Magyarország: terrorfenyegetettség és alaptörvény-módosítás

Negyed évszázada térségünkben tömegek bíztak abban, hogy a kommunizmus bukásával és a nyugati demokrácia alkotmányjogi modelljének meghonosításával együtt a politikai kultúra, a gazdaság terén „fel fogunk zárkózni” a Nyugathoz. Hittük, hogy „The West Is The Best”, hogy Amerika a szabadság hazája, hogy a „demokratikus” országokban létezik tényleges „társadalmi érdekbecsatornázás”, érdekkiegyenlítés, szabad sajtó, igazságosság, méltányosság, hogy az ország sorsáról a nép dönt képviselőin keresztül, s hadd ne soroljam.

Ehhez képest mára tudjuk, hogy azEgyesült Államok mondvacsinált okokra hivatkozva indít háborút, ha érdekei úgy kívánják, nyomorba dönt országokat demokráciaexport címszó alatt, s Európára zúdítja a harmadik világ idegen és asszimilálhatatlan, beilleszkedésre semmi hajlandóságot nem mutató tömegeit. Tudjuk, hogy az igazi kérdések a színfalak mögött dőlnek el, a parlament csak kulissza, és a nyugati sajtó a nemzetközi pénzügyi világelit kezéből eszik. (Ajánlott irodalom Udo Ulfkotte két remek könyve a német sajtó egyenirányítottságáról.)

Ókori eredetű a különleges jogrend

Mivel formális szempontból jogállamban élünk, egy kormány keze meg van kötve nemcsak a háttérhatalom által bogozott láthatatlan szálakkal, de az alkotmányra épülő, demokratikusnak mondott jogrend által is. Orbán Viktor több ízben is látni engedte: tisztában van a „pusztító világerő” mibenlétével, a világ valódi működésével. Bár a létező mozgásteret nem játssza be teljesen, de érezhetően úgy tekint a magyar államra, mint a magyar nemzet önvédelmi és érdekérvényesítő eszközére. Ezzel szemben ha a magát baloldalnak mondó politikai hidra álláspontját nézzük, számukra az állam ideológiai semlegessége azt jelenti, hogy folytatódjék a Kádár–Aczél-i korszak nemzeti öntudatpusztítása, az állam pedig hódoljon be a globális háttérhatalmat aformális politika színpadán megjelenítő szereplőknek, az Egyesült Államoknak és az Európai Uniónak.

A 2011-es alaptörvény és annak módosításai arról szólnak, hogy a magyar jogrend a magyar nemzetpolitika szolgálatába álljon. S erről szól a hatodik alkotmánymódosítás is, mely terrorveszélyhelyzetben különleges jogkörrel ruházná fel a kormányt, lényegében lehetőséget adna a demokrácia legalapvetőbb játékszabályainak az ideiglenes felfüggesztésére. A különleges jogrend egyébként ókori intézmény, már a római köztársaság idején is válsághelyzetben fél évre diktátort választottak. A jelenlegi alkotmányjogi előírások szerint is lehetőség van bizonyos esetekben különleges jogrend bevezetésére, a tervezett módosítás egy új tényállást, a terrorveszélyhelyzetet iktatná az alaptörvénybe. Igen ám, de nincs már meg a sokat emlegetett kétharmad, az ellenzéki pártok pedig egytől egyig elzárkóznak a módosítás támogatásától, akárcsak a függetlenek, beleértve a Jobbikot is. Az ok nyilvánvaló. A Jobbik sem hiszi, hogy ha a különleges jogrend bevezetésének feltételeit a kormány állapíthatja meg, akkor ezzel a kabinet nem fog visszaélni.

Itt üt vissza a Fidesz sajátos „Jobbik-politikája”. Míg az első Orbán-kormány idején a MIÉP vonatkozásában a Fidesz arculatmeghatározó prominensei, Kövér László és Orbán Viktor, a mások által megbélyegzett párt alkotmányosságát hangsúlyozták, s csak a liberális szárny (Deutsch, Pokorni) ragadtatta magát szélsőségesezésre, a Jobbikot kezdettől az egész Fidesz ellenségként kezelte: hol MSZP-kreatúrának, hol Moszkva-bérencnek nevezték, és bevetették ellene a politikai szalonképtelenítés fegyverét is, miközben tudni lehetett, hogy nemzetpolitikai vészhelyzetben csak e pártra lehet majd számítani.

Életszerűtlen a négyötödös támogatás

A Fidesz most azzal vádolja a Jobbikot, hogy a terroristáknak kedvez, a Jobbik viszont azzal válaszol, hogy ők minden segítséget megadtak eddig a kormánynak ahhoz, hogy a migránsválságnak nevezett humánkatasztrófa ellen felvegye a küzdelmet, de abban nem partnerek, hogy a kormány bármikor alapjaiban korlátozhassa a demokráciát a saját belátása szerint.

Tény, ami tény, ha megnézzük azokat a példálózásokat, melyek eddig a kormány képviselői részéről elhangzottak (migránsok az autópályán, röszkei zavargás, Keleti pályaudvari ribillió) akkor bizony érthető, hogy egyesekben megszólal a vészcsengő. Ilyen helyzetek ugyanis a közeljövőben nagy valószínűséggel ismét elő fognak állni.

Mindkét fél álláspontja érthető. A kormány joggal hivatkozik arra, hogy a parlament négyötödös jóváhagyása, amit a Jobbik javasol, vészhelyzetben életszerűtlen, az ellenzék meg arra, hogy láttak már karón varjút és nem bíznak abban, hogy az új jogkörrel a kormány csak indokolt esetben fog élni.

A Fidesz és a KDNP ezzel együtt nekifut az akadálynak. A balliberális erők láthatólag idegesebbek, mint a Jobbik, még Facebook-csoportot is létrehoztak azért, hogy minden ellenzéki képviselőt morális nyomás alá helyezzenek. Egy nyelvpolitikai fordulattal „téglának” nevezik azt, aki esetleg megszavazza a módosítást, holott magasabb szempontok alapján is dönthet valaki így. Egyelőre csak kilenc képviselő ment bele az alaptalan erkölcsi zsarolás eme stupid játékába.

Nem elképzelhetetlen, hogy akad két renitens képviselő az ellenzék padsoraiban, hiszen a balliberális sajtó hangulatkeltésével ellentétben nem arról van itt szó, hogy „Orbán Viktor mit tehet majd meg”, hanem arról, hogy vészhelyzetben mit tehet meg a mindenkori kormány. Két szavazat kell tehát: az országgyűlés 2014-től 199 tagú, a módosítás megszavazásához az összes képviselő két harmadának támogatására van szükség, tehát 133 igen szavazatra. A Fidesz és a KDNP együtt 131 vokssal rendelkezik.

Hogy mi kerekedik ki ebből, azt majd a szavazáskor tudjuk meg. Ha átmegy a javaslat, akkor a kérdés nyugvópontra jut, ha nem, akkor a kormány vélhetően egyeztetni fog és kénytelen lesz engedményt tenni vagy lemondani a módosításról.