Beszélgetés Daradics Kinga Ágnessel, a MOL Románia ügyvezető igazgatójával

– Igazi sikertörténetként értékelhető eddigi pályafutása. 2003-ban, amikor lediplomázott a Babeş–Bolyai Tudományegyetem közgazdaságtani szakán, állást is talált Kolozsváron a MOL Romániánál. Azóta pedig folyamatosan felfelé ível karriere. Van egy titkos receptje a sikernek, vagy csak a jól elvégzett munka hozta meg gyümölcsét?

– A MOL-nál nem sokkal az egyetem elvégzése után kezdtem. Az évek során arra törekedtem, hogy egyre jobb szakember váljon belőlem. A szakmai fejlődést általában meghatározzák a magunk elé kitűzött személyes célok, valamint az, hogy mennyire sikerül mozgósítani önmagunkat e célok érdekében. Mindig fontosnak tartottam a folyamatos fejlődést, a folyamatos tanulást, az új feladatokat, kihívásokat. De fontos az is, hogy feladataidat a megfelelő munkával szembeni alázattal tudd kezelni, és valószínű, hogy kellenek azok a lehetőségek, amelyek a fejlődést lehetővé teszik.

– Alig múlt 30 éves. A sztereotípiák mentén kétszeresen hátrányos helyzetből indult, hiszen nem elég, hogy igen fiatal, nő is. A sztereotípiák tévednek, vagy egy fiatal nőnek valóban többet kell letennie az asztalra egy ilyen magas beosztás eléréséhez?

– Nem tudom úgy érezni, hogy hátrányos helyzetből indultam volna. Lépcsőfokról lépcsőfokra haladva építettem a karrieremet. Már kamasz koromban elkezdtem dolgozni, majd Kolozsváron a MOL-nál egy olyan versenyképes környezetben tudtam dolgozni, amelyben a szakmai fejlődés lehetőségén kívül az előmenetel lehetőségével is élhettem. Így kerültem Budapestre a MOL-csoporthoz, ahol az üzemanyagkártya működését támogató osztály háttértevékenységét vezettem, majd az üzemanyagkártya-üzletágának vezetői pozíciójából nemrég kineveztek a MOL romániai csapatának élére. Olyan korban élünk, amikor minden nagy sebességgel zajlik, és miután meghúzzuk a vonalat, az számít, hogy sikerült-e a megfelelő, helyes döntést hozni a kellő időben. Az számít, mit tudsz eredmények szempontjából felmutatni, milyen eredménnyel tudod motiválni a csapatodat az elérendő célok érdekében.

– A MOL Románia korábbi vezetőváltásaikor előre sejteni lehetett, hogy új igazgatót fognak kinevezni. A sajtó számára május elsejei beiktatása azonban derült égből érkezett. Az Ön esetében is így történt ez, vagy belső körökben már rég tudni lehetett, hogy Ön váltja Ferencz I. Szabolcsot?

– Azt elmondhatom, hogy valóban relatív gyors döntés volt, és a döntés eredménye, a MOL Románia vezetésének felajánlása megtisztelő volt számomra. Megtisztel továbbá az is, hogy egy jó eredményekkel rendelkező szakember, Ferencz I. Szabolcs kollégám itt végzett munkáját folytathatom, de tulajdonképpen az a legfontosabb, hogy mindketten, a MOL-csapat tagjaiként, új beosztásainkban is arra törekszünk, hogy érdemben hozzájáruljunk a vállalat üzletmenetének fejlesztéséhez és megerősítéséhez.

– Hogyan fogadta a hírt?

– Minden bizonnyal ez volt a karrierem egyik legfontosabb pillanata. A MOL Románia vezetésének elvállalása az utóbbi évek munkájának elismerését jelenti számomra, ugyanakkor egy olyan kihívás is, amely kötelez, hogy legalább olyan jó eredményekhez vezessem a vállalatot, mint amilyenek az elődeim vezetése alatt valósultak meg.

– Ugyan csíkszeredai születésűként tulajdonképpen nem hazatért, amikor Bukarestbe költözött, de a kolozsvári kezdetek után dolgozott már ott. Mennyiben különbözik egymástól Budapest – ahonnan érkezett – és a román főváros?

– Budapest és Bukarest sok közös vonással rendelkezik, mindkettő jelentős pólusa a közép-kelet-európai üzleti világnak. Bukarest nagyon sokat fejlődött az utóbbi években, és ez továbbra is folytatódni fog, annak a rendkívüli potenciálnak köszönhetően, amelyet Románia jelent ebben a régióban.

