
Száznál is több, a 7–8. századból származó sírt azonosítottak már Vadverem határában
Fotó: ELTE BTK Régészettudományi Intézet
Több mint száz, 1300–1400 éves sírt tártak fel a Magyarlapád községhez tartozó Vadverem határában. A lovas és fegyveres temetkezésekben gazdag avar kori temető új megvilágításba helyezheti az egykori erdélyi közösségek életét, társadalmi viszonyait és kapcsolatrendszerét. Dobos Alpár régész, az ásatások aktív résztvevője a különleges temetkezési szokásokról, az avarok erdélyi jelenlétéről és a sókitermeléssel való lehetséges kapcsolatukról beszélt a Krónikának.
2026. november 22., 13:032026. november 22., 13:03
Az Erdélyi-medence avar kori történetének egyik fontos fehér foltját segíthetnek eltüntetni a Fehér megyei Magyarlapád községhez tartozó Vadverem (románul Odverem) határában zajló régészeti feltárások. A több mint öt éve kutatott temetőben eddig száznál is több, a 7–8. századból származó sírt azonosítottak, köztük számos lovas és lándzsás temetkezést. A leletek nemcsak az egykori közösség temetkezési szokásairól árulkodnak, hanem az avarok erdélyi jelenlétének, társadalmi berendezkedésének és gazdasági kapcsolatainak megismeréséhez is hozzájárulhatnak.
Amint Dobos Alpár, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karán belül működő Magyar Történeti Intézet társult oktatója, az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum régésze a Krónikának elmondta,
Még kevesebb azok száma, amelyek tudományos feldolgozása és közlése is megtörtént. A legtöbb esetben csupán kisebb kutatások eredményeire vagy véletlenszerűen előkerült leletekre támaszkodhatnak a szakemberek, ami jelentősen megnehezíti az avar kori Erdély társadalmi, gazdasági és életmódbeli folyamatainak vizsgálatát.
„Bár a vadvermi temető feltárása egyelőre nem teljes, a sírok elhelyezkedése alapján valószínűnek tartjuk, hogy már viszonylag kevés temetkezés maradhatott feltáratlanul. A lelőhely átfogó, több tudományterületet bevonó vizsgálata így jó lehetőséget kínál arra, hogy pontosabb képet kapjunk egy erdélyi avar közösség életmódjáról, temetkezési szokásairól, társadalmi viszonyairól és kapcsolatrendszeréről” – magyarázta a népvándorláskor szakértője, az ásatások aktív résztvevője.
Dobos Alpár (hátsó sor, balról a harmadik) az ásatásban résztvevő magyarországi és kolozsvári csapattagokkal
Fotó: ELTE BTK Régészettudományi Intézet
Az avarok erdélyi megjelenése és szállásterületük kiterjedése régóta vitatott kérdés a szakirodalomban. Dobos Alpár szerint valószínű, hogy
Mint kifejtette, a kora avar korban túlsúlyban vannak azok a lelőhelyek, amelyeken erőteljes germán hagyományok mutathatók ki. Ezek elterjedési területe a Kis-Szamos völgyének, nagy vonalakban a mai Székelyföldnek és Erdély délnyugati részének kivételével az Erdélyi-medence nagy részére kiterjedt. Ezzel szemben a késő avar korban már elsősorban a Maros és az Aranyos völgyében mutatható ki jelentősebb megtelepedés. Bár ez a térség az Avar Kaganátus peremvidékének számított, a 7–8. században valószínűleg egy helyi központ is működhetett itt.
A Maros völgyének Marosnagylak és Tövis közötti szakaszán, valamint a Lapádi-dombság nyugati részén viszonylag kis területen jelentős számú lelőhelyet ismernek. Az itt élő közösségek számára a Maros völgye jelentette a fő összeköttetést a Kárpát-medence belső területeivel.
Ilyen a lovas és lándzsás sírok gyakori előfordulása, a veretes övek alacsony száma, valamint bizonyos tárgytípusok, például az úgynevezett csillagcsüngős ékszerek és egyes lándzsaformák gyakoribb jelenléte.
A vadvermi leletek alapján ráadásul egyre valószínűbbnek tűnik az a korábban is megfogalmazott feltételezés, hogy az Avar Kaganátus belső területeivel fennálló kapcsolatok mellett az al-dunai térség is jelentős szerepet játszott az erdélyi közösségek anyagi kultúrájának alakulásában – hívta fel a figyelmet az egyetemi oktató.
Az idén feltárt sírok egyike
Fotó: ELTE BTK Régészettudományi Intézet
Dobos Alpár arról is beszélt portálunknak, hogy a vadvermi temető egyik legfeltűnőbb sajátossága a lovas temetkezések magas aránya.
Mint magyarázta, miközben a Kárpát-medence avar kori lelőhelyein a lovas temetkezések számos változata ismert, Vadveremben valamennyi lovat azonos módon helyezték a sírba: hason fekve, kelet–nyugati tájolással, vagyis az emberi sírokkal ellentétes irányban, rendszerint felszerszámozva. A lószerszámok alapján mind a kora, mind a késő avar korból azonosítottak ilyen temetkezéseket.
