
Virtuális szülinapi torta Facebook-módra
Fotó: Facebook
Furcsának tűnhet, de a közösségi médiában lassacskán immár senkit nem köszöntök fel születésnapján. Megvan ennek is a magyarázata: társadalmunk mérhetetlen felületessége.
2025. július 05., 12:542025. július 05., 12:54
2025. július 05., 13:002025. július 05., 13:00
Évekkel ezelőtt én is azok közé tartoztam, akik igyekeztek minden Facebook-ismerősnek szülinapi jókívánságokat küldeni. A magam rendjén pedig mindenkinek egyenként megköszönni, aki valamilyen úton-módon megemlékezett rólam. Voltak, akik szívecskét, mások szöveget vagy stilizált szülinapi tortát küldtek egy-egy gombnyomással. Az elején még szóban reagáltam, azaz szöveget is írtam, de amikor sokasodni kezdtek a köszöntések, már csak egy-egy lájkgombbal jeleztem, „igen, vettem az adást, láttam a köszöntést, értékelem”.
„Mégsem lehetek ennyire népszerű, ennyire kedves ily sok embernek” – morfondíroztam. „Vajon mivel érdemeltem ki?” – kérdeztem nem kis naivsággal.
Hát...elég hamar megtudtam. Következő évben ugyanis senki, azaz senki nem köszöntött fel (amúgy azóta sem). Legalábbis a világhálón nem. Egy-két kedves ismerős felhívott telefonon, és boldogságot, egészséget kívánt – mert így illik. Személyesen. A telefonhívás azért mégiscsak személyesebb, mint egy színes lufi, amelyet egy gombnyomással a másik üzenőfalára továbbítunk anélkül, hogy tudnánk, él-e még vagy sem. Merthogy találkoztam már olyan esettel is, amikor rég elhunyt ismerősömet köszöntötték fel olyanok, akiknek fogalmuk sem volt, hogy az illető személyt már évek óta eltemették. A „Nyugodjék békében!”, „Örökre emlékezni fogunk rád”, „Mindig hiányozni fogsz” jellegű bejegyzések mellett ugyanis felfedeztem a „Boldog szülinapot!” vagy „Élj sokáig!” típusú üzeneteket.
Felszínes világban élünk, felszínesek a kapcsolataink is. Csak akkor gondolunk a másikra, ha a szülinapot jelzi a rendszer. Ha nem, már fogalmunk sincs, hogy az illető még létezik-e. És ez a felületesség mindennapjainkat is jellemzi. ,,Hogy vagy?” – kérdezzük a másikat, amikor rohanó világunkban összefutunk egy-két percre. De arra már kevés embernek van ideje és főleg türelme, hogy a feltett kérdésre adott esetleg hosszabb választ meghallgassa. Mert fut is tovább. Lassacskán már ez a kérdés is olyan köszönési formává válik, mint az amerikaiaknál a How are you? (hogy vagy?). Emlékszem, évtizedekkel ezelőtt mily sokszor magyarázta az angoltanárom, hogy erre a kérdésre nem az a (udvarias) reakció, hogy igyekszem a valóságnak megfelelően válaszolni, hanem az ismétlés: How are you?
Nos, ezt a felületességet próbáltam kiküszöbölni az én sajátos módszeremmel.
S akit esetleg még fel is hívok telefonon, hogy rákérdezzek, miként érzi magát. Lehet, hogy udvariatlan részemről a lépés, de úgy érzem, egyrészt így a becsületes. Másrészt meg vagyok győződve, hogy az ismerősök a sok száz szívecske és torta között nem épp az enyémet fogják hiányolni.
Balázs Ferenc (1901–1937), a kiemelkedő unitárius lelkész, költő, író, faluszervező szellemi örökségére összpontosít 2026-ban a Magyar Unitárius Egyház. Kovács István püspök megkeresésünkre Balázs Ferenc szerteágazó tevékenységéről beszélt.
Az Alföldön ügyes kezű mesteremberek is készítették, Erdélyben tamburaként emlegették, Kodály a szegények hangszerének nevezte. Ma virágkorát éli: hungarikum lett, és egyre többen veszik kézbe. Gyermek- és ifjúsági citeratalálkozón jártunk Maros megyében.
A börtönlelkészi szolgálat láthatatlan, mégis létfontosságú terület a lelkipásztori munkában. Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor a szamosújvári és besztercei börtönökben vigaszt, reményt és Isten igéjét viszi a rabok számára.
„Reformátusnak kell maradnunk, a Szentírásra és hitvallásainkra építve” – vallja Kolumbán Vilmos József erdélyi református püspök. Interjúnkban Kolumbán Vilmos József a Református Egyházak Világközössége progresszív teológiai irányáról is beszélt.
Legyen szó képzőművészetről vagy irodalomról, műveiben visszaköszönnek a természettel összhangban élő faluközösségbe kapaszkodó gyökerek, az irányt mutató népi bölcsességek, a sallangok nélküli kifejezések, a deportálást túlélők közösségi traumája.
A rövid ideig tartó hideghullámot követően szerdától ismét enyhe, csapadékban gazdag időjárás várható, a nappali csúcshőmérséklet elérheti a 10 fokot. Melegfronti hatásokra kell számítani.
Kutyaszorítóba kerültek a négypárti bukaresti kormánykoalíciót alkotó politikai alakulatok, köztük is kiemelten az RMDSZ: úgy kell elszámolniuk a felháborodott polgárok előtt a népszerűtlen intézkedésekért, hogy a döntést közösen hozták meg.
Házi készítésű hústermékek és pálinkák versenyét szervezi immár negyedik éve egy lelkes fiatalokból álló csapat a Kolozsvártól mintegy húsz kilométerre fekvő Tordaszentlászlón. A többség számára a rendezvény remek gasztronómiai alkalomnak számít.
A reformáció genfi emlékművétől kőhajításnyira fekvő gyülekezeti házban ma is hangzik a magyar ige. A svájci városban Dániel Levente erdélyi ösztöndíjasként szolgál, amely a magyar diaszpóra számára egyszerre lelki otthon, kulturális kapaszkod&oac
Csütörtök délután nyílt meg az Apáczai 400 című képzőművészeti kiállítás a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum dísztermében. A tárlat Apáczai Csere János sokoldalú szellemi öröksége előtt tiszteleg, kort&am
szóljon hozzá!