2017. augusztus 22., 23:372017. augusztus 22., 23:37
Románia „létrehozásának” százéves centenáriumát úgy fogja „ünnepelni” az ország, hogy a nagyobbik része ugyanazokban a szindrómákban szenved, mint száz évvel ezelőtt: ugyanaz a magyargyűlölet a mozgatórugója, ugyanaz az ellenségesség az éltetője, s ugyanolyan keveset tud a világról, országáról és saját magáról, mint akkor. Mert az elmúlt száz évben e nagyhatalmak kegyétől létrejött államban vajmi keveset foglalkoztak az igazán fontos problémákkal, könnyebb megoldás ugyanis a társadalmi kohézió fenntartására az ellenségkép formálása. Romániában márpedig az ellenség mi vagyunk: ebben semmi sem változott az elmúlt évtizedekben.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök nemrég kissé meglepő őszinteségű interjút adott a kolozsvári Szabadságnak, amelynek tulajdonképpen utolsó bekezdéseit kapta fel a román sajtó. Az persze arra a részére fektette a hangsúlyt, ahol az elnök elmondja: a románság ne várja el tőlünk, hogy kézen fogva ünnepeljük majd velük a „nagy egyesülést”. Az RMDSZ elnöke kertelés nélkül fejtette ki azt is, hogy miért: mert az elmúlt száz évben a román állam nyíltan arra törekedett, hogy felszámolja a kisebbségeket, hogy felszámoljon a társadalomban mindent, ami nem román. Ez a szándék egyértelmű volt a két világháború között, egyértelmű volt Ceauşescu Romániájában, de „1989 után szintén lehetett gyakran ezt a ki nem mondott törekvést érezni”.
Nem szokásom, de most beleolvastam az Adevărul hírportál témába vágó facebookos megosztása alatti hozzászólásokba: ha ezeknek az embereknek a bőrébe kell valamennyire bebújnom, lehet, hogy újjá kell születnem. Az olvasható „gondolatok” között a legenyhébb volt az, hogy ha nem akarunk velük ünnepelni, húzzunk el az országból, nyitva áll a kapu. Menjünk a Magyarországunkba, büdös hontalanok stb. Felesleges ezt tovább sorolnunk, ebben semmi újdonság. Ami az igazán elrettentő, az ilyen sémájú hozzászólások elsöprő aránya. Nem végeztem kutatói igényű számolást, de a poszthoz érkezett több száz hozzászólás közül legalább három tucatot is el kellett olvasnom, míg a következőre bukkantam: a román állam saját magának köszönheti, hogy teljesen elvesztette a magyar nemzetiségű polgárainak lojalitását. S ez a vélemény is egymagában lógott a többi között: szinte senki nem lájkolta, nem reagált rá. Hogy mit gondolnak Facebook-buborékjaikban a „tömegek”, ebből lehet következtetni.
Építőbb talán, ha két olyan megnyilvánulást is megemlítünk, amelyek árnyaltabban közelítenek a témához. A 22 című folyóirat publicistája, Andrei Cornea szerint Kelemen nyilatkozata nacionalista és empátiamentes, de igaz. Úgy véli, arra volna a leginkább szükség, ha a románok és a romániai magyarok felhagynának az etnikai alapú hazafiassággal, ami százötven éven át ellenségeskedést szült, s helyettesítenék ezt egy alkotmányos, polgári hazafiassággal, amelynek alapjai az olyan értékek volnának, mint a szabadság, jogegyenlőség, tisztelet és a másik sajátosságai iránti empátia.
Szerinte sincs azonban esély erre 2018-ig, így nagy a veszély, hogy ez inkább a nagy szakadás éve lesz. Gabriel Liiceanu filozófus még a Kelemen-interjú megjelenése előtt kifejtette: szoborállítás helyett autópálya-építéssel kellene ünnepelni a centenáriumot. Rámutatott: száz évvel a „nagy egyesülés” után sincsenek valójában összekötve egymással az egykori fejedelemségek, de az ország sincs összekötve Nyugattal.
Egyesek Kelemen Hunor román állampolgárságának megvonását követelik 2017 Romániájában. A szász államelnök pedig népe nevében biztosítja a hangoskodókat: ők lojálisak, s együtt ünnepelnek az országgal. Maradunk mi, magyarok, az örök ellenség. Elvégre ezzel is jó szolgálatot biztosítunk az országnak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Fontos mérföldkőhöz érkezett az apahidai református közösség templomépítése: a Krónika munkatársainak jelenlétében időkapszulát helyeztek el az épülő torony egyik szegletében.
Erdélyben még rétegjelenség a gombatermesztés, de egyre többen látnak benne lehetőséget. A székelyföldi Márton Zoltán gourmet-gombákat termeszt, hírportálunknak arról beszélt, hogyan működik a termesztés, mivel érdemes kezdeni, és meg lehet-e élni belőle.
Dr. Sárosi Arthur, a kolozsvári diakóniai munka egyik meghatározó alakja a rendszerváltás utáni években indult el azon az úton, amely mára Erdély-szerte ismert intézményhálózatot eredményezett.
Pontosan egy héttel azután, hogy megvonta a politikai támogatást a Bolojan-kormánytól, felrobbantva a tíz hónappal ezelőtt összeállt koalíciót, a román Szociáldemokrata Párt (PSD) folytatta politikai ámokfutását.
A még mindig jó egészségnek és szellemi frissességnek örvendő pedagógus olyan korszakok tanúja, amelyeket a mai nemzedék tagjai elbeszélésekből, vagy csak a történelemkönyvekből ismerhetnek.
A Kolozsvári Magyar Opera immár 5 éve lehetővé teszi erdélyi és partiumi települések lakói számára, hogy megismerkedhessenek a zenés színház varázsával.
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Szeles, de többnyire napos napok következnek a térségben: a hét közepén még hűvös marad az idő, a hétvégére azonban jelentős felmelegedés érkezik. Csapadék csak elszórtan fordulhat elő, ugyanakkor az északi szél több napon át erős marad.
Mindössze két hét telt el azóta, hogy az egyik nemzetközi hitelminősítő a politikai instabilitás kockázatára – és annak kedvezőtlen mellékhatásaira – figyelmeztetett Romániával kapcsán, és a politikum tett róla, hogy ez önbeteljesítő jóslattá váljék.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!