A régész szerint ez a szokás Erdély más avar kori temetőire is jellemző, így jól körülhatárolható regionális hagyományról beszélhetünk. Hasonló sajátosság a lándzsák gyakori előfordulása is: ezek férfi- vagy lósírokból kerülnek elő, jóval nagyobb számban, mint bármely más fegyvertípus.
A régészek eddig összesen 15 lósírt találtak
Fotó: ELTE BTK Régészettudományi Intézet
A lovas és lándzsás sírok magas aránya katonai jellegű közösségre enged következtetni, ami egyébként nem számít egyedülállónak Erdélyben. A szakember szerint a mozgékony, katonai és eredetében nomád jellegű identitás hangsúlyos megjelenése a temetkezési szokásokban részben azzal magyarázható, hogy Erdély az Avar Kaganátus peremvidékéhez tartozott.
A lóval és fegyverrel eltemetett személyek tényleges társadalmi helyzetéről ugyanakkor nehéz biztos következtetéseket levonni. Az avar kori társadalomról kevés írott forrás maradt fenn, a régészeti leletek pedig elsősorban feltételezések megfogalmazását teszik lehetővé.
amely az elhunyt bizonyos társadalmi csoporthoz való tartozását fejezte ki. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy az illető életében valóban harcos volt.
Erre különösen érdekes példa egy idén feltárt sírpár, amelyben egy kisgyermek mellett egy fiatal ló maradványait találták meg. A két sír elhelyezkedése alapján kétségtelen, hogy összetartoztak. A gyermek nyilvánvalóan nem érhette meg a fegyverforgató kort, a ló eltemetése mégis arra utal, hogy olyan társadalmi státushoz tartozott, amelynek részeként ez a temetkezési mód megillette. A lelet tehát arra is rávilágít, hogy a lovas temetkezés nem feltétlenül az elhunyt tényleges katonai szerepét tükrözte – magyarázta az ásatás résztvevője.
A leletek az avarok erdélyi jelenlétének, társadalmi berendezkedésének megismeréséhez is hozzájárulhatnak
Fotó: ELTE BTK Régészettudományi Intézet
Dobos Alpár a temető másik különlegességére is kitért, miszerint a lovas és fegyveres sírok viszonylag nagy száma ellenére szinte teljesen hiányoznak belőle a korszakra jellemző díszes fémövek. Mint kifejtette, a fémveretekkel és szíjvégekkel díszített övek az avar kori férfisírok jellegzetes leletei közé tartoznak, és a Kárpát-medence szinte teljes területén viszonylag nagy számban kerülnek elő. Ez alól éppen az Erdélyi-medence jelent kivételt, különösen a késő avar korban, nagy vonalakban a 8. században.
Az eddig ismert erdélyi lelőhelyeken csak elenyésző számban találtak ilyen öveket, és azok is elsősorban az Aranyos völgyéből származnak. A vadvermi feltárás kezdetekor ezért a kutatók különösen kíváncsiak voltak arra, hogy az újabb leletek megváltoztatják-e ezt a képet.
Dobos Alpár szerint egyelőre nem lehet pontosan megállapítani, mi állhat ennek hátterében. A Kárpát-medence avar kori temetői alapján a veretes öv presztízstárgynak tekinthető, bár nem feltétlenül kapcsolódott a társadalmi elithez. Hiánya ezért nem jelenti automatikusan azt, hogy a vadvermi vagy általában az erdélyi közösségek alacsonyabb társadalmi helyzetben lettek volna. Elképzelhető, hogy inkább a temetkezési reprezentáció eltérő formájáról beszélhetünk, amelyben a társadalmi helyzet vagy a csoporthoz tartozás kifejezésében a díszes övek helyett a katonai jelleg, vagyis a lovas és lándzsás temetkezések kaptak hangsúlyosabb szerepet.
A szakemberek azt is kutatják, hogy az avar kori közösségek megtelepedése összefügghetett-e az erdélyi sólelőhelyekkel
Fotó: ELTE BTK Régészettudományi Intézet
A kutatás egyik legizgalmasabb kérdése, hogy az avar kori közösségek megtelepedése összefügghetett-e az erdélyi sólelőhelyekkel. A szakirodalomban már korábban felmerült az a feltételezés, hogy a Maros és az Aranyos vidékén azért alakult ki az avar kori települések egyik fő tömbje, mert az itt élő közösségeket az erdélyi sólelőhelyek – Marosújvár, Kisakna és Torda – kiaknázására telepítették be.
Dobos Alpár szerint a feltételezés igazolása azonban régészeti szempontból rendkívül nehéz.
Az erdélyi só kiaknázásáról a római korból és a középkorból rendelkeznek forrásokkal a kutatók, a népvándorlás korából és a kora középkorból viszont egyelőre nincsenek ilyen adatok. Emiatt az avar kori sókitermelés és a közösségek megtelepedése közötti kapcsolat továbbra is bizonyításra szorul.
Ugyanakkor több körülmény is arra utal, hogy az összefüggés nem véletlen. A nagyállattartáshoz jelentős mennyiségű sóra volt szükség, az erdélyi avar kori lelőhelyek és a sóforrások földrajzi elhelyezkedése pedig feltűnő átfedést mutat.
