
Virtuális szülinapi torta Facebook-módra
Fotó: Facebook
Furcsának tűnhet, de a közösségi médiában lassacskán immár senkit nem köszöntök fel születésnapján. Megvan ennek is a magyarázata: társadalmunk mérhetetlen felületessége.
2025. július 05., 12:542025. július 05., 12:54
2025. július 05., 13:002025. július 05., 13:00
Évekkel ezelőtt én is azok közé tartoztam, akik igyekeztek minden Facebook-ismerősnek szülinapi jókívánságokat küldeni. A magam rendjén pedig mindenkinek egyenként megköszönni, aki valamilyen úton-módon megemlékezett rólam. Voltak, akik szívecskét, mások szöveget vagy stilizált szülinapi tortát küldtek egy-egy gombnyomással. Az elején még szóban reagáltam, azaz szöveget is írtam, de amikor sokasodni kezdtek a köszöntések, már csak egy-egy lájkgombbal jeleztem, „igen, vettem az adást, láttam a köszöntést, értékelem”.
„Mégsem lehetek ennyire népszerű, ennyire kedves ily sok embernek” – morfondíroztam. „Vajon mivel érdemeltem ki?” – kérdeztem nem kis naivsággal.
Hát...elég hamar megtudtam. Következő évben ugyanis senki, azaz senki nem köszöntött fel (amúgy azóta sem). Legalábbis a világhálón nem. Egy-két kedves ismerős felhívott telefonon, és boldogságot, egészséget kívánt – mert így illik. Személyesen. A telefonhívás azért mégiscsak személyesebb, mint egy színes lufi, amelyet egy gombnyomással a másik üzenőfalára továbbítunk anélkül, hogy tudnánk, él-e még vagy sem. Merthogy találkoztam már olyan esettel is, amikor rég elhunyt ismerősömet köszöntötték fel olyanok, akiknek fogalmuk sem volt, hogy az illető személyt már évek óta eltemették. A „Nyugodjék békében!”, „Örökre emlékezni fogunk rád”, „Mindig hiányozni fogsz” jellegű bejegyzések mellett ugyanis felfedeztem a „Boldog szülinapot!” vagy „Élj sokáig!” típusú üzeneteket.
Felszínes világban élünk, felszínesek a kapcsolataink is. Csak akkor gondolunk a másikra, ha a szülinapot jelzi a rendszer. Ha nem, már fogalmunk sincs, hogy az illető még létezik-e. És ez a felületesség mindennapjainkat is jellemzi. ,,Hogy vagy?” – kérdezzük a másikat, amikor rohanó világunkban összefutunk egy-két percre. De arra már kevés embernek van ideje és főleg türelme, hogy a feltett kérdésre adott esetleg hosszabb választ meghallgassa. Mert fut is tovább. Lassacskán már ez a kérdés is olyan köszönési formává válik, mint az amerikaiaknál a How are you? (hogy vagy?). Emlékszem, évtizedekkel ezelőtt mily sokszor magyarázta az angoltanárom, hogy erre a kérdésre nem az a (udvarias) reakció, hogy igyekszem a valóságnak megfelelően válaszolni, hanem az ismétlés: How are you?
Nos, ezt a felületességet próbáltam kiküszöbölni az én sajátos módszeremmel.
S akit esetleg még fel is hívok telefonon, hogy rákérdezzek, miként érzi magát. Lehet, hogy udvariatlan részemről a lépés, de úgy érzem, egyrészt így a becsületes. Másrészt meg vagyok győződve, hogy az ismerősök a sok száz szívecske és torta között nem épp az enyémet fogják hiányolni.
,,Ez egy következmények nélküli ország, ahol mindent ellopnak” – mondogatta az utóbbi időben szomszédom magyarországi unokatestvére, akiről utólag kiderült, hogy jobban él, mint sokan közülünk Erdélyben.
Temesvár mellett feltárt avar lovas harcos sírok újraírhatják a térség avar múltjáról alkotott eddigi ismereteket. A leletek szerint az avar elit nemcsak jelen volt a Bánságban, hanem katonai és gazdasági ellenőrzést is gyakorolhatott.
A következő három napban a néphagyományból ismert fagyosszentek idén nem hozzák „igazi formájukat”: a meteorológiai előrejelzések szerint Erdély legnagyobb részén nem kell fagyra számítani.
Egy japán kisváros művelődési házában erdélyi ételek főnek: tyúkhúsleves, pörkölt, töltött káposzta kerül az asztalra, a falakon kalotaszegi minták, a konyhában pedig egy olyan ember dolgozik, aki mindezt nem tanulta, hanem hozta magával.
Az e heti fejlemények ismét csak bizonyították, hogy nincs olyan súlyos válsághelyzet Romániában, amelyet a politikai osztály ne lenne képes tovább fokozni.
Bár csütörtökön többfelé alakultak ki záporok Erdélyben, a gazdák többsége hiába várt a tartós, kiadós csapadékot. A meteorológiai előrejelzések szerint azonban a hétvégén többfelé megérkezhet az eső.
Erőltetett menetben látott neki a bukaresti kormány a védelmi képességek fejlesztését szolgáló európai SAFE-program végrehajtásának, amelynek keretében közel 17 milliárd euró áll Románia rendelkezésére.
Lépésről lépésre Isten igéjének a fényében próbál előre haladni a megalakulásának 30. évfordulóját idén ünneplő Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség, amelyben Rácz Ervin Lajos lelkipásztor szerint megpróbálják összehangolni a generációkat.
Fontos mérföldkőhöz érkezett az apahidai református közösség templomépítése: a Krónika munkatársainak jelenlétében időkapszulát helyeztek el az épülő torony egyik szegletében.
Erdélyben még rétegjelenség a gombatermesztés, de egyre többen látnak benne lehetőséget. A székelyföldi Márton Zoltán gourmet-gombákat termeszt, hírportálunknak arról beszélt, hogyan működik a termesztés, mivel érdemes kezdeni, és meg lehet-e élni belőle.
szóljon hozzá!