A színházak évadjai általában ősszel kezdődnek és nyárig tartanak, ám a naptári év végén is szokás mérleget vonni, legalábbis a publikum szempontjából. Lássuk, mit és hogyan játszottak 2017-ben Erdély néhány magyar színházában.
Tőkés László EP-képviselő nemrég ünnepelte első EP-mandátumának tízéves évfordulóját. A volt református püspökkel a román egyesülési centenáriumról, az erdélyi magyar-magyar párbeszédről, 1989 örökségéről és Európa lehetséges jövőjéről beszélgettünk.
A román labdarúgó-bajnokság két hónapig szünetel, ám már mindenki a jövő évre elmaradt négy fordulót tervezgeti, hiszen nem mindegy, hogy az alapszakasz után ki végez az élen, és ki kerül be a rájátszásba.
Mondják, hogy nagy emberekkel kizárólag jelentős dolgok történnek. Nem kell hinni a szóbeszédnek: bármelyik zsenivel megeshet az, ami velünk, hétköznapi földönfutókkal. Csakhogy az ő hírük messzebb terjed, és történeteiket általában jegyzi az utókor.
Ha kell, templomban vagy vetélkedőn szaval; ha kell, honvédsírokat gondoz, vagy fakultatív magyarórákat szervez, de vállal idegenvezetést helytörténeti előadással megspékelve. A nyolcvan esztendős Czernák Ferenc a lippai magyarság mindenese.
Az Érmellék nem olyan jelentős tájegység, de annál több különlegességet, híres embert, történelemformáló eseményt, legendás történeteket adott a Kárpát-medencének. Az ottományi uradalmi ház egykori lakóinak eredtünk nyomába.
A közszolgálati csatornák változatos műsorkínálatukkal gazdagítják a nézők és a hallgatók ünnepét. A palettán közvetítések, a karácsonyhoz illő filmek, összeállítások szerepelnek.
Rendszeres klubtevékenységekkel, az idős emberek látogatásával, ápolásával, segélycsomagok és szükség esetén orvosi segédeszközök biztosításával is igyekszik segíteni az Unitarcoop Alapítvány Maros megyében.
A 2017-es évemet az új keletű magyar sportág, a teqball határozta meg, amely mellett kiemelném a számos sportolóval és szakvezetővel készített interjúimat is. A kettő azonban összekapcsolódik.
Ha a mai társadalmaknak van jól körülírható tömegbetegsége, akkor az egyértelműen az állandó elégedetlenség, a vágyálmok által kergetett délibábok, a pénzzel és gazdagsággal társított és utolérhetetlennek tartott jólét.
Idén elhatároztam, hogy felzárkózom a divathoz. Mi több, megelőzöm azt. Májusban elkezdtem készülni a karácsonyra.
Nemsokára új évet kezdünk. A 2018-ast. Több szempontból lesz emlékezetes, fontos vagy éppen különös.
A szomszédasszony nem érti, Mártika miért nem ideges karácsony előtt. Nem tudja, hogy Mártika januárra is hagy a takarításból, hogy csak annyit főz, amennyit energiája, kedve enged, hogy nem lyuggatja ki a kezecskéit, mert férjét is bevonja a sikálásba.
Ma még advent van, várakozunk, de hamarosan eljön a találkozások ideje. Számomra a karácsony már kisgyermekként is először a templomi csendességet, az ünneplést jelentette, s csak utána következett a családi karácsonyozás.
Lelkészcsaládban született, több iskolába járt, később börtönbe került, majd a teológiára felvételizett. Mezőségi lelkipásztorsága után került a teológiára, ahol a diákok kedvence lett. Dr. Kozma Zsolt nyugalmazott teológia professzorral beszélgettünk.
A teológusokat naphosszat zsoltárokat éneklő, Bibliát tanulmányozó diákokként képzelik el. Pedig a lelkésznövendékek nemcsak legáció idején élik hivatásukat. A diákokkal a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet humanitárius programjairól beszélgettünk.
Hitevesztett világunkban a karácsonyi üzenetnek kiemelt szerepe lehet mindenki számára. Azoknak is, akik tanácstalanul bolyongnak, és nem értik, mi történik velük és körülöttük, merre sodródik a világ, illetve miért nem olyan, mint amilyennek elképzelték.
Az új adóreform megtizedeli a helyi önkormányzatok költségvetését. Ennek sok városban a helyi kulturális intézmények látják a kárát. Hargita megyében a kiadások kényszerű lefaragása hatékonyabb együttműködésre kényszeríti a kulturális intézményeket.