Nánó Csaba
2020. július 18., 12:322020. július 18., 12:32
A jóhiszemű ember meg van győződve arról, hogy a világot a tudás és a jóérzés vezérli. Persze ahhoz, hogy manapság ebben a hitben ringassuk magunkat, kicsit naivnak és idealistának kell lennünk. Hiszen ha jobban kinyitjuk a szemünket, egy-kettőre leszámolunk az illúziókkal. A járvány is megmutatta, hogy egyre kevesebben bíznak a politikusokban, a kormányokban, de még az egészségügyben is, és tudományos magyarázatok helyett a polgárok jelentős része az összeesküvés-elméleteket veszi készpénznek. Mintha az egész világ megbolondult volna, minél hajmeresztőbb egy magyarázat valamilyen történésre, annál többen terjesztik – olykor még normálisnak vélt embertársaink is. A hülyeségnek, a bunkóságnak, és sajnos az erőszaknak is egyre nehezebb féket szabni. A félremagyarázott emberi jogok, a lényegéből kiforgatott demokrácia mind a pokolba vezető út egy-egy macskaköve.
Sajnos napjainkban a sportélet is – akárcsak egyéb terület – tele van szélhámosokkal, hozzá nem értőkkel, jellemtelen emberekkel, önjelölt zsenikkel, akiknek egyetlen istenük a pénz. Egyre nehezebb különbséget tenni a valódi szakértők, az igazi tehetségek, a szakmájukat komolyan vevő sportemberek és azok között, akiket a média vagy ügynökeik pumpálnak fel értékekké.
Sajnos, akik ezzel a modern rabszolga-kereskedéssel foglalkoznak egy percig sem gondolják, hogy karriereket, életeket tehetnek tönkre egy számukra előnyös húzással.
A fiatal sportolókat árunak tekintik, és sajnos egyesek úgy is bánnak velük. A legtöbben vállalják a megaláztatást, hiszen alig nőnek ki a tinédzser korból, és szinte már milliomosok, jogosan vagy jogtalanul annyi pénzt tömnek a zsebükbe, amiről szüleik vagy környezetük álmodni sem mertek. Így hát kialakul a szimbiózis ügynökök, vezetők, sportolók között, aminek a játékosra nézve súlyos ára van: ő az, aki minden körülmény között hallgat.
Persze erre jön mindig az a válasz, hogy aki befekteti a pénzét, azt tesz, amit akar. Egy bizonyos pontig ez igaz. De ha a döntései konfliktusokhoz, mások megalázásához, karrierek kerékbetöréséhez, lelki elnyomásához vezetnek, az már talán nem csak a „saját konyha” dolga.
Amikor a szentgyörgyi csapat vezetői leszerződtették vezetőedzőnek Leo Grozavut, szinte borítékolható volt, hogy előbb-utóbb konfliktusok alakulnak ki. Az 52 esztendős szakember futballistaként középszerű volt, mint edző pedig semmi maradandót nem alkotott. Sőt, majdnem minden állásából botrányos körülmények között bocsátották el. 2018-ban Temesvárról két és fél hónap után dobták ki, mert a csapat egyetlen mérkőzést sem nyert irányítása alatt. Még abban az évben Ploieşti-ről is távoznia kellett szintén a gyenge eredmények miatt. Eddigi edzői karriere tulajdonképpen egy rakás csődnek nevezhető. Ám Botoşani-ban másként írta be a nevét a klub történetébe: 2017 tavaszán egy ország szeme láttára pofozta fel a kispadon ülő játékosát.
(testvérét, Istvánt állítólag a csapattársak tartották vissza, hogy ne essen neki az edzőnek, és ne legyen még nagyobb botrány), egy nappal azelőtt pedig a mindössze 18 esztendős Popescunak vitt be a „mester” egy jobb felütést az állára. A balhés Grozavu kapott a klub vezetőségétől egy ejnye-bejnyét, az ügy körül folyik a ködösítés, ami érthető, ha figyelembe vesszük, hogy a szentgyörgyi csapat jelenlegi menedzsere ugyanaz a Cornel Şfaiţer, aki már Botoşani-ban is kiállt a minősíthetetlen viselkedésű edző mellett.
Grozavu nem az egyetlen kérdőjeles jellem ebben az eurómilliókat felemésztő buliban. Lassan oda jutunk, hogy az idegbeteg edzőket pszichiátereknek kell figyelniük munka közben. Rosszabb esetben fegyőröknek…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Rostás Szabolcs
Egyszerre fest valós és kínos képet a szuverén román állam sebezhetőségéről a leleplezés, miszerint az Ilie Bolojan vezette kormány tavaszi bukásához az Egyesült Államok is hozzájárulhatott. De az összkép a teljes román politikumot szemlélve lesújtó.
Balogh Levente
Talán a múlt heti gazdatüntetés szélsőjobb általi eltérítése is hozzájárult, de most úgy tűnik, a román hatóságok úgy döntöttek, végleg megpróbálnak leszámolni a kortárs romániai szélsőjobboldal ikonjával, Călin Georgescuval.
Balogh Levente
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Makkay József
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Balogh Levente
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Páva Adorján
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Makkay József
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!