A hét gyermeket felnevelő Dánél házaspár szerint az Istenbe vetett hit a biztos út

Péter Beáta 2019. május 13., 13:54 utolsó módosítás: 2019. május 13., 13:55

A hit mindig is fontos szerepet töltött be a csíkszeredai Dánél család életében, erre alapozzák mindennapjaikat, ez segített túllépni a nehézségeken, de megélni az örömöket is. A Dánél házaspár hét gyermeket nevelt fel – a családanya, Magdolna mesélt nekünk arról, hogyan élik meg az Istenhez közeli életet.

A Dánél család az unoka keresztelőjén 2018 decemberében

Legkisebb gyerekük 15 éves, a legnagyobb 33, és már egy unokával is büszkélkedik a Dánél házaspár. Mindig vallásos szellemben nevelték őket, és fontos volt számukra a magyarságtudat elültetése is bennük. „Az anyai nagymamám nagyon sokat imádkozott. Nem laktunk együtt, de ő számon tartott minden unokát, hogy ki mivel foglalkozik, mit csinál, hová utazik. Mindig tudta, kinek mikor van vizsgája, mindig imádkozott értünk, és azok a vizsgák sikerültek.

Sokszor valósággal kiimádkozta ezek sikerét.

Nagyapámat a negyvenes években behívták munkaszolgálatra. Megbetegedett, tífuszt kapott, »meghalt«, kirakták a hidegházba. Öt nap után tért magához, és Jászvásárról hazajött. Utána még született két gyerekük, egyik édesanyám, a másik a húga. Nagyapám korábban meghalt, de nagymamám 102. évében. Elgondoltam, hogy annyi nehézsége volt, két világháborút élt meg, nyolc gyereket szült, szárazság volt stb. És ők közben házat építettek a kicsi magyar világban, mert a családokat akkor is segítette a magyar állam. Még így is nehéz volt nekifogni a házépítésnek annyi gyermekkel, de nagymamám bízott az isteni gondviselésben.

És sikerült. A gyermekek mind szakmát tanultak.

Bennem meggyőződésként élt, hogy ezeket ő mind kiimádkozta. Ritkán panaszkodott, nagyon érdeklődő volt minden iránt, és viszonylag jókedvű, nem egy elesett ember, annak ellenére, hogy sokat betegeskedett. Valószínű, hogy ez is hozzájárult a hitemhez. Később egyre gyakrabban meggyőződtem róla, hogy valóban működik a gondviselés az én életemben is.”

Közös úton

Úgy véli, szerencsés volt a találkozása férjével, Sándorral, mert ő is ugyanúgy az Istenbe vetett hitre alapozta az életét. A Dánél házaspárnak a gyereknevelésben is sokat segített a hitük, és azt próbálták gyerekeiknek is átadni, hogy legyen egy biztos kiindulópontjuk.

Főleg ebben a zűrzavaros világban, ahol sokféle hatás éri a gyermekeket, fontos, hogy Isten legyen a biztos kiindulópontjuk, és oda mindig vissza tudjanak térni, erőt meríteni az élet ügyes-bajos dolgaihoz.

Isten törvényei olyanok, mint a jelzőtáblák a turistaúton, ha azokat követed, akkor biztos, hogy célba érsz. Kicsi koruk óta naponta együtt imádkoztunk, s ha valamelyiküknek nagyobb gonddal kellett megküzdenie, mint például vizsga, utazás, betegség, fontos döntéshozatal, akkor megsokszoroztuk a fohászkodást. Úgy látom, ez a gyermekeink életében is jól bevált módszer, nagyon hálásak a kapott kegyelmekért. Azért külön szüntelenül imádkozom, hogy olyan barátokra találjanak, akikkel könnyebb együtt járni a jó úton, és meg tudják beszélni, osztani felmerülő kérdéseiket, élményeiket.

Én azt szoktam mondani nekik, hogy mindig a lényegre figyeljenek, tudják, honnan jönnek és merre tartanak.

Ne válasszuk szét a hétköznapi életünket a vallásos élettől, hanem hagyjuk, hogy Isten kegyelme és gondviselő szeretete átitassa mindennapjainkat. Tartsuk egyensúlyban az életünket testileg, lelkileg, szellemileg. Kamatoztassuk mindennap Istentől kapott képességeinket magunk és mások javára, örömére.”

Dánél Magdolna: Isten törvényei olyanok, mint a jelzőtáblák a turistaúton, ha azokat követed, akkor biztos, hogy célba érsz

Beleszámítva az Ő akaratát is

A családanya elmondta, mindig is úgy próbálta Istenbe vetni bizalmát, hogy beleszámította az Ő akaratát is. Azt is a nagymamájától tanulta, hogy a problémák nem mindig jelentenek problémát.

Ha valamit óriási nehézségként élünk meg, később magyarázatot nyer, hogy az miért történt, és legtöbbször épp a javunkra. Mert Isten képes mindent a javunkra fordítani”

– hangsúlyozta. Hozzátette, mindig megerősítette őt hitében az a tudat, hogy ez az élet túlmutat a földi léten. „Az örök élet reménye más látásmódot ad az embernek. Enélkül sivár és értelmetlen lenne az életem.”

Magdolna most már nemcsak édesanya, nagymama is. Kérdésünkre, hogy miként tudná átadni azt a példát, amelyet gyerekeinek is mutatott, úgy válaszolt, hogy fiukon, Csabán keresztül. „Sajnos nem a közelemben él az unokám, elég távol van.

De még öt-hat napos volt, amikor egyik este a fiunkkal beszélve megkérdeztem, mit csinálnak, lefektették-e már a babát. Azt válaszolta, hogy megfürdették, és következik az ima, majd a meseolvasás. Erre mondják, hogy nem lehet elég korán kezdeni.

Jók ezek a visszajelzések, mert azt igazolják, hogy sikerült bennük elvetni valamit az Istenhez való ragaszkodásból. A nemzetiségre is elég nagy hangsúlyt fektettünk a népszokásokon, néphagyományokon keresztül. Fontos, hogy gyermekeink ismerjék népdalainkat, néptáncainkat. Hit, hazaszeretet, ez a kettő nagyon erős vonal Sanyiban is és bennem is. Aztán reménykedünk, hogy tényleg megfogant az elültetett mag és szárba szökken. Egyelőre úgy tűnik, hogy mindenki nagy családot szeretne. Adja Isten, hogy így legyen!”

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat