Trianoni megemlekezés Székelyudvarhelyen:
Fotó: Barabás Ákos
2017. június 10., 16:102017. június 10., 16:10
Mondják: a háborúkban mindig a győztesnek van igaza. A többi néma csend, gyász és fájdalom. Idővel az emlékezés ideje jön el és a miértek keresgélése. Az okok találgatása, kutatása, elemzése. Cui prodest? (Kinek az érdeke? Ki húz hasznot belőle?)
Kinek, kiknek a bűne? Kiknek „köszönhetjük” e megaláztatást?
Forradalmaknak és ellenforradalmaknak...Akkori politikusoknak, külföldieknek és talán hazaiaknak is, akkori nagyhatalmaknak. A győztesek érdekeinek. Az önzésnek, a szűklátókörűségnek, a kapzsiságnak. Sorolhatjuk mindezeket és hozzágondolhatunk sok mást is.
Évtizedek teltek el a döntés óta, és még mindig nem kért senki bocsánatot a határokon túl rekedtektől, a kisemmizettektől, a magyar nemzettől. Vajon eljön egyszer az idő, amikor valamelyik érintett nagyhatalom veszi a bátorságot és bocsánatot, elnézést kér a magyar néptől? A környező országoktól biztos nem várható, hogy önként felülbírálnák a jogtalan, számunkra igazságtalan döntést. Nekik mások az érdekeik. Tapasztalhatjuk, hogy milyen „hevesen” reagálnak az erdélyi kulturális, területi autonómia jogos igényére, ami különben más nyugat-európai államokban létezik. Láthatjuk, hogy a székely zászló milyen indulatokat vált ki egyes politikusokból, de ott van példaként a szlovák válaszlépés is a kettős állampolgárság ügyében.
Számít-e valamit, hogy az akkori magyar küldöttek 1920 júniusában hiába érveltek, sorolták a reális adatok halmazát térképekkel, statisztikákkal, népességi kimutatásokkal? A küldöttség vezetője, Apponyi Albert gróf hiába beszélt több nyelven is, jogos érvelésének semmi hatása nem volt: a legyőzötteket nem kérdezték meg. Alá kellett kanyarítani a nevet. Ez diktátum volt! A javából. Az antant hatalmaké. Magyarországon az aláírás perceiben tiltakozásként megkondultak a harangok és tíz percre megállt az élet. A „békeszerződés” eredménye: a történelmi Magyarország (Horvátország nélkül) területe 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezer négyzetkilométerre csökkent. Mintegy 3,3 millió magyar került a szomszédos államokhoz...
Már 1920-ban megszületett az elcsatolt területek visszaszerzésére buzdító ima: „hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában, ámen.” Az iskolákban ezzel az imával kezdődött és végződött a tanítás.
A hőn áhított feltámadás elmaradt. Aztán jött a második világégés. A revíziós óhajtól hajtva sajnos megint rossz oldalra sodródott kis országunk. A végét ennek is tudjuk, ismerjük.
A történelem kereke forog tovább. Már nem létezik a Szovjetunió, Csehszlovákia. És Jugoszlávia is felbomlott. De kis hazánk maradt. Hallani mostanában olyan hangokat a szégyenletes trianoni döntéssel kapcsolatban, hogy visszacsinálni nem lehet. Csak meghaladni. De hogyan? Igaz, a történelem kerekét nem lehet visszaforgatni. De vitatkozni lehet, véleménykülönbségek lehetnek, sokan sokféleképpen emlékezhetünk. Hinni lehet és kell a valamikori józan észben, a jóvátétel valamilyen formájában. Végső soron az igazságban.
Barta László
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy „mini nyugdíjjal” indult Balin, dán repülőjegy-lemondással folytatódott, és végül Ausztráliában kapott új irányt a sepsiszentgyörgyi fiatal házaspár története.
A március elején megszokott átlagokhoz képest néhány fokkal melegebb, enyhe, tavaszias idő várható az előttünk álló hét napban; csupán az éjszakai hőmérsékletek süllyednek fagypont alá.
Szabó Szilárd táncpedagógus-koreográfus feleségével, Németh Ildikó néptáncművész-oktatóval a Fejér vármegyei Tordason lakik. Az erdélyi táncok kiváló ismerőjeként és oktatójaként a házaspár gyakran megfordul Erdélyben is. Velük beszélgettünk.
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
A méhészetből származó jövedelmének jelentős részét szenvedélyére fordítja egy hármasfalusi gazda: több mint egy évtizede régiségeket gyűjt, és otthona egyik szárnyát valóságos kiállítótérré alakította.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
Közel négy év elteltével is homály fedi, ki vagy kik perzseltek meg, majd dobtak ki levélszavazatokat Maros megyében, a 2022-es magyarországi választások előtt nem sokkal. A Maros megyei ügyészségtől megtudtuk, a tetteseket nem sikerült azonosítani.
Miközben az éjszakák még téliesen fagyosak maradnak, péntektől látványosan melegednek a nappalok, hétvégére akár 15 °C-os csúcshőmérséklet is várható. A tavasziasan meleg időjárás kitart a jövő hét első felében is.
Csapatmunkára és kommunikációra épülő, intenzív és figyelemlekötő játékra számíthatnak azok, akik a Szatmár Megyei Múzeumban járva „lemerészkednek” a pincébe is. Itt ugyanis Románia első, nemrég újranyílt szabadulószobája fogadja őket.
Folyamatos lehűlés, valamint esőben, havasesőben és hóban gazdag csapadék jellemzi az előttünk álló hetet. A télies hidegek elmúltával a jövő héttől számíthatunk enyhülésre.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!