
2016. szeptember 14., 11:582016. szeptember 14., 11:58
Vakációban a gyerekek is későn feküdtek le, így elég kevés lehetőségem volt filmeket nézni. Egyik éjszakába torkolló filmből mégis elcsíptem egy órácskát. Nagy meglepetésemre a Bush család életét mutatta be. Kertelés nélkül tért ki az ifjabb Bush fiatalkori problémáira: hogyan rendezte el az apa, ne legyen gond egy alkalmi kapcsolatból születendő gyerekkel és anyjával, miként győzték meg W. George-t , hogy elvonókúrára menjen. Azt is megtudhattuk, hogy rengeteg állást szerzett neki az apja, de sehol sem tartott ki, mindenhonnan felmondott. És persze azt is, hogyan jutott be a Harvardra – természetesen azt is a papa segítségével. A legérdekesebb viszont az volt, amikor az elnökké választott, erőszakos George W. Bush mindent elkövetett azért, hogy a Szaddam Husszein által vezetett Irakot megtámadja. Megdöbbentő volt látni, miként próbálja befolyásolni Condoleezza Rice-t és főleg Colin Powell tábornokot azért, hogy az arab országot leigázzák. Ez utóbbi ugyanis szinte végig az öreg Bush véleményén volt, miszerint nagy hiba lenne a diktátor eltávolítása mondvacsinált okok alapján.
A filmben a dühöngő Busht is megismerhetjük, aki – a háború után – válogatás nélkül kéri számon munkatársain, miért csapták be őt. A gyors beavatkozás után egyértelmű volt ugyanis: a demokráciát nem lehet azonnal (amúgy sehogy) „felállítani” egy közel-keleti országban. Bush mindenkit kérdőre vont, miért állították a hírszerző szolgálatok, a külügy és a hadügy, hogy Szaddamnak tömegpusztító fegyverei vannak. Tudtommal Bush és Amerika nem kért bocsánatot senkitől, ahogy megtette azt néhány hónapja Tony Blair egykori brit miniszterelnök, aki elnézést kért attól a pár száz brit katonának a hozzátartozójától, akinek rokonai elestek az iraki háborúban. Persze attól a sokszázezer vagy millió helyi lakostól már senki nem fog bocsánatot kérni, akiknek életét a háború tönkretette.
Elgondolkoztam, vajon mikor készítenek ilyen szókimondó filmet a New York-i ikertornyok lebombázásáról, az ugyanis több tudós és szakértő szájából elhangzott, miszerint két repülőgép becsapódása egyáltalán nem tudta volna lerombolni a WTC épületeit.
És akkor még nem szóltunk a jelenlegi migránsválságról… Azt már csak a liberálisok állítják ugyanis – no meg néhány elvakult (vagy Soros-pénzen elvakított, megvásárolt?) baloldali politikus –, hogy a bevándorlás pozitív dolog Európa számára. A minap még a magyar baloldal egyes képviselői is elismerték: nem mérték fel jól a helyzetet tavaly a migránsáradattal kapcsolatosan.
És ha már a migránsoknál tartunk, érdekes lenne fényt deríteni arra is, hogyan született meg az Iszlám Állam, kik látják el tanácsokkal, pénzzel, fegyverekkel. Sejtéseink ugyan vannak, sőt talán több is, de hát szinte másfél évtizedet kellett várni arra is, hogy hivatalosan elhangozzék: tévedés volt az iraki háború.
Gyanítva, milyen háttérhatalmak irányítják a közel-keleti térség háborúit és kik állnak a kontinensünket elárasztó embertömegek mozgatása mögött, biztosak lehetünk abban, hogy a közeljövőben nem fogunk olyan filmekbe belealudni éjszakánként, amelyek akár ezeket, akár a Világkereskedelmi Központ épületei romba döntésének, ergo az afganisztáni háború kitörésének hátterét világítják meg. Látva továbbá azt, hogy az európai politikában migráció ügyében egyelőre nem változik semmi radikálisan, kérdés, hogy néhány évtized múlva lesz-e, akit érdekel majd egy-egy ilyen dokumentumfilm?
Gyula történelmi belvárosában áll egy ház, ahol nemcsak a falak, hanem a bútorok, a könyvek, a személyes tárgyak és a családi dokumentumok is mesélnek. A Ladics-ház egyedülálló módon enged bepillantást a 19–20. század fordulójának polgári életformájába.
Aki egy picit is elfogult volt Donald Trumppal szemben, és azt gondolta, hogy az amerikai elnök a béke és háború kérdésében merőben más, mint elődjei, az szombat hajnaltól valószínűleg másképp gondolja.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
szóljon hozzá!