– Férje eközben Londonban dolgozik. Mikor tudnak időt szakítani a találkozásra?

– Az idő általában véve rendkívül értékes dolog, számunkra pedig még fontosabb, mivel két különböző országban dolgozunk. Éppen azért, mert annyira „kevés”, minden pillanatnak örülünk, és értékeljük azt, amink van. A megszokottnál kicsit többet kell utaznunk, ezt mindketten bevállaltuk, és ennek függvényében ehhez igazodva osztjuk be szabadidőnket is.

– Alig pár hete foglalta el elnöki székét, ezért nem is kérdezem arról, hogy mitől lesz más a Daradics Kinga vezette MOL Románia a Ferencz I. Szabolcs által irányítottnál. Arra azonban kíváncsi lennék, hogy melyek voltak egy újonnan kinevezett igazgató első lépései.

– Még a beilleszkedés időszakát élem, a beleszokás azonban természetes módon történik. Az első lépések magától értetődőek voltak – megismerni a csapat tagjait és meghatározni, egyértelműsíteni a közép- és hosszú távú célkitűzéseket. Nem részletezném a tevékenységeket, azt viszont elmondhatom, hogy határozottan körvonalazott célkitűzéseim és követendő irányvonalaim vannak, amelyekhez és amelyek mentén a csapatomat vezetem.

– Konkrét elképzelésekkel érkezett Bukarestbe vagy a MOL Romániának vezetőtől függetlenül követnie kell a központ által megszabott irányt?

– A MOL Románia a MOL-csoport tagja, fejlesztési stratégiája pedig a MOL-csoport követelményeivel egybevágó irányvonalak mentén van kidolgozva, én pedig ezt a stratégiát tekintem a leghangsúlyosabb célnak. Ugyanakkor kiemelten fontos a cél megvalósítása érdekében, hogy a vezető a helyi valóságoknak, piaci helyzetnek megfelelően próbálja megtalálni, beazonosítani és csapatával megvalósítani a legjobb megoldásokat a csoport által elfogadott célkitűzések elérésének érdekében.

– Nem hagynám figyelmen kívül azt a tényt, hogy egy magyarországi anyavállalatról beszélünk. Az elmúlt nyolc év alatt érezte valaha, hogy könnyebb lenne, ha mondjuk egy német multit képviselne Romániában?

– A MOL egy Magyarországon bejegyzett és onnan „kifejlődött” multinacionális vállalat, szervezeti kultúrájánál fogva inkább nevezném nemzetközinek, én ebben a közegben dolgoztam. Ezenkívül a vállalat komoly szakmai elismerésekkel rendelkezik, stratégiai szinten foglalkozik működése hosszú távú gazdasági fenntarthatóságával. Bekerült például – egyedüliként a régióban – a Dow Jones Fenntarthatósági Indexbe. Továbbá, az üzleti világban a lehetőségek viszonylatában beszélünk a vállalatról, ez a meghatározó szempont. Ezért is nehéz azt eldönteni, hogy mi lenne könnyebb. Amúgy is az embernek az adott helyzetből kell a lehető legjobb eredményeket kihoznia.

– Az elmúlt hónapokat a közbeszéd szintjén meghatározta a folyamatos üzemanyag-drágulás. Milyen trendek várhatóak az árak tekintetében?

–Amikor az üzemanyagok áráról beszélünk, több tényezőt kell figyelembe vennünk, ezek nagyobbrészt igen változékonyak: a világ kőolajtartalékai, a termelési befektetések és költségek, a tárolás és szállítás költségei, a kőolajipari termékek iránti kereslet alakulása, az alternatív energiaforrások fejlődése, az adók stb. A világgazdaság egy erőteljes recesszió utáni regeneráció időszakát éli, 2010-ben pedig a kőolaj iránti kereslet váratlan mértékű növekedésének lehettünk tanúi. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) adatai szerint a növekedés napi 2,8 megabarrel volt, ami az utóbbi 30 évben a második legnagyobb növekedésmennyiség. E tendencia oka elsősorban a kínai piac keresletének növekedése, amelynek következtében az árfolyam megközelítette a hordónkénti 100 dollár értéket. Azóta a közép-keleti és észak-afrikai instabilitás és akadozó kőolajszállítás újabb árnövekedéshez vezetett. Az árak továbbalakulását nehéz megjósolni, hisz a piacokon jelen vannak a félelmek ezen geopolitikai mozgások, változások tovább folytatódásától.