Vadverem különösen jól illeszkedik ebbe a képbe, hiszen légvonalban valamivel több mint négy kilométerre található a kisaknai sólelőhelytől. Kisaknát már az Árpád-kori írott források is említik, az „akna” típusú helynév pedig egyértelműen a sókitermelésre utal.
Az avar kori kitermelésre vonatkozóan azonban egyelőre nem rendelkeznek hasonló bizonyítékokkal. Dobos Alpár szerint a kisaknai lelőhely jövőbeni, több tudományterületet bevonó vizsgálata hozhatna előrelépést a kérdés tisztázásában.
A több partnerintézményt összefogó feltárást a jövőben is folytatnák a szakemberek
Fotó: ELTE BTK Régészettudományi Intézet
A vadvermi feltárás egy több partnerintézményt összefogó, öt éve zajló kutatóprojekt része, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum irányít. A munkában az Eötvös Loránd Tudományegyetem, az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum, a Román Tudományos Akadémia kolozsvári Régészeti és Művészettörténeti Intézete, a bukaresti Vasile Pârvan Régészeti Intézet, a gyulafehérvári Egyesülés Múzeuma, valamint a prágai Károly Egyetem is részt vesz.
A projekt keretében Vadverem mellett Ispánlakán és Marosnagylakon is végeztek feltárásokat. A kutatás másik fontos pillérét a terepbejárások jelentették, amelyek során a szakemberek a Maros völgyének és a Lapádi-dombságnak a különböző történelmi korszakokra jellemző településszerkezetét igyekeztek feltérképezni, különös tekintettel az avar korra.
Ennek anyagi háttere egyelőre nem tisztázott, de a legfontosabb célok között szerepel a vadvermi temető teljes feltárása és a kisaknai lelőhely alaposabb vizsgálata.
A feltárt leletek a gyulafehérvári múzeumba kerülnek, ahol remélhetőleg hosszú távon a nagyközönség számára is megtekinthetők lesznek. Egyelőre azonban a tárgyak állagmegőrzése és restaurálása élvez elsőbbséget.
A temető tudományos feldolgozása már folyamatban van. Dobos Alpár elmondta, hogy reményeik szerint jövőre monográfia formájában is bemutathatják az eredményeket a szakmai közönségnek.

Temesvár mellett feltárt avar lovas harcos sírok újraírhatják a térség avar múltjáról alkotott eddigi ismereteket. A leletek szerint az avar elit nemcsak jelen volt a Bánságban, hanem katonai és gazdasági ellenőrzést is gyakorolhatott.
Idős adatközlők, népzenészek megsegítésére szervez jótékonysági eseményt Kolozsváron az Erdélyi Hagyományok Háza, a Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozó és az Ördögtérgye Néptáncegyüttes.
Hatalmas mennyiségű háztartási hulladékot sodort a megáradt Lápos folyó a Máramaros megyei Katalin felújított hídjához, ahol a felgyülemlett szemét egy ideiglenes tartószerkezetet és egy szennyvízvezetéket is megrongált.
Miközben a romániai törvényhozók politikai alapon pepecselnek, az erdélyi sofőrök önként alkalmazták a Kolozsvár melletti gyorsforgalmi úton történt balesetkor a Nyugaton és Magyarországon is jó ideje érvényben lévő előírást mentőfolyosó kialakításáról.
Medvebocs ment első „óvodásként” a háromszéki, épülő tanintézetbe, a Sepsiszentgyörgy melletti Szépmezőn épülő óvodába.
Hamis bírságokkal fenyegető üzenetek, mesés nyereséget ígérő befektetések, bankkártyaadatokat megszerző internetes csalók – egyre kifinomultabb módszerekkel próbálják megkárosítani áldozataikat a bűnözők. A rendőrség tájékoztató képzést tart.
A rendezett közterek, a fenntartható településfejlesztés és a helyi közösség összefogása hozta meg az elismerést Csíkszentmártonnak, amely a Virágos Magyarország verseny egyik határon túli fődíjasa lett. Potyó Judit polgármester nyilatkzott a Krónikának.
Mesterséges intelligenciával (MI) készült videók százezres reakciókat gyűjtenek a közösségi oldalakon, a felvételek idilliként mutatják be a kommunizmus éveit.
Romániai munkavállalási engedélyek és vízumok megszerzését ígérte szudáni állampolgároknak egy Bihar megyei férfi, aki 13 ezer dollárt vett át az ügyintézésért, ám semmit nem tett az engedélyek megszerzéséért. Három szudáni útlevelét is visszatartotta.
Egy korszak véget ért, hivatalosan is elkezdődött a nagyváradi állatkert elköltöztetésének folyamata – tájékoztatott pénteken a városháza sajtóosztálya.
Még mintegy három hónapig nem használhatják az autósok a Torda és Szászsebes közötti autópálya megrepedt szakaszát, amelyen jelenleg is zajlanak a javítási munkálatok – közölte pénteken az Országos Közúti Infrastruktúra-kezelő Társaság (CNAIR).
szóljon hozzá!