Ki a magyarokkal!

A kosárlabda szerelmeseként nem hagyhattam ki a női bajnokság döntőjének utolsó két mérkőzését. A kolozsvári és a sepsiszentgyörgyi csapatok összecsapása nem túl magas színvonalú, de izgalmas játékot hozott, amelyen a székelyföldi csapat végül győzedelmeskedett, így a lányok nyakába akaszthatták a bajnoki aranyérmet.

És akkor itt álljunk meg egy-két szóra. A mérkőzéseken voltak pillanatok, amikor a szentgyörgyiek csapatában egyetlen hazai születésű, mi több, egyetlen fehérbőrű játékos sem volt a pályán. Ami nem baj. De ehhez képest a székely himnusz zengését akár meg is mosolyoghatnánk, ha nem tudnánk, hogy nem kimondottan a messziről érkezett játékosokért szólt a nóta, akik ma itt játszanak, holnap amott, hanem Székelyföldért és a magyarságért, úgy általában. Ugyanígy az immár himnusszá nemesedett Nélküled című dal is. Nos, a másik oldalról meg is érkezett az ütős válasz: ki a magyarokkal az országból, Románia a románoké! Ezek a rigmusok kolozsvári sporteseményeken nem számítanak újdonságnak, skandálták már a győri kézilabdás lányok szereplésekor, és üvöltötték már a CFR meccsein is az U vendégszurkolói. Holott a kolozsvári focicsapatnak annyi köze sincs a magyarokhoz, mint a Sepsi SIC kosaras lányainak. De a szokás hatalma, ugye… A lelátókon soviniszta módon megnyilvánuló csőcseléktől talán jobbat nem is várhatunk. Nincs olyan tribün a világon, ahol olykor ne törne elő egyesekből a vadállat, és ez alól a legcivilizáltabb országok sem kivételek.