Nánó Csaba
2020. július 18., 12:322020. július 18., 12:32
A jóhiszemű ember meg van győződve arról, hogy a világot a tudás és a jóérzés vezérli. Persze ahhoz, hogy manapság ebben a hitben ringassuk magunkat, kicsit naivnak és idealistának kell lennünk. Hiszen ha jobban kinyitjuk a szemünket, egy-kettőre leszámolunk az illúziókkal. A járvány is megmutatta, hogy egyre kevesebben bíznak a politikusokban, a kormányokban, de még az egészségügyben is, és tudományos magyarázatok helyett a polgárok jelentős része az összeesküvés-elméleteket veszi készpénznek. Mintha az egész világ megbolondult volna, minél hajmeresztőbb egy magyarázat valamilyen történésre, annál többen terjesztik – olykor még normálisnak vélt embertársaink is. A hülyeségnek, a bunkóságnak, és sajnos az erőszaknak is egyre nehezebb féket szabni. A félremagyarázott emberi jogok, a lényegéből kiforgatott demokrácia mind a pokolba vezető út egy-egy macskaköve.
Sajnos napjainkban a sportélet is – akárcsak egyéb terület – tele van szélhámosokkal, hozzá nem értőkkel, jellemtelen emberekkel, önjelölt zsenikkel, akiknek egyetlen istenük a pénz. Egyre nehezebb különbséget tenni a valódi szakértők, az igazi tehetségek, a szakmájukat komolyan vevő sportemberek és azok között, akiket a média vagy ügynökeik pumpálnak fel értékekké.
Sajnos, akik ezzel a modern rabszolga-kereskedéssel foglalkoznak egy percig sem gondolják, hogy karriereket, életeket tehetnek tönkre egy számukra előnyös húzással.
A fiatal sportolókat árunak tekintik, és sajnos egyesek úgy is bánnak velük. A legtöbben vállalják a megaláztatást, hiszen alig nőnek ki a tinédzser korból, és szinte már milliomosok, jogosan vagy jogtalanul annyi pénzt tömnek a zsebükbe, amiről szüleik vagy környezetük álmodni sem mertek. Így hát kialakul a szimbiózis ügynökök, vezetők, sportolók között, aminek a játékosra nézve súlyos ára van: ő az, aki minden körülmény között hallgat.
Persze erre jön mindig az a válasz, hogy aki befekteti a pénzét, azt tesz, amit akar. Egy bizonyos pontig ez igaz. De ha a döntései konfliktusokhoz, mások megalázásához, karrierek kerékbetöréséhez, lelki elnyomásához vezetnek, az már talán nem csak a „saját konyha” dolga.
Amikor a szentgyörgyi csapat vezetői leszerződtették vezetőedzőnek Leo Grozavut, szinte borítékolható volt, hogy előbb-utóbb konfliktusok alakulnak ki. Az 52 esztendős szakember futballistaként középszerű volt, mint edző pedig semmi maradandót nem alkotott. Sőt, majdnem minden állásából botrányos körülmények között bocsátották el. 2018-ban Temesvárról két és fél hónap után dobták ki, mert a csapat egyetlen mérkőzést sem nyert irányítása alatt. Még abban az évben Ploieşti-ről is távoznia kellett szintén a gyenge eredmények miatt. Eddigi edzői karriere tulajdonképpen egy rakás csődnek nevezhető. Ám Botoşani-ban másként írta be a nevét a klub történetébe: 2017 tavaszán egy ország szeme láttára pofozta fel a kispadon ülő játékosát.
(testvérét, Istvánt állítólag a csapattársak tartották vissza, hogy ne essen neki az edzőnek, és ne legyen még nagyobb botrány), egy nappal azelőtt pedig a mindössze 18 esztendős Popescunak vitt be a „mester” egy jobb felütést az állára. A balhés Grozavu kapott a klub vezetőségétől egy ejnye-bejnyét, az ügy körül folyik a ködösítés, ami érthető, ha figyelembe vesszük, hogy a szentgyörgyi csapat jelenlegi menedzsere ugyanaz a Cornel Şfaiţer, aki már Botoşani-ban is kiállt a minősíthetetlen viselkedésű edző mellett.
Grozavu nem az egyetlen kérdőjeles jellem ebben az eurómilliókat felemésztő buliban. Lassan oda jutunk, hogy az idegbeteg edzőket pszichiátereknek kell figyelniük munka közben. Rosszabb esetben fegyőröknek…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Rostás Szabolcs
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
Balogh Levente
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
Páva Adorján
A drága energia, a méregdrága üzemanyag és az egyre erőteljesebb megélhetési nyomás korában egyre kevésbé látszik elvont brüsszeli jelszónak, buta és költséges hóbortnak a zöld átállás Erdélyben.
Gazda Árpád
Mi történne, ha Szoboszlai Dominik a magyar foci botladozásait megelégelve egy napon úgy döntene, hogy az angol válogatottat erősíti? Elgondolni is rossz. Márpedig a sport elüzletiesedésének világában a nemzeti identitás, a zászló is lecserélhetővé vált.
Rostás Szabolcs
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
Balogh Levente
Üzenetértékű, hogy Románia és Ukrajna partnerségi megállapodást kötött, de kérdéses, mi lesz a kisebbségekkel – az időzítése kapcsán pedig némi olyan érzése is van az embernek, hogy Kijev és Bukarest a magyar választási kampányba is beszállt egy kicsit.
Somogyi Botond
,,Biztosan nem lesz világháború?” – kérdezte tőlem hosszú évekkel ezelőtt a lányom. ,,Emlékszem, apa – mondta nekem a minap – azt válaszoltad, háború biztos nem lesz, legfennebb gazdasági, digitális háború.”
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!