Hirdetés
Somogyi Botond

Somogyi Botond

Meddig lehet szokni?

2017. június 18., 19:152017. június 18., 19:15

2017. június 22., 22:142017. június 22., 22:14

Megerőszakoltak és brutálisan megkínoztak muzulmán férfiak Párizs külvárosában egy 18 éves lányt, mert az fehér, francia és disznóhúst zabál. Még a 13 éves (igen, nem elírás) srác is „beszállt a buliba”. Biztos a migránssimogatók majd kitalálják, hogy az illetők nem illeszkedtek be, munkanélküliek voltak, frusztráltak és csupán az energiájukat vezették le. Vagy esetleg a lány öltözéke provokálta őket. Merthogy ezeket szokták mondani, írni a sajtóban – a békés, agymosott, a médiának mindent elhívő nyugat-európai polgár pedig ezt be is veszi. Sokadjára.

Kezdhettem volna a cikket a manchesteri robbantással vagy a londoni gázolásos, esetleg a késes támadással is. Azok a hírek azonban nem mindennaposak: egy-két hétre esik „csupán” egy-egy ilyen több halálos áldozatot követelő horrorcselekmény. Én inkább a párizsit választottam, mert az ilyenek sajnos mindennaposak – a többi lopással, rablással, erőszakos cselekménnyel, nemi és verbális inzultussal együtt.

Csakhogy ezekről a média nemigen számol be. Mert a nyugat-európai ember mindennapjai közé tartoznak. Mint ahogy a torinói sikítva menekülő olasz riporternő esete is, aki szerencséjére élőben közvetítette, ahogy az olimpiai faluba telepített (igen, ez sem elírás) migránsok megtámadják.

Emlékszem, két évvel ezelőtt, amikor a muzulmán áradat elindult, azt mertem mondani, hogy néhány éven belül az atrocitások, robbantások mindennaposak lesznek. Családomból néhányan megmosolyogták kijelentésemet, illetve mélységesen elítélték. „Hogyan gondolhatsz ilyen szörnyűséget?”– szegezték nekem a kérdést.

A történelem engem is meghazudtolt. Bebizonyította, hogy nem kellett várni néhány évet. A szörnyűségek a nyugati országok állampolgárainak mindennapjaivá váltak.

A társadalom és a közvélemény pedig továbbra is – látszólag? – nyugodt. A sajtóban simogatják a migránsokat, a rendőrség hamisítja a bűnözési statisztikákat, a politikusok pedig mindehhez jó képet vágnak. Sőt, támadják a kelet-európai és balkáni országokat, amiért azok nem kérnek az újabb muszlimáradatból, és próbálják – ismerve a 150 vagy még annál is több török uralom következményeit – mindenféle eszközzel megállítani azt. Éppen ezért némileg érthetetlen a budapesti bíróság döntése, amely egy késsel elkövetett rablótámadás gyanúsítottját felfüggesztett (ez sem elírás) börtönbüntetésre ítélt, mert az oltalmazott (sic!) státusban levő palesztin volt.

A legfelháborítóbb és legcinikusabb talán nem is a felsorolt, számunkra érthetetlen hozzáállás, hanem az, ami a legutóbbi londoni merénylet után az angol főváros polgármesterének szájából hangzott el: meg kell szokni a hasonlókat, együtt kell élni a tudattal.

A hass, alkoss, gyarapíts, és a haza fényre derül jellegű magasztos eszmék kit érdekelnek már? Jöhet a franciaországi terrormerényletek után kidolgozott rendőrségi felszólítás, amelyet legutóbb éppen a brit fővárosban alkalmaztak: fuss, rejtőzz, telefonálj! Ezt kell tennie ma annak, aki Nyugat-Európában él vagy oda utazik, és netán terrorcselekmény részese, áldozata.

Mit nekünk Ausztrália, ahonnan visszafordítják a mig­ránsokkal megrakott hajókat vagy Japán, ahol törvénybe van iktatva, hogy muzulmánoknak tilos letelepedniük az országban (feltételezem, hogy ilyen szempontból a japánok magasan tesznek a polkorrekt szövegekre)?

Európát a sötét középkorba taszító nyugati politikusok szerint a megoldás továbbra sem az, hogy megvédjük kultúránkat, országhatárunkat, nem az, hogy befejezzük a „demokráciaexportot”, nem az, hogy a migrációt leállítjuk, a betolakodókat kiutasítjuk, hanem az, hogy szokjuk meg a terrorizmust. Vajon meddig lehet ezt még szokni?

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Na és hol marad a becsületes Románia?

Kereken egy héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon levontuk a következtetést, miszerint elbuktak Nicușor Dan proxyjai, kudarcot vallott Románia államelnökének második kormányalakítási kísérlete is.

Bede Laura

Bede Laura

Úgy vezessünk, hogy mindenki hazaérjen!

Viszonylag kezdő sofőrként akárhányszor rágördülök az úttestre, egy borsónyi félelmet még mindig érzek. S nem attól tartok, hogy jaj, nehogy elcsípjen a rendőr, amint átlépem a sebességkorlátot.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nicușor Dan játékos elnökké vált – de kivel is játszadozik?

Traian Băsescu után szabadon Nicușor Dan is a „játékos” államfők útjára lépett – az más kérdés, hogy ha minden rosszul megy, a szélsőjobboldali erők jelentőségét növeli azzal, hogy a királycsinálói szerep közelébe juttatja őket.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Elbuktak Nicușor Dan proxyjai, és az RMDSZ jól tette, hogy hozzájárult ehhez

Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.

Makkay József

Makkay József

A hatalom logikája felülírta a lojalitást

Nemcsak az állóvizeket kavarta fel, hanem valóságos örvényt idézett elő Nicușor Dan azzal, hogy a Nemzeti Liberális Párt megkérdezése nélkül miniszterelnök-jelöltnek nevezte ki a PNL egyik alelnökét, Adrian Veșteát.

Balogh Levente

Balogh Levente

Premontrei botrány: senki ne az áldozatot hibáztassa, még az RMDSZ se!

Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.

Páva Adorján

Páva Adorján

Nem csak a bankok trükkje: a botrány mindannyiunkról szól

Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.

Hirdetés