken a településeken a populáció 45 és 50 százaléka kényszerül nélkülözni, a legnagyobb szükség pedig Szokondon uralkodik. A kimutatások szerint a legnagyobb szegénységi rátát ebben, a túlnyomóan roma kisebbség lakta falvakban mérték, itt ugyanis a lakosság nagy része alkalmi munkából vagy szociális juttatásokból tartja fenn magát. A szatmári sváb falvak nagy része a 90-es években komoly fejlődésnek indult, és ezen a vidéken manapság külföldi befektetők is teremtenek a lakosság számára munkahelyeket.

A svábok egyébként idetelepítésük óta takaros portáikról és dolgosságukról voltak híresek. Az ezeken a településeken élő kisszámú roma közösség alkalmazkodott a többség életmódjához, így a környékbeli egyéb településeken élő társaikhoz képest jóval tehetősebbek.

A népművészetéről és fényűző palotáiról országosan híres, avasi Certeze településen meglepően magas, 31 százalékos szegénységi mutatót mértek. A szakemberek véleménye szerint ez azért lehetséges, mert az ott lakók jövedelmének nagy része külföldi vendégmunkákból származik, amelyet idehaza rendszerint nem jelentenek be állandó bevételként. Országos viszonylatban a Szatmár megyei falvaknál kevés gazdagabb település van, ám sokkal több a szegény.

A nyugati határ mentén fekvő falvakat sem kerüli el ez a jelenség. Például az aradiak 20 százaléka hihetetlen nyomorban él, és a lakosság 55 százaléka tekinthető szegénynek – közölte Nagy Etelka, a határ menti megyeközpont közösségi szociális igazgatóságának leköszönő vezetője. Az augusztus eleji adatok alapján elmondható, hogy a lakosság 20 százaléka még a mindennapi élethez szükséges 200-300 lejt sem keresi meg havonta. A szakember szerint a szóban forgó családok nagy része a roma kisebbség tagja, amely a becsült értékek szerint Arad lakosságának 10 százalékát teszi ki.

„A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a város lakosságának 3 százaléka vallotta magát romának, de a mi felméréseink szerint ez az arány eléri a 10 százalékot is” – fogalmazott az igazgatónő. Aradon elképesztő szegénységben élnek azok a kisnyugdíjasok is, akiknek havi jövedelme nem éri el még a 400 lejt sem. A kisjövedelműek miután kifizették a lakhatási feltételekhez szükséges közköltséget és adóilletékeket, már szinte semmijük sem marad élelemre vagy gyógyszerre.

Megélhetési gondokkal küszködnek azok a családok is, amelyek régóta súlyos szellemi vagy testi fogyatékkal élőt gondoznak, tartósan munkanélküli- segélyből élnek, de a sokgyermekesek többségének is nélkülöznie kell. Az aradi szociális igazgatóság tavalyi mérlege szerint több mint 90 ezren folyamodtak a megyeközpont állami szerveihez valamilyen formájú szociális juttatásért. Ez a szám a lakosság több mint felét jelenti. A rurális elszegényedés Románia- szerte komoly gondot jelent, hiszen van olyan Prahova megyei falu, amelyikben a lakosság 62 százaléka kényszerül nyomorogni.