Agyelszívás felsőfokon: nem csak az eperszedők mennek el

A világbanki elemzés szerint a migráció alapvető okait hosszú távú politikákkal tudnák megoldani a helyi hatóságok valamennyi olyan országban, ahol gondot jelent az elvándorlás intenzitása, ilyenek lehetnek a munkahelyteremtés bátorítására irányuló intézkedések, a felsőoktatásba való beruházások, vagy a nők munkaerőpiaci esélyeinek növelésére irányuló lépések.

Számottevő ugyanakkor azoknak a munkaképes román állampolgároknak az aránya is, akik még soha nem dolgoztak – az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat adatai szerint jelenleg

Mint az iskolázottság alapján készített lebontásból kiderül, 900 000 személynek, akinek még soha nem volt munkahelye, középfokú végzettsége van. További 700 000 nyolc osztályt végzett, 73 000 pedig egyetemi oklevéllel rendelkezik.

 A népesség összes szegmense érintett

„Romániában gyakorlatilag a népesség összes szegmense érintett a kivándorlásban” – értékelte a legfrissebb statisztikai adatokat a Krónika megkeresésére Kiss Tamás szociológus. Elmondása szerint ugyanakkor a statisztikák értelmezésekor azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők nagyobb eséllyel jelennek meg a statisztikákban, mint a kétkezi munkások. Kiss Tamás szerint a világbanki számsorokban szereplő adatot, miszerint az elvándorlók 40 százaléka felsőfokú végzettséggel rendelkezik, úgy érdemes felfogni, hogy ez a számarány csak a regisztrált kivándorlók körében érvényes adat.

1990 után például elsősorban a városon élő, magasabban képzett lakosság indult el Nyugat irányába. A 2000-es években már felülreprenzentáltak lettek a kisvárosokból elvándorlók – főként olyan településekről van itt szó, amelyekre a kommunizmus éveiben a monoindusztriális fejlesztés volt jellemző, az ipar viszont 1990 után leépült.  Ezt követően a falvak népe indult útnak egy jobb élet reményében, amikor pedig a 2007-es európai uniós csatlakozást követőn megnyílt az EU munkaerőpiaca a román állampolgárok előtt, és a korábbinál jóval könnyebben lehetett tőlünk nyugatabbra munkát vállalni, nagyon nagy számban távozott a munkaerő.

 A magyaroknál alacsonyabb az elvándorlási kedv

Kérdésünkre, hogy mennyire jellemzőek hasonló trendek Erdélyre, azon belül az olyan tömbmagyar vidékekre, mint a Székelyföld vagy az Érmellék, Kiss Tamás elmondta, konkrét adatok csak a 2011-es népszámlálással bezárólag vannak. A rendelkezésre álló információ tükrében viszont elmondható, hogy

az anyaország vonzereje viszont egy adott ponton csökkenni kezdett, és ettől kezdődően a románság mindig felülreprezentált az elvándorlási statisztikákban. A szociológus ugyanakkor kiemelte, láthatjuk azt is, hogy most sincsenek úgy kiürülve az érmelléki vagy a székelyföldi települések, mint amilyen mértékű elvándorlást láthatunk például a moldvai vagy éppen Beszterce-Naszód megyei vidékeken.

Kiss Tamás elmondása szerint ugyanakkor az elmúlt években újra nőtt a nyugat-európai országok vonzása, a legnépszerűbb Németország, de ott inkább cirkuláris migrációt tapasztalnak a szakemberek, vagyis hogy nem végleges az elvándorlás, hanem az emberek elmennek, dolgoznak, a félretett pénzzel pedig hazatérnek.

– válaszolta kérdésünkre a szakértő.

Ami a felsőfokú végzettséggel rendelkezőket illeti, Kiss Tamás is megerősítette, hogy egyértelműen felülreprezentáltak az orvosok, akik tömegével hagyják el Romániát, majd az olyan szakmák következnek, amelyek kevésbé kultúra- vagy nyelvfüggőek, tehát a tanárok és más humán szakmák képviselői kevesebben távoznak Nyugatra, vagy ha mégis megteszik, akkor nagy valószínűség szerint nem a tanult szakmájukban vállalnak munkát.

 Ki nem dolgozik?

Amikor az Eurostat statisztikájáról kérdeztük, ami szerint a munkaképes romániai lakosság 13 százaléka nem dolgozik, és soha nem is vállalt munkát, Kiss Tamás közölte, óvatosan kell kezelni a Digi 24 hírtelevízió által idézett számsorokat. Meglátása szerint ennek a csaknem 1,7 millió, a munkaerőpiacon nem aktív polgárnak a jelentős részét azok a 18 év felettiek képezik, akik még tanulnak. A ténylegesen inaktívak jó része eldugottabb falvakon, vagy a már említett, monoindusztriális központokban, azok közelében él, ahol a rendszerváltás óta leépült az ipar, és nem elhanyagolható az sem, hogy a formális munkaerőpiacról nagyban kizárt a roma lakosság. A szociológus elmondása szerint Moldvában és a dél-keleti országrészben kedvezőtlenebbek a trendek, de Erdélyben sem egységes a kép, a legrosszabb helyzetben a dél-erdélyi megyék vannak, mint például Hunyad megye, ahol a bányákat bezárták, és ezt követően nem zajlott reindusztrializáció, nem történtek fejlesztések.