Előnyös a határ közelsége

A közel hetvenhektáros zöldmezős beruházás több mint hatmillió euróba került, amihez a megyeszékhelynek sikerült megszereznie egy négymillió eurós támogatást az Európai Unió PHARE programjából, illetve további egymilliót a központi költségvetésből. A 18 parcellára osztott parkot négyzetméterenként 4-5 euróért bérelhették ki a beruházók egy évre. Tavaly év végéig 13 nagyvállalat kötött szerződést az önkormányzattal, ezek közül egy már meg is kezdte a termelést. „Két-három év alatt minden itt megtelepedett cég befejezi az építkezést, és elkezdik a munkát — magyarázta Ilyés Gyula szatmárnémeti polgármester. — Kezdetben átlagosan 50–100 munkást foglalkoztatnak majd, viszont mindegyik vállalat akkora telket vett koncesszióba, hogy a későbbiekben tudjon még terjeszkedni, így néhány év múlva várhatóan már 250–300 ember dolgozik majd egy-egy gyárban.” A tizenhárom cég közül 10 külföldi, és a Quelle–Neckermann-kereskedőház kivételével mindegyik termelőegység. Van közöttük két németországi gépjárműalkatrészgyár, egy elektronikai komponenseket gyártó vállalat, a Collner, illetve egy — szintén nemzetközileg elismert — sportfelszereléseket gyártó cég, a Casco. A három hazai cég közül kettőt szintén külföldi tőkéből alapítottak. Ilyés Gyula polgármester szerint a szatmárnémeti ipari park keresettsége egyrészt az országhatár közelségének tudható be, ugyanis a beszállítócégek számára ez a fekvés előnyös. A csúcstechnológiával dolgozó vállalatok elsősorban Temesvár környékén igyekeznek megtelepedni, mivel a színvonalas műszaki egyetemekről szerzik be szakembereik jó részét, azok viszont, amelyeknek nincsenek ilyen igényeik, megelégszenek az északnyugati határrész mentén fekvő városokkal — és mivel Nagyvárad lassan telítődik, Szatmárnémetit is célba vették. Azt is vonzónak találták a befektetők, hogy a szatmárnémeti ipari park a légi és a vasúti közlekedés, valamint az országos közúthálózat szempontjából egyaránt előnyös helyen fekszik. Ezenkívül mindössze 14 kilométerre van a teherforgalom számára is nyitott, a román–magyar országhatáron átvezető petei határátkelőtől, illetve mintegy 46 kilométerre a halmi román–ukrán határátkelőtől, ami a teherforgalmon kívül a vasúti szállítás számára is nyitott.

Az ipari park hamarosan ezerötszáz új munkahelyet teremt a megyeszékhelyen, ez viszont Ilyés Gyula szerint nem jelenti feltétlenül azt, hogy az átlagbérek is emelkednek, ugyanis a nagyvállalatok vigyáznak arra, hogy ne ugorjanak meg a fizetések. A szakembereket viszont valószínűleg igyekeznek majd elkapkodni egymás elől, és nem kizárt, hogy magyarországi, határközeli településekről is ingáznak majd szakirányú végzettséggel rendelkezők Szatmárnémetibe. „Ez a befektetés, ha csak a polgármesteri hivatal bevételeit nézzük, leghamarabb húsz év elteltével térülne meg, ugyanis a román adózási környezetben inkább az állam keres rajtuk – fejtegette a polgármester. – Viszont az ipari park szociális szempontból és gazdaságilag egyaránt bekerül a város vérkeringésébe, és ha ezeket a szempontokat is figyelembe vesszük, állítom, hogy komoly fejlődést jelent majd Szatmárnémeti számára. Több ezer családnak biztosít megélhetést, ezenkívül a külföldről érkező alkalmazottak a városban szállnak majd meg, ami szintén pénzt hoz a helyi vállalkozóknak, és – remélem – idővel repülőjárat is indul majd Németországba. Fontos szempont az is, hogy az itt megtelepedett cégek időnként külföldi partnereiket is elhozzák városunkba, ez pedig újabb befektetéseket eredményezhet.”